A családellátó haszonkert ma is az aktív pihenés színtere lehet, mindamellett, hogy értéket teremt, hiszen amit megtermelünk azt nem kell megvenni, ennyivel is csökkenthetők a család élelmiszer-ellátására fordítandó költségek. A gyümölcsfák amellett, hogy teremnek árnyékot is adnak, és díszítő funkciót is ellátnak. A zöldségek mellett gyógynövények, fűszerek is tarthatók a kertben. Ezek kis felületről is jelentős mennyiségben kerülhetnek a konyhába.

Mire elég a területünk?

Kertészkedni már néhány virágcserépben is el lehet kezdeni, ha abba valamilyen fűszernövényt ültetünk, máris élvezhetjük annak hasznát főzéskor. 2-10 négyzetméteren már elég komoly fűszerkertet tarthatunk fönn ahhoz, hogy szinte naponta élvezzük saját termelésű fűszereink ízeit. A 30-50 négyzetméteres konyhakertben már értékelhető mennyiségű zöldség is megterem, a nyár folyamán többször kerülhet ekkora felületről egy kis zsenge répa, vagy friss paradicsom az asztalra.

Mi kerüljön a kiskertbe?

Léteznek átlagszámítások arra, hogy például egy öttagú családnak milyen zöldség igényhez, milyen területi igénnyel kell számolni. Ez azonban csak iránymutatás, hiszen minden család más zöldségeket kedvel jobban, vagy kevésbé. Az átlag modell szerint az alábbiak szükségesek - a faj után a várható termés mennyisége, és az ehhez szükséges terület van feltüntetve: zöldborsó (20 kg, 40 m2), zöldbab (20 kg, 40 m2), paradicsom (100 kg, 25m2), paprika (50 kg, 35 m2), korai fejes káposzta (20 kg, 15 m2), késői fejes káposzta (50 kg, 20 m2), karalábé (20 kg, 8 m2), kelkáposzta (8 kg, 8 m2), uborka (20 kg, 10 m2), főzőtök (25 kg, 10 m2), vöröshagyma (50 kg, 40 m2), fokhagyma (3 kg, 4 m2), sárgarépa (30 kg, 25 m2), petrezselyem (20 kg, 30 m2), egyéb zöldségek (25 kg, 40 m2).

Csak észszerűen, helytakarékosan!

100-150 négyzetméteren egy család zöldségszükséglete megtermelhető, bár ekkora területen figyelni kell a növényi sorrendre és a takarékos helykihasználásra. Azaz, ha lekerül valamelyik termény és kiürül egy-egy sor, egyből valamit bele kell vessünk vagy ültessünk újra a hely jobb kihasználása érdekében. Körülbelül 350 négyzetméteren már az előbb említett családi zöldségszükséglet kényelmesen megtermelhető, és ekkora családellátó kertben néhány bogyós gyümölcs (málna, szeder) és pár gyümölcsfa is elfér. Amennyiben 500-700 négyzetméterre növeljük az előbbi területet úgy burgonyával is kiegészíthetjük a zöldségek sorát, valamint sokféle tárolási zöldségnek is helyet adhatunk (sütőtök, burgonya, zeller, káposzta), így a téli hónapokban is élvezhetjük az őszig megtermett zöldségek, gyümölcsök áldását.

A klasszikus három nővér

A kerti növénytársítások egyik legismertebb példája a három nővér ültetési mód, amelyet még az indiánok fejlesztettek ki. Ők egy fészekbe vetették a babot, a kukoricát és a tököt. A bab nitrogénmegkötő tulajdonsága révén a növekedési szakasz lezárulta után táplálja a neki támasztékot nyújtó kukoricát, amire addig felfutott. A kukorica mellett növő tök pedig talajtakaróként viselkedik, és nem engedi kiszáradni a földet. Számos ilyen és ehhez hasonló praktika van még mellyel helyet spórolhatunk, valamint elérhetjük, hogy az egymás mellé kerülő növények segítsék egymás fejlődését. Mit tanít nekünk ez a módszer? Azt hogy a kertben a helyet jól kell használni, hiszen a tök a földön terem, a bab felfut a kukoricára és magasabban hozza terméseit, így a térkihasználás is ideális

Gazdasági, vagy biológiai érettség? - nem mindegy

Ha magunknak termesztünk, akkor garantálni tudjuk a vegyszermentes terményt, vagy biztosak lehetünk benne, hogy a permetezés és a betakarítás között eltelt e megfelelő élelmezés-egészségügyi várakozási idő. De az ízekben is nagy különbség van. A boltba szánt zöldségek egy részét akkor szedik le, amikor biztosítható még a szállítása és a polcon tarthatósága. Ez a gazdasági érettség. Ám a kertünkben a terményeket biológiai érettségük idején takaríthatjuk be, ezért van az, hogy sokkal zamatosabb egy a kertünkből szedett paradicsom, mint a boltból vásárolt kényszer érett társa.

Napjainkban egy négytagú család egy tagja átlagosan 50-60 kilogramm zöldséget és burgonyát fogyaszt évente. Az 1980- as években még fejenként 75,6 kilogrammra taksálta a vásárolt zöldség mennyiségét a KSH, mely mennyiséget még körülbelül 10 százalékkal fel kellett emelni, hiszen ennyi volt a házikertben termelt mennyiség. Tehát az eltelt néhány évtized alatt a több, mint 80 kilogrammról, kevesebb mint 60 kilogrammra csökkent az egy főre jutó zöldségfogyasztás.