Az articsóka a mediterrán konyha kedvence

Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) egy különleges növény, amely a Földközi-tenger térségéből származik. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és fogyasztották, később pedig a mediterrán konyha egyik jellegzetes alapanyagává vált. Magyarországon sokáig inkább dísznövényként tartották különleges megjelenésű, bogáncsszerű virágzata miatt. Magas termetű, évelő növény, erős, elágazó virágszárakkal. Zöldeskék, mélyen osztott, hosszúkás levelei vannak, melyek fonáka fehéresen molyhos.

Nagy, húsos fészekvirágzatot hoz, melynek átmérője meghaladhatja az 5 centimétert is. az ezen található fészekpikkelyek húsosak és ehetőek. Ha nem takarítják be, a bimbókból látványos, lila színű virágfejek nyílnak - tehát dísznövényként is megállja a helyét, nagy termete miatt akár szoliterként is.

Természetét tekintve évelő, de hűvösebb éghajlatú területeken egyévesként is termeszthető. Napos vagy félárnyékos, védett helyet válasszunk számára. Az articsóka a hűvös, párás nyarat és az enyhe telet kedveli leginkább (15-25°C az ideális hőmérséklet számára). Magyarországon is termeszthető, de a teleltetése körültekintést igényel. Jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Ültetés előtt érdemes komposzttal vagy érett trágyával javítani a talaját. Magról vetve, vagy tőosztással szaporítható. Magról nevelés esetén a magokat tél végén vagy kora tavasszal beltérben kell elvetni, és a palántákat májusban lehet kiültetni. Tőosztással a meglévő nagyobb töveket lehet szaporítani.

E növényeknek nagy a helyigénye, ezért 1-1,5 méteres tőtávolságot kell biztosítani számára. Rendszeres öntözést igényel, különösen a növekedési időszakban. A talaj legyen mindig kissé nedves, de ne álljon alatta a víz. Méretéből adódódan is nagy a tápanyagigénye. Fagyérzékeny növény. Az őszi fagyok előtt a szárakat vissza kell vágni, a tövet pedig földdel vagy takarómulccsal kell védeni. Még az enyhébb teleken is sokszor visszafagy, de tavasszal, tőről kihajtva jól regenerálódik.

Konyhai felhasználáshoz a virágbimbókat akkor kell leszedni, amikor még zártak, de már elérték a megfelelő méretet. Virágzása általában a második évtől kezdődik. Az articsóka ehető része a húsos virágpikkelyek alsó része és a bimbó "szíve". Elkészítése némi előkészületet igényel. A leggyakoribb elkészítési módok közé tartozik a főzés vagy párolás sós, citromos vízben. A megfőtt virágpikkelyek húsos részét le lehet kaparni a fogainkkal, a "szívét" pedig egészben vagy szeletelve fogyaszthatjuk. Az articsókát félbevágva, olívaolajjal megkenve, fűszerezve grillezhetjük vagy süthetjük is. A "szívét" megtölthetjük különböző töltelékekkel (pl. húsos, zöldséges). A főtt vagy grillezett articsókaszívet salátákhoz is adhatjuk. Pürésítve pedig mártások és szószok alapja lehet. Az olasz konyhában gyakran használják tésztákhoz, pizzákhoz, rizottókhoz, sőt az articsókából Olaszországban Cynar néven ismert, emésztést segítő likőrt is készítenek.

E növény íze enyhén édeskés, diós, kissé a spárgához vagy a zöldborsóhoz hasonlítható. Gazdag rostokban, vitaminokban (C, K) és ásványi anyagokban (magnézium, kálium). Emellett májvédő és emésztést serkentő hatásáról is ismert. A májvédő készítmények alapanyaga a máriatövis az articsóka közeli rokona.

Más ehető virágok, melyeken érdemes megkóstolni

A kerti növények közül számos olyan létezik, melynek virágai ehetőek és különleges ízvilágot, valamint dekoratív megjelenést kölcsönözhetnek ételeinknek. A zöldségek közül a borsónak édeskés ízű virágai salátákhoz vagy ételek díszítéshez használhatók. A cukkini és más tökfélék nagy, sárga virágaik enyhén édeskés ízűek. Tölthetők, bundázhatók és süthetők, vagy salátákhoz adhatók. A napraforgó zsenge bimbója is fogyasztható főzve vagy sütve, sárga virágszirmai pedig akár szendvicsfeltétként is használhatók. Az uborkák halvány sárga virágai is kellemes, de enyhe uborka aromával rendelkeznek. A bab virágai fajtától függően enyhén édeskés vagy zöldbab ízűek lehetnek.

Az összes hagymafélének ehetők a virágai. A snidling enyhe hagymás ízű, lila virágai salátákhoz, levesekhez, szendvicsekhez használhatók. A fokhagyma fehér virágai enyhe fokhagyma aromával rendelkeznek. Ugyanez igaz csak más aromával a vöröshagyma fehér virágaira is. De a póréhagyma virágát is érdemes megkóstolni.

Kóstoljunk fűszervirágokat

A bazsalikom virágai enyhe bazsalikom aromával rendelkeznek, színük és ízük a fajtától függően változhat. A kakukkfű apró, lila virágai intenzív kakukkfű ízűek, ezekkel akár frissen, akár szárított formában ugyanúgy fűszerezhetünk, mint a leveleivel. A kapor sárga virágai a kapor leveléhez hasonló ízűek. A citromfű virágai pedig enyhe citromos illattal és ízzel rendelkeznek. A rozmaring halványkék virágait is érdemes megkóstolni, melyek enyhén gyantás, rozmaringos aromával rendelkeznek, de ugyanez igaz a zsályára, borsikafűre, korianderre is. Ezeknek a virágaiban is felismerhető a fajra jellemző fűszeres ízek, de rendszerint enyhébb formában, mint a levelekben.

Dísznövények között is sok az ehető virágú

Az árvácska és az ibolya virágai enyhén édeskés ízűek, előbbiek sokféle színben pompáznak, ideálisak desszertek, saláták díszítésére. A bársonyvirág (vagy büdöske) virágai citrusos, enyhén fűszeres ízűek, sárga és narancs árnyalataik ételszínezékként is használhatók. A búzavirág édeskés ízű, kék szirmai salátákhoz, italokhoz adhatók. Csak a szirmait fogyasszuk, mert a növénynek a többi része kesernyés lehet. A szegfűfélék virágszirmai is ehetők, enyhén szegfűszegre emlékeztető ízű szirmai desszertekhez, italokhoz használhatók. A rózsa illatos szirmai édes, virágos ízűek, szörpök, lekvárok, desszertek készítéséhez kiválóak. A sötétebb színűeknek általában intenzívebb az ízük.

A levendula illatos, édeskés, jellegzetes aromájú virágai süteményekhez, fagylalthoz, limonádéhoz adhatók. A körömvirág enyhén fűszeres, borsos ízű szirmai pedig salátákhoz, levesekhez, rizottóhoz adhatnak színt és ízt. A pillangóvirág enyhén édeskés ízű szirmai salátákhoz, díszítéshez használhatók. A százszorszép pedig némiképp kesernyés ízű, fiatal virágai salátákhoz fűszerezői lehetnek. A tátika enyhén kesernyés ízű virágai is csak kis mennyiségben, inkább ételdíszítésre használhatók. A begónia savanykás, citrusos ízű virágai salátákhoz, italokhoz adhatók. A közkedvelt egynyári virágként tartott faj a sarkantyúka levelei és virágai is kellemes pikáns, enyhén borsos ízűek.

Mielőtt megkóstolnánk

Csak azokat a virágokat fogyasszuk, amelyekről biztosan tudjuk, hogy ehetőek és nem voltak vegyszerrel kezelve. Ne fogyasszunk egyből a vásárlás után virágboltokban vásárolt virágokat, mert azok általában dísznövényekre vonatkozó növényvédelmi kezeléseket kaptak, mely merőben eltér az élelmezési célból termesztett fajok növényvédőszer felhasználási protokolljától. Ezeket legalább egy hónapig tartsuk otthon vegyszeres kezelések nélkül, ennyi idő alatt a korábbi szermaradványok már nem lesznek megtalálhatók a növényekben. Főként a szirmokat fogyasszuk és távolítsuk el a virágok porzóját és bibe részét, mert ezek néha keserűek lehetnek vagy allergiás reakciót okozhatnak.

Mennyiségben ne vigyük túlzásba az ehető virágok fogyasztását, főleg akkor ne, amikor először kóstolunk meg valamit, mert egyéni érzékenység mindig felmerülhet. Az ehető virágok nemcsak szemet gyönyörködtetőek, hanem új ízekkel és textúrákkal gazdagíthatják kulináris élményeinket. És sok olyan növényfaj található a kiskertekben, melyeket nem az ehető virágaikért tartunk elsősorban, de érdemes ezt az oldalukat is megismernünk.