2019. augusztus 23. péntek Bence

Hírek - Állat

Ezek az okai a méhpusztulásnak - Így látja a méhészeti szaktanácsadó

Egy esztendő telt el a tavaly nyáron tapasztalt méhpusztulások óta és idén is a vége felé közeledik a napraforgó virágzása, így lassan párhuzamot lehet vonni a két esztendőben tapasztalt méhveszteségek között. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület egyik neves szaktanácsadójának korrekt, az okokra kendőzetlenül rámutató írását adjuk most közre. Tóth Péter ebben a pillanatban is fáradhatatlanul járja a méhészeteket, az éjszakáját áldozta arra, hogy méhésztársainak hasznos információkkal szolgáljon.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

2018. június-júliusában arról hallottunk híreket, hogy az ország legkülönbözőbb területein igen komoly károk keletkeztek a méhcsaládokban a mezőgazdasági kultúrák virágzásának kezdetén vagy a virágzás ideje alatt. A jelenséget a gyűjtő méhek nyomtalan eltűnése, ezzel együtt a kaptárak elnéptelenedése, vagy a kaptárak előtt, illetve a fenékdeszkákon összegyűlt méhtetemek nagy tömege, esetleg röpképtelen mászkáló méhek megjelenése jellemezte. A tünetek különbözősége egyértelműen mutatta azt, hogy a jelenséget nem lehet egy kiváltó okkal magyarázni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a méhcsaládokban keletkezett károkat nem biztos, hogy minden esetben csakis kizárólag növényvédő szerek alkalmazása váltotta ki.

Kevesen jelezték a kárt és lassú az adatfeldolgozás

A problémák jelzésére egyébként több lehetősége is volt a méhészeknek. Az első ilyen lehetőség a mérgezés gyanújának hatósági kivizsgálása volt, melynek során a területileg illetékes hatósági állatorvos és méhegészségügyi felelős mintát gyűjt a méhtetemekből, a növényvédelmi felügyelő pedig a méhészet röpkörzetében található növénykultúrákat veszi sorra és mintázza azokat. A mintákat a Nébih laboratóriumai vizsgálják, és ezek növényvédő szermaradékai, illetve a méhek egészségügyi állapota alapján születik meg az az ökotoxikológiai szakvélemény, amelynek segítségével az ok-okozat összefüggését taglalják az erre hivatott szakemberek. Ezen szakvélemény felhasználásával, illetve az időközben megtörtént kárfelvételi adatokkal tud a méhész kártérítési igénnyel fordulni a vélelmezett károkozóhoz. Ilyen típusú vizsgálat és bejelentés ebben az időszakban 52 helyszínen történt. Az érintett méhészetek száma 72 db.

A károk bekövetkezésének jelzését úgy is meg tudta tenni a méhész, ha az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) honlapján az erre a célra létrehozott elektronikus postaládába elküldte az adatait, és jelezte azt, hogy milyen tüneteket észlelt. Ezeknek az adatoknak az ismeretében a közel ötszáz panaszost a Nébih levélben kereste fel és további adatokat kért tőlük. Az előbb említett 500 panaszos közül 150 méhésztárs reagált is a Nébih adatkérő lapjára, amelyből tudomásom szerint kb. 70 válaszlevél tartalmát ítélte a hatóság alkalmasnak a további munkára. Ezek alapján az említett méhészetek napraforgó virágzása alatt létesített telephelyeinek röpkörzetében felmérték a méhek számára attraktív kultúrák agronómiai előéletét. Ebben a munkában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara falugazdászai voltak segítségükre. A begyűjtött adatok feldolgozása tudomásom szerint még nem fejeződött be.

(Fotó: Szekeres Máté)

Az OMME saját eredményei 2018-ról

A tavaly keletkezett károk jelzésének harmadik lehetősége az volt, hogy a panaszos méhészetből származó mintákat a méhészek az OMME segítségével vizsgáltatták meg, ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit az OMME szaklapjában (Méhészújság 2019. február) ismertettem, illetve ez az elemzés a soron következő monitoring-összefoglalónkban is helyet fog kapni. Ezzel kapcsolatban az alábbi megállapításokat lehet tenni.

A Nébih Velencei Növényvédő-szermaradék Analitikai Laboratóriumát bíztuk meg a kémiai analitikai vizsgálatok elvégzésével, ami minden esetben ún. szűrővizsgálatok elvégzését jelenti, ami alatt mintánként 390 db hatóanyag kimutatására kiterjedő analízist kell érteni. A laboratóriumban alkalmazott analitikai berendezések pl. neonikotinoidok vonatkozásában 1 ppb mérési érzékenységgel dolgoztak, ami megfelel a mai kor elvárásainak. Ebben a méréstartományban egyébként rendelkeznek a megfelelő akkreditációval is.

