A European Forest Fire Information System (EFFIS) adatai alapján július végéig már mintegy 435 ezer hektárnyi terület égett le az Európai Unióban, ami meghaladja a 2006-2025 közötti időszak átlagát, sőt a tavalyi rekordév azonos időszaki értékét is. A hosszú ideje tartó csapadékhiány, az ismétlődő hőhullámok, az alacsony talajnedvesség és az erős szél együttesen rendkívül kedvező feltételeket teremtettek a tüzek gyors terjedéséhez.
A mediterrán térség már nem az egyetlen veszélyeztetett régió
Míg korábban elsősorban Dél-Európa számított kiemelten veszélyeztetettnek, ma már Nyugat-, Közép- és részben Észak-Európában is egyre gyakoribbak a nagy vegetációtüzek. A klímaváltozás mellett a vidéki térségek átalakulása, a mezőgazdasági területek felhagyása, a cserjésedés, valamint az éghető biomassza felhalmozódása is hozzájárul ahhoz, hogy a tüzek gyorsabban és nagyobb területen terjednek.
A szakértők ezt már egy összetett környezeti válság részeként értelmezik, amelyben az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, a vízhiány és a tájhasználat változásai egymást erősítik.
Magyarországon is nő a tűzkockázat
Bár Magyarország nem tartozik a mediterrán országok közé, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai vegetációtüzek kockázata is folyamatosan emelkedik. Az EFFIS adatai szerint 2022 volt eddig a legsúlyosabb hazai tűzév, amikor több mint 7200 hektárnyi terület égett le. Bár az idei évben eddig ennél kisebb a leégett terület nagysága, a szakemberek szerint a nyár hátralévő részében továbbra is magas marad a veszély.
A tartós csapadékhiány, az ismétlődő hőhullámok és az elmúlt évek aszályos időszakai miatt nagy mennyiségű kiszáradt növényi biomassza halmozódott fel. A Nébih korábban arra figyelmeztetett, hogy ilyen körülmények között a felszíni tüzek akár koronatűzzé is fejlődhetnek, amely már az erdők lombkoronájában is gyorsan terjed.
Lapunk az elmúlt hetekben számos jelentős hazai vegetációtűzről is beszámolt. Augusztus elején a Veszprém vármegyei Noszlop térségében mintegy tíz hektáron égett a száraz fű és egy fás-bokros terület, a lángok megfékezésén több hivatásos és önkéntes tűzoltóegység dolgozott. A hosszan tartó hőség és csapadékhiány miatt országszerte megszaporodtak a szabadtéri tüzek: Bács-Kiskun vármegyében Kunbaracs és Kunadacs között egy fakitermelési terület gyulladt ki, míg Karcag külterületén nagy területen égtek a fák, bokrok és gallyak, veszélyeztetve a közeli erdősávot.
Tatabányán több hektáron kapott lángra a száraz fű és a cserjés növényzet, Tiszalök határában pedig avar-, nádas- és aljnövényzettűz pusztított nagy kiterjedésű területen. Hosszú napokig tartottak az oltási és utómunkálatok Érd és Százhalombatta között is, ahol tarló, körbálák és mintegy 30 ezer köbméternyi komposzt égett. A lángok megfékezésén több mint egy tucat hivatásos, önkéntes és létesítményi tűzoltóegység dolgozott váltásokban, munkagépek segítségével akadályozva meg a tűz továbbterjedését. Eközben Győr-Moson-Sopron vármegyében, Veszprémvarsány külterületén két-három hektáron égett a száraz növényzet, a tűz mintegy kétszáz méter hosszan az erdőbe is behatolt, Somogy vármegyében, Bálványos térségében pedig öt hektáron pusztított a lángok martalékává vált bokros-fás aljnövényzet.
Az emberi gondatlanság továbbra is a legfőbb kiváltó ok
A hazai vegetációtüzek döntő többségét nem villámcsapás vagy más természeti ok, hanem emberi tevékenység idézi elő. Egy eldobott cigarettacsikk, a szabálytalan tarlóégetés, egy felügyelet nélkül hagyott kerti tűz vagy akár egy mezőgazdasági munkagép által keltett szikra is elegendő lehet ahhoz, hogy a kiszáradt növényzet lángra kapjon. Éppen ezért a szakemberek szerint a megelőzés legalább olyan fontos, mint maga a tűzoltás.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) ajánlása szerint Európának a kizárólagos tűzoltási szemlélet helyett az úgynevezett integrált tűzkezelésre kellene átállnia. Ez nemcsak a gyors beavatkozást foglalja magában, hanem a tájgazdálkodás átalakítását, az éghető biomassza csökkentését, a mozaikos tájszerkezet kialakítását, valamint a lakosság és a gazdálkodók felkészítését is. A rendszeres legeltetés, a kaszálás, a cserjeirtás, az erdők megfelelő kezelése és - ahol indokolt - a szigorúan ellenőrzött égetések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kisebb legyen a nagy kiterjedésű tüzek kialakulásának esélye.
A meteorológiai előrejelzések szerint a nyári időjárás továbbra is kedvezhet a vegetációtüzek kialakulásának, ezért a szakemberek fokozott óvatosságot kérnek a lakosságtól és a mezőgazdasági termelőktől. A rendkívül száraz növényzet miatt egyetlen szikra is elegendő lehet ahhoz, hogy rövid idő alatt több hektáron elterjedő tűz alakuljon ki.
Súlyos következményei lehetnek az erdőtüzeknek
Az erdő- és vegetációtüzek hatásai messze túlmutatnak a leégett területeken, hiszen egyszerre okoznak súlyos környezeti, társadalmi és gazdasági károkat. A lángok élőhelyek ezreit pusztítják el, állatok és növények millióit veszélyeztetik, miközben az ökoszisztémák helyreállítása sok esetben évtizedeket is igénybe vehet. A keletkező füst és a levegőbe jutó finom részecskék nemcsak a tűz közvetlen közelében rontják a levegő minőségét, hanem akár több száz kilométerre is elsodródhatnak, növelve a légúti megbetegedések kockázatát.
A tüzek a klímaváltozást is tovább erősítik. Az égő erdők jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, miközben az elpusztult fák kiesnek a természetes szénmegkötésből, így csökken a táj szén-dioxid-elnyelő képessége. A növényzet eltűnésével a talaj védtelenné válik, ami fokozza az eróziót, növeli a sárlavinák és a villámárvizek kialakulásának kockázatát, valamint hosszú távon a talaj termőképességét és a vízbázisok állapotát is kedvezőtlenül befolyásolja.
Az erdőtüzek emberi és gazdasági következményei szintén jelentősek. A gyorsan terjedő lángok közvetlen veszélyt jelentenek a lakosságra és a beavatkozó tűzoltókra, miközben lakóépületek, mezőgazdasági területek, gazdasági létesítmények és közlekedési infrastruktúra is megsemmisülhet. A tűzoltási munkálatok, a károk helyreállítása és a természetes élőhelyek rehabilitációja pedig hosszú távon is jelentős anyagi terhet ró az érintett térségekre és a társadalom egészére.
















