2018. december 17. hétfő Lázár, Olimpia
“Megdöbbentett mindet, mennyire általános érvényű jelenségről van szó. Afrika szavannáitól kezdve Európa erdejein át Ázsiáig mindenütt egyre több emlősállat vált át éjszakai életmódra, csakhogy elkerülhesse az embert" - magyaráz Kaitlyn Gaynor, a Kaliforniai Egyetem ökológus PhD hallgatója, aki kutatásában 76 tudományos publikációt tekintett át, melyben 62 emlős faj viselkedését írták le 6 kontinensen. A felmérésekben mozgásérzékelő kamerákkal, műholdfelvételekkel, nyomkövetőkkel figyelték az állatok aktivitását. Megfigyelték azt is, hányszor és milyen módon kerültek kapcsolatba az emberekkel, akár a vadászatnak, a turizmusnak, az építkezéseknek vagy a mezőgazdaságnak köszönhetően.
Azokkal az emlősökkel összevetve, amelyek nincsenek kitéve emberi zavarásnak, és ébrenléti idejüket fele-fele arányban osztják meg az éjszaka és a nappal között, az erősen zavart környezetben élő állatok 36 százalékkal több időt töltenek ébren éjszaka, azaz idejüket 32:68 arányban az éjjelnek szentelik. Ez a trend független volt attól, hogy a zavarás milyen jellegű: a túrázókra ugyanúgy műszakváltással reagáltak az állatok, mint a vadászok jelenlétére. Gaynor rámutatott: az emlősök maguk is részint predátorok, illetve prédák, és miközben éjszakai életmódra váltanak, egymásra is hatnak. "Amikor a prérifarkas éjjeli vadásszá vált, a mókus kikerült a zsákmányállatai köréből. Most viszont, hogy a mókus megpróbálja elkerülni az embert, és egyre aktívabb éjjel, szabályosan a prérifarkas szájába fut" - mond egy példát a kutató.
A táplálékláncban tehát fokozatos átrendeződések történnek amiatt, hogy az állatok ugyanabban a térben, de más időben vannak jelen, mint korábban. Ugyanakkor örvendetes is ez az alkalmazkodó képesség, hiszen az emberiség létszámnövekedésével az állatoknak egyre kevesebb a lehetőségük térben elkülönülni tőlünk. Egytelen járható út a számukra, ha más időzónába helyezik át a tevékenységüket.