A minták közel fele (86-ból 43 db) semmilyen hatóanyagot nem tartalmazott, ennek egyik oka a késedelmes mintavétel lehetett.

A „bűnös hármas” (klotianidin, tiametoxam, imidakloprid) közül a tiametoxam és a klotinaidin 12 alkalommal volt detektálható. Ezeket a hatóanyagokat főleg a vízből, a talajból és kukoricacímerekből vett mintákban mértük. Imidakloprid jelenlétét egy mintában sem mutatta ki a laboratórium. A virágporszedőkből, illetve a kaptáron belüli depókból kinyert 26 db virágpor-,  illetve méhkenyérminta egy esetben tartalmazott tiametoxamot. Ez a minta egyébként méhkenyérminta volt, amelynek faji összetételében a keresztesek, valószínűleg a repce aránya volt a legmagasabb (55%). Ebben a mintában nem volt kukoricapollen és napraforgó-virágpor is csak nyomokban fordult elő. Ez azért érdekes, mert ezt a méhkenyérmintát július végén gyűjtötték be az érintett méhészetből, és ebben az időben már úgy gondolnánk, hogy repcepollen nem lehet a kaptárainkban… Ezzel a pollenmintával kapcsolatban ugyanakkor mindenképpen el kell mondani, hogy a benne kimutatott tiametoxám permetszer vagy csávázószer eredetét illetően sajnos nehéz állást foglalni.

A szedőkből, illetve a depókból származó virágporok szermaradékainak elemzésekor öt esetben klórpirifosz jelenléte volt igazolható. Ez pedig mindenképpen megmagyarázza, hogy vajon miért is állt be a pusztulás az érintett méhészetekben. Ez a tény egyébként egyértelműen a szabálytalanul elvégzett permetezésekre vezethető vissza. A rossz hír egyébként az, hogy ezekben a méhészetekben a tulajdonos összes erőfeszítése ellenére sem mutatták az ősz folyamán azt a kondíciót a méhcsaládok, ami ilyenkor egyébként elvárható lett volna.

A neonikotinoidos csávázó szerekkel kezelt területekről gyűjtött kukorica-címertestek esetében hétből háromszor mutattuk ki a csávázásra használt tiametoxamot, ugyanakkor a címerekről leválasztott virágpornál ez az arány hat minta esetében egyre módosult. A virágporban kimutatott szermaradék 2 ppb volt. Ezek az előfordulási arányok megfelelnek a 2016-ban mérteknek. Az említett arányok jelentősen módosulhatnak abban az esetben, ha intenzív kukoricatermő területen koncentráltan történik a vetőmag-előállítás (pl. csemegekukorica vagy kukorica). Ebben a két kultúrában egyébként sok esetben még permetezéssel is kellett védekezni a rovarkártevők (a kukoricabogár imágója vagy gyapottok-bagolylepke, illetve a kukoricamoly lárvái) ellen.

 A15 helyszínen gyűjtött méhhullákból 7 db nem tartalmazott semmiféle növényvédőszer-maradékot, ugyanakkor egyszer a 2008-óta már betiltott fipronil volt bennük mérhető. Ez az eset is a helytelen permetezési gyakorlatra utaló adat. Kár, hogy nem sikerült megtalálni a szennyeződés forrásául szolgáló növénymintát. A többi alkalommal méhészeti atkaölők, gombaölők és egy esetben gyomirtók kimutatására került sor.

Igen érdekes a talaj- és vízminták eredménye, minek alapján elmondható, hogy a begyűjtött minták nagy része neonikotinoidokkal volt szennyezve, persze ezek mellett alkalmasint klórozott szénhidrogének (pl. DDT-bomlástermékek) és egyéb gyomirtó és gombaölő hatóanyagok is mérhetőek voltak. A neonikotinoid-szennyezés eredhet a szernek a magról történő leporlásából, valamint a talajnedvesség hatására történő leázásból.

A 2018-as esztendőnek egyébként volt még egy igen komoly sajátossága is. Arra gondolok, hogy a késői kitavaszodás és az ezzel párosuló kedvezőtlen talajviszonyok hátráltatták a mezőgazdasági munkákat, ugyanakkor a késői vetések elvégzése után bekövetkezett hőség a növényeket robbanásszerű fejlődésre, egyben a megszokottnál korábbi virágzásra kényszerítette. A helyzet kísértetiesen emlékeztetett a 2013-ban tapasztaltakhoz. Valószínűleg a növények aktív anyagcseréjének köszönhetően jutottak el bizonyos szermaradékok nagyobb mennyiségben a generatív részekbe.

A három, mostanra betiltott neonikotinoid hatóanyag megjelenése a növények generatív részeiben tehát évjáratoktól függően változott. Sajnos 2013-ban és 2018-ban olyan évünk volt, amikor - a kései vetés és a korai virágzás miatt - ez több esetben is előfordult.

