Szautner Péter, a Bonafarm Csoport vezérigazgató-helyettese és csoport stratégiai igazgatója szerint az élelmiszeripar jelenlegi nehézségei nem kizárólag a támogatások hiányából fakadnak. Kiemelte, hogy a rendszerváltást követő két évtized komoly fejlesztési lemaradást eredményezett, amelyet most próbál az ágazat támogatási programok segítségével behozni.
A jövő fejlesztéseinek már nem csupán új gépek beszerzéséről kell szólniuk, hanem a digitalizáció és a robotizáció integrálásáról is. Nemcsak a múlt húsz évét kell bepótolni, hanem előre is kell tervezni a következő húsz évre.
Hajnal Szilvia, a Merian Foods Élelmiszeripari Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az ágazat minden szereplője érzi a fejlődés és alkalmazkodás szükségességét. A piaci működés alapvetően megváltozott, és az eddig kiemelten fontos vertikális integrációt, valamint a saját alapanyagellátás szerepét is átírhatja az import alapanyagok növekvő jelenléte.
Makai Szabolcs, a Talentis Agro Csoport vezérigazgatója szerint az egyik legfontosabb kérdés ma az, hogy a vállalatok mire fordítsák beruházási forrásaikat. Véleménye szerint elsősorban a hatékony termelést szolgáló fejlesztésekre kell koncentrálni, különösen az energiaár-robbanás időszakában, amikor az energiamegtakarítás és a hatékonyság növelése vált elsődleges szemponttá.
A márkaépítésre még mindig kevés figyelmet fordítanak a hazai cégek, mivel a legtöbben inkább az aktuális problémák kezelésére koncentrálnak. Minden országnak megvan a saját élelmiszerkultúrája, ezért a magyar termékek külföldi piacra vitele komoly kihívást jelent.
Szabó Ákos, a Tranzit Csoport vezérigazgatója úgy látja, túl sok támogatási forrás érkezett túl rövid idő alatt az élelmiszeriparba, ami szerinte számos rossz beruházási döntéshez vezethet. Figyelmeztetett arra, hogy sok vállalkozás túlvállalhatja magát, miközben kérdéses, hogy lesz-e megfelelő szakember és kapacitás az új fejlesztések üzemeltetésére. Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország elnöke szerint a magyar élelmiszeripar jelenleg rendkívül nehéz helyzetben van.
Bár az erős forint bizonyos szempontból előnyös lehet, Magyarországnak már évekkel ezelőtt be kellett volna vezetnie az eurót. Az árfolyamhelyzet hosszú ideje komoly problémát jelent az ágazat számára, miközben az ország Európa éléskamrája szeretne lenni, de így nehéz lesz.
Csontos Attila, a Júlia-Malom ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: csak olyan fejlesztésekre érdemes pályázni, amelyeket a vállalat támogatás nélkül is megvalósítana. Véleménye szerint nem önmagáért a támogatásért kell beruházni, hanem olyan projektekre kell forrást bevonni, amelyek mögött valódi üzleti potenciál áll.
Hozzáadott érték az élelmiszeriparban
A beszélgetés másik fontos témája a hozzáadott érték kérdése volt. Szabó Ákos szerint a magyar adórendszer jelenleg hátrányosan kezeli a feldolgozott élelmiszereket. Példaként említette, hogy míg egy egyszerű baromfihús vagy sertéscomb kedvezményes, 5 százalékos áfakulccsal adózik, addig a feldolgozott termékekre - például a sonkára - már 27 százalékos áfa vonatkozik. Hajnal Szilvia kiemelte, hogy a feldolgozóipar jövője egyértelműen a magasabb hozzáadott értékű termékek irányába mutat. Szerinte ehhez elengedhetetlen a támogatások megfelelő felhasználása, a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodás, valamint az iparági szereplők közötti együttműködés:
Közös stratégiaalkotással és összefogással lehet valódi fejlődést elérni az ágazatban.
