A tudományos felfedezés egy régóta fennálló rejtélyt oldhat meg: miként kerülhettek víz, szén-dioxid, hélium és nitrogén részecskék az Apollo-küldetések során gyűjtött holdmintákba. A CNN által ismertetett tanulmány szerint ez a folyamat már több milliárd éve zajlik a napszél közreműködésével. Korábban a Tokiói Egyetem kutatói 2005-ben azt feltételezték, hogy ezek az anyagok a fiatal Földről származnak, még a bolygó mágneses terének kialakulása előtt, mivel úgy vélték, a mágneses mező megakadályozná a részecskék átjutását. Az új kutatás azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja: a mágneses mező valójában elősegíti a részecskék Holdra jutását.

A tudósok régóta vallják, hogy a Hold egy, a frissen kialakult Földbe csapódott aszteroida következtében jött létre, melynek során a két égitest anyaga keveredett. A jelenlegi eredmények azonban arra utalnak, hogy ez az anyagcsere folyamatosan zajlik. A kutatók két számítógépes szimulációt alkalmaztak: az egyik a Föld ősi állapotát modellezte erős napszéllel és mágneses tér nélkül, a másik pedig a jelenlegi helyzetet gyenge napszéllel és erős mágneses mezővel. Meglepő módon a modern modell bizonyult hatékonyabbnak a részecskék Holdra juttatásában.

A Föld mágneses mezejét a bolygó folyékony külső magjában található olvadt vas és nikkel mozgása által keltett elektromos áram hozza létre. Ez a mágneses tér messze kiterjed az űrbe, és pajzsként téríti el a napszél egy részét. A napszéllel kölcsönhatásba lépő mágneses mező egy üstökösre emlékeztető struktúrát, magnetoszférát hoz létre. Amikor a napszél részecskéi a sarkoknál lépnek kapcsolatba a mágneses mezővel, létrejönnek az északi és déli sarki fények.

A magnetoszféra alakja magyarázatot ad arra, hogyan juttathat a napszél részecskéket a Föld légköréből az űrbe. Telihold idején a Hold havonta néhány napig áthalad a magnetoszféra csóváján, ami közvetlen átjárást biztosít a részecskéknek a holdfelszínre és a talajba való beágyazódáshoz. Légkör hiányában a Hold nem képes megakadályozni ezt a folyamatot.