A borász jelenleg 8 hektáron gazdálkodik öt különböző dűlőben. A fajtaválaszték gazdag: Ezerjó, Rajnai rizling, Chardonnay, leányka, királyleányka, Sauvignon Blanc, Zöldveltelini és egy kevés kékfrankos, amelyből rozé és sillert készítenek. A szakember szerint az Ezerjó a borvidék igazi kincse: ez a fajta hordozza a legnagyobb érlelési potenciált, és a térség igazi nagykövete lehet. A fogyasztók jelenleg a könnyen iható, közepes testű, illatos, gyümölcsös fehérborokat keresik leginkább. Náluk ebből a Rajnai rizling és az Ezerjó viszi a prímet. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt új ültetvények telepítése nem szerepel a terveik között. Ha bővülésre kerülne sor, azt integrációval és szőlőfelvásárlással oldanák meg.
Nem fogy a bor itthon: durva, mit készítenek helyette a szőlőből
A bornak élményt kell adnia. Rengeteg kiváló borász van Magyarországon, így ma már nem elég a jó minőség. Élményt kell párosítanunk a borhoz - túrát, vendéglátást, oktatást vagy akár állatsimogatást. A lényeg, hogy valamivel nyújtsunk többet, mint mások
- fejtette ki a móri borász.
Mindezt pedig nemcsak mondja, hanem csinálja is: saját borászatuk tavaly rengeteg vendéget fogadott kizárólag borkóstolási céllal. Hétvégente akár 80 fő fordul meg náluk, mindezt péntektől vasárnap délelőttig bezsúfolva - egy kis családi pincészetnél ez nagy számnak számít.
Mi kell a sikerhez ma?
Talpon kell tudni maradni
- húzta alá Miklós Csaba a fenti kérdésre válaszolva.
Foghatják a fejüket, akik itt élnek: csúnyán drágulhatnak ezek az italok
A kijelentés persze nem alaptalan, hiszen a borágazat számos kihívással néz szembe: a fiatalabb generációk borfogyasztási szokásai megváltoztak, sokan inkább fröccsöt isznak vagy teljesen elfordultak a boroktól, ráadásul egyre kevesebb ember jár pincészetekbe. Az élményalapú fogyasztásra való igény nő, miközben a gazdasági nehézségek - például a megnövekedett rezsiköltségek, a tervezhetetlenség és a beruházások visszaesése - ellehetetlenítik a kisebb borászatok fejlődését.
Az együttműködés ugyan kínál lehetőséget, de a vidék megtartó ereje, a borászok közötti összefogás és az innovatív szemlélet nélkül a túlélés is kérdésessé válhat. A borász világosan látja a borfogyasztás visszaesésének tendenciáját:
1999-ben még 34 liter volt az egy főre eső éves borfogyasztás, mára ez 18 liter alá esett. Ráadásul a fiatalabb generációk alkoholfogyasztási szokásai megváltoztak, a zéró tolerancia és a média hatása sem segíti a kulturált borfogyasztás ügyét.
Tűnnek el a szőlőültetvények, egyre kevesebb a bor
Miklós Csaba röviden és tömören válaszolt arra, hogy mik a célkitűzések a jövőre nézve: talpon maradni. Szerinte egy kisebb borászat ma ezt akkor tudja megtenni, ha a boron túl többet kínál. A bort ki kell emelni a termékkategóriából, és be kell emelni az élménykategóriába. Ez viszont sokszor költséges beruházás: terasz, konyha, szállás, rendezvénytér - de ez a jövő kulcsa. De talán még ennél is fontosabb az a közvetlenség és hitelesség, amivel Csaba a borászatról beszél. Nem akarja kitalálni újra a spanyolviaszt, de tudja, mi működik:
Kell, hogy hitelesek legyünk. Kell, hogy szeressenek hozzánk jönni. És kell, hogy a bor élmény legyen. És talán épp ez a legfontosabb üzenet: borral, közösséggel, élménnyel talpon lehet maradni.