Csontos Attila a hozzáadott érték kapcsán hangsúlyozta: minden a minőségnél kezdődik. Véleménye szerint a valódi versenyelőnyt és magasabb értéket a kiváló minőségű termékek jelentik.
Megéri a brand?
Balogh Levente hangsúlyozta, hogy hisz a brandépítés erejében, ugyanakkor szerinte egy sikeres márka alapja minden esetben a minőség. Úgy fogalmazott, a magasabb árakat a kiemelkedő élelmiszer-biztonság, a teljes robotizáció, a modern technológia és a tiszta, kontrollált gyártási környezet indokolja. Kiemelte azt is, hogy vállalatuknál nincs munkaerőhiány, mivel folyamatos modernizációval és automatizációval igyekeznek kiváltani az emberi munka egy részét.
Szautner Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy míg gépeket lehet vásárolni, embereket nem. Elmondása szerint 10-15 évvel ezelőtt még nem volt valódi megtérülése egy teljesen automatizált vagy robotizált rendszernek, mára azonban ez gyökeresen megváltozott. Véleménye szerint ma már minden beruházásnál számolni kell az automatizációval, ugyanakkor továbbra is szükség lesz olyan munkafolyamatokra, amelyeket emberi munkaerő nélkül nem lehet ellátni. Szabó Ákos szerint a vállalatok ma már nem elsősorban költségcsökkentési céllal robotizálnak, hanem azért, mert egyszerűen nincs elegendő munkaerő a piacon.
Az elmúlt két évtized egyik legnagyobb hibája nemcsak a modernizáció elmaradása volt, hanem az is, hogy az ágazat nem fordított kellő figyelmet az emberekre és a munkavállalók megbecsülésére. Ma sok esetben keleti színvonalú munkakörülmények mellett szeretnének nyugati béreket a dolgozók.
Hajnal Szilvia arról beszélt, hogy az állattenyésztés és az élelmiszeripar egy része gyakorlatilag működésképtelenné vált volna harmadik országból érkező munkavállalók nélkül. Elmondta, hogy az ágazat minden lehetséges lépést megtett a munkaerőhiány kezelésére. Ugyanakkor hangsúlyozta: az automatizáció és a robottechnológia terjedésével új kihívásként jelenik meg a megfelelő szaktudással rendelkező szakemberek hiánya is, akik képesek ezeket a rendszereket működtetni.
Makai Szabolcs szerint a technológiai fejlesztések ma már kényszerű lépések az agráriumban és az élelmiszeriparban. Elmondta, hogy a vállalatok azért vásárolnak nagyobb és hatékonyabb gépeket, hogy csökkentsék a munkaerőigényt. Kiemelte: az állattartás nehéz munkakörülményei - a korai munkakezdés, a kellemetlen környezet és az alacsony bérezés - ma már kevéssé vonzóak a munkavállalók számára. Úgy fogalmazott, a fogyasztókat elsősorban az érdekli, milyen áron és milyen minőségben jutnak termékhez, nem pedig az, honnan érkezik a munkaerő.
Ugyanakkor, hogy a külföldi munkavállalók alkalmazása sok esetben még drágább is, mint a magyar munkaerőé, ráadásul a nyelvi nehézségek is komoly problémát jelenthetnek. Ennek ellenére bizonyos munkakörökben elkerülhetetlen a külföldi dolgozók bevonása.
Csontos Attila kiemelte, hogy az ágazatban jelentős béremelésre és a munkavállalók nagyobb megbecsülésére lenne szükség. Hangsúlyozta az oktatás és a szakmai képzés fontosságát is, hogy a fiatalok megfelelő tudást szerezhessenek Magyarországon. Balogh Levente elmondta, hogy Magyarországon számos kiváló márka működik, azonban ezek jelenleg elszigetelten építkeznek. Véleménye szerint a jövő egyik kulcsa az országimázs erősítése lehetne:
nem csupán egy-egy vállalatot kellene ismertté tenni a nemzetközi piacon, hanem magukat a magyar termékeket kellene olyan minőségi kategóriává emelni, amely önálló fogalomként jelenik meg világszerte.
