A Hungarikumok Gyűjteményébe került a csárda, amely hagyományosan Magyarországra jellemző, a kora újkortól szálláshelyként és vendéglátóhelyként is üzemelő, a mai napig létező vendéglátó-ipari egység, komplexum. Nagy István közösségi média oldalán közzétett videóüzenetében úgy fogalmazott, a bizottsági ülésnek helyszínt adó több mint 300 éves Hortobágyi Csárda is szerves része a magyar kultúrának - írja közleményében az Agrárminisztérium.
Hozzátette, szintén hungarikummá nyilvánították a badacsonyi kéknyelűt. Ez azért is különösen fontos számunkra, mert alig 45 hektáron termesztik ezt a szőlőfajtát. Olyan is előfordult, hogy a világ legjobb borává választották az ebből a szőlőből készült nedűt. A kéknyelűt autochton fajtának, vagyis ősi, keletkezési helyén maradt, tehát őshonos fajtának tekinti a szakirodalom.
Magyar Értéktárba került a Pető-módszeren alapuló Konduktív Pedagógia Rendszere, ami mozgássérült emberek számára segít a testi-lelki fejlődésben, a képességeik visszaszerzésében és a társadalomba való jobb beilleszkedésben. A világban egyedülálló, hogy a konduktív pedagógia egyaránt része a köznevelésnek és a közegészségügynek is.
Mától a Békés vármegyei szűcshímzés szintén a Magyar Értéktár részét képezi. A Békés vármegyei szűcsmesterség a 18. század első felében jelent meg szervezett formában, amikor megalakult az első céh. A 19. században a vármegye gazdasági fejlődése kapcsán megnövekedett az igény a színvonalas lakáskultúra és a módosabb öltözködés iránt. A díszesen kivarrott ködmönök, subák elterjedt viseleti darabjai voltak Békés vármegye lakosságának. 2021-ben a „Békés megyei szűcshímzés élő hagyománya” felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is.
A magyar nyereg is az értéktárba került, ami számos hőstett végrehajtásában játszott főszerepet. A bizottság beszámolójából kiderül, az eddigi kutatások és a leggazdagabb, illetve a legrangosabb közgyűjtemények anyagát feldolgozó vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy nyergünk keleti kulturális örökségünk része, amely a Kárpát-medencében történt megtelepedést követően bizonyos belső fejlődési folyamaton ment át. Ennek eredménye a magyar nyereg, s annak legelterjedtebb változataként a tiszafüredi nyereg – a használatból való kiszorulásáig – parasztságunk köznapi életében és ünnepi alkalmaiban is megbecsülés tárgya volt.