Ezek a vegyületek a 2013-at megelőző, aszályos években - amikor a növény anyagcseréje nem volt olyan intenzív - laborműszerekkel nem voltak detektálhatók. Ha a fentiekhez hozzá tesszük, hogy a korábbi években (2013, 2016, 2017) végzett vizsgálataink adatai szerint a napraforgónövények zöld részeiben a virágzást megelőző időszakban szinte minden esetben mérhető volt a neonikotinoid típusú csávázó szer, akkor szintén találtunk egy darabot a méhveszteségekről szóló mozaik összerakásához. Ugyanis az ezeken a növényi részeken található extraflorális (virágzaton kívüli) nektármirigyek váladékai is minden bizonnyal mutatják a szennyeződéseket. Ez a helyzet magyarázhatja azt, hogy főleg azok jeleztek problémákat, akik a még nem virágzó napraforgók közelében állomásoztatták méheiket. Akik viszont a virágzás megkezdődését követően vándoroltak ugyanoda, már nem, vagy csak alig észleltek mérgezéssel kapcsolatos tüneteket.

November 8-án (nagy késéssel) megérkezett az a jegyzőkönyvcsomag, ami a hatósággal közösen lefolytatott vizsgálataink eredményeit tartalmazza. Ennek megfelelően újabb adatokhoz jutottunk, amelyek egy része mindenképpen összefüggésbe hozható a méhészetekben tapasztalt negatív jelenségekkel. A mintavételek folyamatába már évek óta bevonjuk a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara megyei kollégáit, ugyanis célunk az, hogy ők is nyerjenek betekintést az esetlegesen kiderülő szabálytalanságokba. A mintavételeket olyan területeken végeztük el, amelyek a méhészek jelzései alapján „növényvédelmi forrópontnak” számítanak. A szabálytalanul dolgozó gazdák ellen természetesen eljárás indul, aminek a végén mindenképpen büntetést szab ki az illetékes kormányhivatal.

Fotó: Szekeres Máté)

2018-ban tehát 72 db minta begyűjtését végeztük el. A Nébih 9 minta esetében látta indokoltnak a gazdálkodó elmarasztalását. Mi további 13 esetben gondoltuk úgy, hogy a növényekben mért szermaradékok problémákat okozhattak a méhek számára. Erről pedig a következőket lehet elmondani. Három napraforgó- és két kukoricamintában található meg a csávázásra használt neonikotinoid, ami szintén arra enged következtetni, hogy ezekkel a növényekkel érintkező méhek károsodhattak. Egyébként hangsúlyozandó, hogy

a napraforgóból virágzás idején begyűjtött csöves virágok szennyeződését eddig még egy esetben sem tapasztaltuk,

ami azt bizonyítja, hogy 2018-ban egy igen különleges évjáratot éltünk meg ebből a szempontból. Ugyanakkor ne menjünk el szó nélkül azok mellett az esetek mellett sem, ahol lambda-cihalotrin vagy cipermetrinvan van a mintákban, ami szintén problémákat (pl. mászkáló méhek megjelenését) vetheti fel a beporzók szempontjából.

A közös mintavételek igen fontos állomását jelentették azok a Veszprém megyében gyűjtött mustárnövényminták, amelyeknek a virágzatában tiametoxamot mutatott ki a laboratórium. Ennek eredete nagy valószínűséggel illegális csávázás lehet. Az érintett gazdálkodóknak ebben a kérdésben még színt kell vallaniuk a hatóság szakemberei előtt. Az ügyben kezdeményezett ellenőrzés egyébként nem derített fényt a szermaradék eredetére.

Meg kell említeni, hogy 2018-ban a virágzást megelőzően és annak első napjaiban rendkívül hideg volt éjszakánként. Ez pedig egyáltalán nem támogatta a nektárképződést, így a táblákra kirepülő méhek nem biztos, hogy annyi „üzemanyaggal” hagyták el a kaptárt, ami a visszatéréshez is elegendő lett volna… A méhészetek veszteségeit elősegítette a táblákon összegyűlt pocsolyák szennyezettségének alakulása is, valamint a hibás technológiával végrehajtott permetezések. Ide tartozik a méhekre egyébként nem jelölés köteles szerek kijuttatása nagy hőségben, ugyanis tapasztalataink szerint ennek hatására is alakulhatnak ki méhpusztulások.

Az idei év kicsit más

2019-ben a napraforgó virágzásának idején tapasztalt problémák száma mélyen alatta van a tavalyinak. Az Agrárminisztérium által fenntartott zöld számon eddig 77 db kárbejelentés érkezett. Arról nincsen még adatunk, hogy a telefonos bejelentéseket hány esetben kíséri hatósági szemle és mintavétel. Egy biztos, nem dőlhetünk hátra, nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van. Több esetben hallom a méhészektől, hogy idén már nem jelentenek, mert nem bíznak annak eredményében… Sajnos ez a legrosszabb reakció ebben a helyzetben, ugyanis amennyiben elmaradnak a valós kárbejelentések akkor az érintett röpkörzetben állandósul a helytelen növényvédelmi gyakorlat, ezzel együtt a kialakult károk csak súlyosbodni fognak.

