Az úgynevezett ”húspótlók” vagy ”hús imitátumok" fogyasztása személyes döntés kérdése, de fontos, hogy a fogyasztó a választás előtt jól tájékozott legyen az egyes termékek tulajdonságai és az előállítási módszerek tekintetében. A környezeti hatásokat tekintve a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy az in vitro - azaz laboratóriumi körülmények közötti - ”laborhús” előállítás nem nyújt környezeti előnyt a valódi hús előállításához képest - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán.

Az elmúlt években az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) elkezdte alaposabban megvizsgálni az ”in vitro hús” és egyéb imitátum termékek emberi egészségre jelentett kockázatait, ezen termékek EU-ban történő előállításának jelenlegi helyzetét és elterjedésükre vonatkozó kilátásokat, mielőtt az ilyen típusú termékek előállítását a hagyományos állattenyésztés és állati termékelőállítás alternatívájaként népszerűsítenék. A laboratóriumban előállított ”hús”, a tenyésztett ”hús”, az in vitro ”hús” (IVM) mind olyan különböző kifejezések, amelyek 2013-ban kezdtek népszerűvé válni, miután az Utrechti Egyetemen Mark Post legyártotta és megkóstolta a világ első őssejtekből készült hamburgerét. A tenyésztett ”húst” azóta az egyik legígéretesebb alternatív ”húsforrásként” mutatják be, mint amely - a környezet megóvása mellett - mind az állatok jólétével, mind pedig az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldása lehet.

A hagyományos húsnak ez az alternatívája óriási beruházásokra sarkallt több ismert tech-óriást, amelyek e termékek gyors piaci elterjedésére számítottak - a hagyományos állattenyésztés rovására. A tudományos publikációkat nézve azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a tudóstársadalom jóval szkeptikusabbnak tűnik az in vitro ”hús” fejlesztésével kapcsolatban. A Mark Post által megadott meghatározás szerint a tenyésztett ”hús” vagy az in vitro ”hús” olyan hús, amelyet laboratóriumi körülmények között, szövetből és sejtekből tenyésztettek, nem pedig élő szervezetben. Ténylegesen az in vitro ”hús” olyan, állatból származó izomsejtek csoportja, amelyek Petri-csészékben szaporodnak egy olyan, tápanyagokban gazdag táptalajon, amely lehetővé teszi a sejtek szaporítását.

Ma - még a legfejlettebb technikák mellett is - a táptalajoknak hormonokra, növekedést serkentő vegyületekre, magzati szarvasmarha-szérumra, antibiotikumokra vagy gombaölő szerekre van szükségük a sejtek fejlődésének lehetővé tételéhez. A magzati szarvasmarha-szérum használata által felvetett etikai kérdések miatt sok vállalat megpróbálta azt mesterséges szérummal helyettesíteni. Egy tavalyi évben publikált tanulmány szerint azonban ezen szintetikus szérumok esetében nehézséget okoz az egyes összetevők pontos koncentrációjának meghatározása, amelyeknek azonban jól kell igazodniuk az egyes sejttípusokhoz és azok fejlődési szakaszaihoz.

Elmondható továbbá, hogy a szintetikus magzati szarvasmarha-szérum alternatívák egyikét sem mutatták be és vitatták meg tudományos körökben. Ennek fényében az in vitro ”hús” nem tekinthető a hormonalkalmazást harminc éve tiltó, az antibiotikum-felhasználást szigorúan korlátozó állatitermék-előállítás ”természetes” alternatívájának. A mesterségesen előállított termékeket nem is lenne szabad húsnak nevezni, mivel azzal sem összetételben, sem élettani hatásban nem egyenértékű. Fontos sejttípus (például idegek, zsírsejtek stb.) nem része ennek a találmánynak, amely valójában tehát csak egy sejttenyészet.

Még nem világos, hogy a tenyésztett ”hús” előállítása éghajlati szempontból fenntarthatóbb alternatívát kínál-e a hagyományos húselőállításnál. Nem mindenkit győzött meg annyira a tenyésztett ”hús” kapcsán hangoztatott pozitív ”zöld lábnyom”, sőt egyesek arra figyelmeztetnek, hogy a technológia több kárt okozhat, mint hasznot. A Fenntartható Élelmiszer-rendszerek Nemzetközi Szakértői Testülete, az IPES-Food elvégezte a húsról és a fehérjékről készített tanulmányok felülvizsgálatát és átfogó jelentésében kifejtette, hogy a tenyésztett ”hús” előállítás inkább csak megerősíti azon nagy mezőgazdasági vállalkozásoknak az élelmiszer-rendszerek feletti uralmát, amely óriás agrár-üzleti cégek tevékenységükkel, befektetéseikkel az embereket és a bolygót károsító ipari ellátási láncokat támogatják.

