A háborúkat nem feltétlenül a fegyverek nyerik. Legalább ekkora szerepe van a győzelemben annak, hogy melyik hadsereg katonái maradnak egészségesebbek. A malária a második világháborúban mindegyik oldalon katonák ezreit döntötte le a lábáról és ölte meg. A hatékony rovarirtás így elsődleges fontosságúvá vált. A szövetségeseknek ott volt a DDT, de a nácik is kifejlesztették a maguk verzióját. Ezt azóta tökéletesen elfelejtették, de az újrafelfedező kutatók szerint hatékonyabb, sőt talán biztonságosabb, mint az eredeti - írja az Index a Ma is tanultam valamit rovatában. 

A DDT-ről bebizonyosodott, hogy feldúsul a táplálékláncban, állatot és embert egyaránt károsít. Megzavarja a hormonrendszer működését, rákkeltő hatása van, roncsolja a hím ivarsejteket, vetéléseket okoz, a születendő gyermekben fejlődési rendellenességek léphetnek fel. A világ nagy részén ezért mára betiltották, de Afrika maláriától leginkább sújtott területein mindmáig használják.

Tigrisszúnyog

Michael Ward, a New York-i Egyetem kémiaprofesszora teljesen véletlenül futott bele a német DDT-ről (a DFDT-ről) szóló második világháborús hírszerzési jelentésekbe. Ott leírták ugyan, hogy a náci kémikusok azt állították, hogy a DFDT hatékonyabb a DDT-nél, de ezt csak alaptalan kérkedésnek gondolták. Most azonban az amerikai kémiai társaság folyóiratában frissen közölt tanulmány új oldaláról mutatja be a molekulát. A DFDT kristállyos formáit a muslicák (Drosophila), valamint maláriaszúnyog (Anopheles) és tigrisszúnyog (Aedes)  ellen vizsgálták, utóbbi a Zika-vírus, a sárgaláz, a dengue-láz és chikungunya-láz terjesztője. Kiderült, hogy

Minthogy a DFDT mérgezőbb a szúnyogokra nézve, mint a DDT, elméletileg sokkal kevesebbet kell belőle használni, ami csökkentheti az általa okozott környezeti terhelést. Emellett ott, ahol most is használják a DDT-t, alternatív szerként szolgálhat, így a két hatóanyagot cserélgetve, rezisztenciatörőként működhet - spekulálnak a kutatók.

Ugyanakkor a két anyag kémiai szerkezete veszélyes hasonlít egymásra. Míg a DDT a diklór-difenil-triklóretán, addig a DFDT-ben két klóratomot fluoratomokra cseréltek (így lett difluor-difenil-triklóretán). Utóbbi tehát csak két atomban különbözik a DDT-től. A kémikusok többsége ezért azt gondolja, hogy a DFDT ugyanolyan tragikus mellékhatásokat okozhat, mint rossz hírű rokona. Sőt, az is elképzelhető, hogy a DDT-re rezisztens szúnyogok kapásból ellenállnának a DFDT-nek is. Más vegyészek azonban arra emlékeztetnek, hogy nem ritka, hogy egy molekulán végzett kicsiny módosítás is teljesen megváltoztatja a rá adott biológiai reakciókat. A DFDT biológiai hatásait tehát tovább kell tesztelni, és most már melegvérűeken is.