Az élelmiszeripart fenyegető veszélyekre való figyelmeztetés első hatása a koronavírus-járvány időszakát idézte fel, amikor a lakosság megrohanta a boltokat vécépapírért. Ez a jelenség jól mutatja, hogy az óvatosságra intő tanácsokat sokan a pánikszerű felvásárlás jeleként értelmezik,

ezzel pedig éppen akkora zűrzavart okoznak, mint amekkorát egy tényleges orosz támadás idézne elő.

Kérdéses az is, hogy a fenyegetettség hangsúlyozása nem egyfajta kormányzati stratégia része-e. Ez ugyanis megkönnyíti a védelmi költségvetésben tátongó, mintegy ötmilliárd fontos hiány indoklását, amelyet Keir Starmer hagyott örökül az utódjára.

Az élelmiszer-ellátási lánc sebezhetősége ugyanakkor csak részben fakad a rosszul védett informatikai rendszerekből. A probléma gyökere az, hogy az egymást váltó munkáspárti és konzervatív kormányok olcsó importra épülő politikája kiszolgáltatottá tette az országot.

A behozatal jelentős része a legközelebbi partnertől, az Európai Uniótól származik, ám ha az orosz fenyegetés valós, az az egész, Ukrajnát támogató Európát célozza majd. Mivel az Egyesült Királyság már nem tagja az Európai Uniónak, az európai élelmiszeripart érő orosz műveletek a szigetországba irányuló importot is közvetlenül veszélyeztetik.

A megfelelő lépés a kormány részéről az élelmezésbiztonság évtizedek alatt végbement gyengülésének átfogó felmérése lenne. A brit mezőgazdaság a kormányzati elhanyagolás ellenére is komoly értékeket képvisel, hiszen a gazdálkodók szaktudása és kapacitása révén képes lenne megtermelni az ellátásbiztonsághoz szükséges élelmiszereket. Ehhez azonban a politika részéről megfelelő ösztönzőkre lenne szükség, ezek a kérdések viszont még csak napirenden sem szerepelnek Westminsterben vagy a helyi végrehajtó hatalmi szerveknél.

A helyzetet tovább súlyosbítja a közel-keleti konfliktus, amely megemelte az energia- és a műtrágyaárakat.

Sokan bíztak a feszültség enyhülésében, ám az Egyesült Államok és Irán közötti fegyverszünet csak névleges. Ez tartós nehézségeket vetít előre a termelők számára, a helyzet normalizálódása pedig addig várat magára, amíg Trump el nem fogadja, hogy Irán nem hátrál meg, ő pedig egy olyan, feloldhatatlan konfliktusba ragadt bele, amely az Egyesült Államokban is rendkívül népszerűtlen.