(Fotó: Szekeres Máté)

A helytelen permetezésekkel kapcsolatosan a legszeméletesebb az a dunántúli eset, amikor a méhész a kaptárokat egy nem virágzó és a méhek számára nem vonzónak számító növényállomány mellé telepítette napraforgó-virágzás idején. Ezt követően az említett, nem virágzó és a méhek által nem látogatott kultúrát egy olyan rovarölő szerrel permetezte le a gazdaság, amelyet a napraforgó közvetlen szomszédságában, sőt az engedélyokirat szerint méhészet közelében is tilos lett volna használni. A kijuttatott szerves foszforsav-észterről tudni kell azt is, hogy a melegvérűekre, így az emberre is nagyon veszélyes. Ennek ellenére a frissen permetezett növényállományban este megjelentek a kapáló napszámosok (ugyanis őket sem figyelmeztette senki)… Annak érdekében, hogy a méhész ne jelentse a káreseményt és ne induljon hatósági eljárás, a gazdaság azonnal (egy napon belül) kártérítést fizetett a méhész számára, így vásárolta meg az érintett hallgatását.

Mindent összevetve a 2018-2019. évek között a nagy különbséget az jelenti növényvédelmi szempontból, hogy a „bűnös hármas” (imidakloprid, tiametoxam, klotianidin) hatóanyagok csávázó, illetve permetszerként történő alkalmazása idén már gyakorlatilag nem volt lehetséges (ez alól a cukorrépa és a szabadföldi kiültetésre nem kerülő kertészeti kultúrák voltak kivételek). Így a méhészeteknek ezekkel a vegyületekkel való „ütközése” idén gyakorlatilag nem valósult meg. Ma már korlátozzák bizonyos, a méhekre különösebb veszélyt nem jelentő, rovarölő készítmények nappali felhasználását is, ha azok tebukonazol hatóanyag-tartalmú gombaölők valamelyikével vannak kombinálva. Ez utóbbi technológiai megszorítást az OMME által finanszírozott vizsgálatok segítségével sikerült elérni.

Nem szabad elmennünk amellett a tény mellett sem, hogy

a méhészeteket károsító parazitás, baktériumos stb. betegségek elleni védelmi technológia is komoly hiányosságokkal küzd.

Erre az a legjobb példa, hogy nem nagyon tudok olyan állattenyésztési ágazatot, ahol nincsen engedélyezve az antibiotikumok használata, ez pedig azért kínos, mert a varroa atkát (Varroa destructort) követően a különböző nozémás (Nosema apis, Nosema ceranae) megbetegedések ellen korábban alkalmazott fumagillin hatóanyagú gyógyszerek kellően hatékonyak voltak. A méhészeteket érintő gyógyszerproblémák másik vonulatát az jelenti, hogy a varroa-fertőzés leküzdésére ajánlott legális készítmények hatékonysága több esetben is megkérdőjelezhető.

Néhány szerben pedig az egyik legdrasztikusabb rovarölő hatóanyagot, a fipronilt mutatta ki a laboratórium.

Ezeket a szereket azóta már ki is vonták a forgalomból, de mire eddig eljutottunk, igen sok méhcsaládnak kellett elpusztulnia. Fontos megemlíteni, hogy éppen a varroa leküzdésére alkalmazható hatóanyagok használati sorrendjét (ld. a lenti ábrát) is az OMME (tehát nem egy kutatóintézet, hanem az ágazati érdekképviselet) állította össze , ezzel is segítve az ágazatban tevékenykedők eredményességét.

Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy a méhészeti ágazat problémái nagyon szerteágazóak. A szeptember 1-től március 31-ig bekövetkezett pusztulásaink többnyire a méhész kórtani problémákat érintő szaktudásán múlik, míg az április 1-től augusztus 31-ig bekövetkező veszteségek egy részét a növényvédelem számlájára lehet írni. A keletkezett károk érvényesítése nagyon nehézkes, ennek a fő oka az, hogy rendkívül alacsonyszintű napjainkban a fizetési morál. Többször hangsúlyoztam már írásaimban, hogy nem elfogadható számunkra az, ha növénytermesztő úgy fogadja el a méhész által nyújtott ingyenes szolgáltatást (a beporzást), hogy közben egy helytelenül elvégzett permetezéssel annak méheit elpusztítja.

Tóth Péter
OMME szaktanácsadó, elnökségi tag

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Agrárszektor Konferencia 2019

    Most extra kedvezményes áron >>

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu