Az USDA-t, mint adatközlőt  mindenki elfogadja a világon, és ha olykor-olykor mégis korrekcióra kényszerülnek, azt meg is teszik, be is mutatják. A minden hónap közepén megjelenő becslésükben bízni lehet, és a legutóbbi jelentés alapján nem gondolom, hogy fordulat jönne az olajosmagvak piacán.

A számok azt mutatják, hogy a világ összes napraforgómag-termelését 2019/20-ban 52,58 millió tonnára várják, és ez 2,2 százalékkal nagyobb, mint 2018/19-ben volt. Még fontosabb, hogy a 2015/16 és a 2017/18-as évek 45,6 millió tonnás terméséhez képest a növekedés 15,3 százalékos. Igaz az is, hogy a felhasználás növekedése tavalyhoz képest 2,7 százalékos, míg a korábbi 3 évhez viszonyítva 17,2 százalékos, ami meghaladja a termelés bővülését. Összességében az igények mégis a termelés szintje alatt maradnak: 2019/20-ban 48,27 millió tonna napraforgót használhat fel a világ, szemben a 52,58 millió tonnás kibocsátással. A meglévő készletek tehát biztonságos szintet mutatnak, és ez óvatosságra kell hogy intsen minket.

De nézzük szűkebb hazánkat, az Európai Uniót! Az  uniós napraforgótermés az elmúlt 5 év második legnagyobbja lehet: 9,9 millió tonnára várható a 2015/16-os és 2017/18-as évek 8,8 millió tonnás átlagával szemben, és a tavalyi eredmény is 9,51 millió tonna volt. A repcetermésnél már határozott a csökkenés: az idei 17,5 millió tonna messze elmarad a tavalyi 20,03 millió tonnától (-14%) és még inkább az utóbbi két szezon 21,57 millió tonnás átlagától (-19 %) .

A felhasználási oldalon viszont a napraforgóolaj iránti igény gyakorlatilag évek óta változatlan szinten van, a repceolaj felhasználása a korábbi 10 millió tonnáról 9,4 millió tonnára csökkent, és egyik olajféleség importja sem nőtt számottevően az elmúlt években. Sőt, a napraforgóolajnál a tavalyihoz képest 14 százalék körüli a csökkenés. A repceolaj importja viszont a korábbi 3 év átlagához képest 40 százalékkal többnek igérkezik. A mennyiség azonban mindösszesen 250 ezer tonna - ez nagyon kis hányad a 10,8 millió tonnás összes növényolaj-importhoz viszonyítva.

És végül az árak alakulásáról. Az elmúlt 10 év adatai alapján az elmúlt 4-5 évben stabilizálódtak a jegyzések, a fizikai piac árai érdemben nem mozdultak, 750 és 850 USD/t között voltak. A napraforgóolaj ára több év trendjében csökkenő tendenciát mutat, csak a kanadai repce (canola) olajának ára tudott  emelkedni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a kanadai repceexport nagysága eléri összes termésük felét, és ez a 10 millió tonnás mennyiség nagyobb részt Kínában talál vevőre. Ha a kínai vételek volumene csökken, akkor ez a mennyiség Európa irányába fordul, ami letöri az itteni árakat. Egyelőre nem ez a helyzet, de nem tarthat örökké az olajosmagvak piacának a többi terméktől eltérő mozgása.  Mindent összevetve úgy látom, remélhetjük, hogy emelkednek az árak, de azért ne vegyünk rá mérget.

Bidló Gábor

Budagabona/Prudens Ceres