Az alternatív fehérjepiacot jelenleg az úgynevezett "fehérjemonopóliumokat" létrehozó óriásvállalatok dominálják, amelyeknek számos nagynevű támogatója van, mint például Bill Gates és Richard Branson, és jelentős befektetéseket eszközölnek a világ legnagyobb húsfeldolgozó vállalatai, köztük a JBS Foods, a Cargill és a Tyson Foods számára.

De a műhús nem fogja megmenteni a bolygót. A műhúsra való átállás csak tovább rontja az ipari élelmiszer-rendszerünk problémáit. Ezek közé tartozik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés, az ipari monokultúrák, a környezetszennyezés, az egészségtelen táplálkozás és a hatalmas vállalatok irányítása

- figyelmeztetett Philip Howard, az IPES-Food tagja és a jelentés vezető szerzője.

A mesterséges ”hús” előállításának éghajlatra gyakorolt hatása attól függ, hogy a természetes hús előállításhoz képest milyen mértékben csökkenti az ÜHG-kibocsátást és hogy a termelés milyen konkrét környezeti lábnyomot hagy maga után. Szükség van a mesterségesen előállított ”hús” termelési folyamatának részletes és átlátható elemzésére (LCA). A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a tenyésztett ”hús” előállítása nem nyújt környezeti előnyt a természetes húselőállításhoz képest.

A már rendelkezésre álló tanulmányok kimutatták, hogy a sejtek tenyésztésére használt bioreaktorok sok energiát használnak fel, igen magas CO2-kibocsátással. A gyakorlatban a laboratóriumban tenyésztett ”hús” előállítása kezdetben ugyan kisebb mértékű környezeti terhelést okozhat, mint az állattenyésztés, de ez a különbség azonban hosszú távon eltűnik, és a gazdaságok kibocsátása még alacsonyabb lesz, mivel a mezőgazdasági eredetű CH4-kibocsátás nem halmozódik fel, az az üvegházhatású gázok természetes körforgásának részét képezi, ellentétben a CO2-vel.

Fentieken túl elmondható, hogy nagyon gyakran figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a laboratóriumi ”hús” tenyésztés energiaigényes folyamat, és olyan vegyületek és molekulák felhasználásával jár, amelyek általában nem engedélyezettek az állattenyésztésben, mint például a növekedési hormonok és az antibiotikumok. A kutatók úgy vélik, hogy a mesterséges ”hús” magas fehérjetartalmú lehet, de a vas és B12-vitamin tartalma olyan alacsony, hogy az még mindig nagy aggodalomra ad okot. Az in vitro ”hús” tehát B12-vitaminban, vasban és a valódi húsra jellemző mikroelemekben szegény, mivel jelenleg még nem áll rendelkezésre olyan technológia, amellyel hűen reprodukálni tudnák a természetes úton előállított hús tápanyagtartalmát.

E tekintetben tehát még mindig hiányoznak a megalapozott tudományos érvek. Nincs konszenzus a tenyésztett ”hús” emberi fogyasztásra alkalmas egészségügyi és táplálkozási tulajdonságairól, valamint esetleges alacsony környezeti hatásáról. Emellett számos, a marketing tevékenységekkel, a jogszabályokkal, az etikával és a fogyasztói megítéléssel kapcsolatos kérdést továbbra is kezelni kell. Az egyetemek és állami kutatóintézetek által végzett kutatások azt mutatják, hogy az in vitro ”hús” előállításnak nincsenek jelentős gazdasági, táplálkozási, érzékszervi, környezeti, etikai vagy társadalmi előnyei a hagyományos hús előállításhoz képest.

A beltartalmi érték és az egészségesség mellett a tenyésztett ”hús” esetében a fő kihívása az, hogy a hagyományos húst érzékszervi minőség és íz tekintetében megfizethető áron leutánozza annak érdekében, hogy az elfogadhatóvá váljon a jövőbeli fogyasztók számára. Bár a ”laborhús” fejlesztésével foglalkozó vállalatok arra számítottak, hogy 2020-ig elérik a versenyképességet, továbbra is kihívást jelent a természetes húshoz hasonló szerkezetű és ízű termék előállítása és ennek megkedveltetése a fogyasztókkal. Az in vitro ”hús” tehát nem tekinthető a természetes hús rövid távú alternatívájának, mert a fogyasztói elfogadottság eléréséhez még hosszú és rögös út vezet.

Összefoglalóan elmondható, hogy a növényi és állati fehérjeforrások diverzifikálásával, valamint az élelmiszer-pazarlás és -hulladékok mennyiségének csökkentésével, továbbá egy kiegyensúlyozottabb étrend tartásával hatékonyabban csökkenthető lenne az éhínség és a környezeti hatásokat, mint néhány laboratóriumban előállított mesterséges élelmiszerrel. Talán eredményesebb lenne, ha a ”fehérje-felhajtás” helyett nagyobb hangsúlyt fektetnének a valóban fenntartható élelmiszer-rendszerek és az átfogó élelmiszerpolitikák kialakítására.