A kórokozó jelenlétét laboratóriumi vizsgálat igazolhatja, de a legjellemzőbb tünetek az ültetvényeken is megfigyelhetők. Fertőzésről árulkodik a levelek kanalasodása, háromszög alakú sodródása, fehér borszőlőfajtáknál a sárguló, foltokban elhaló levelek, kékszőlő-fajtáknál a levélerek közötti vörösödés. A levelek papírszerűen megkeményednek és lehullanak, a hajtások nem fásodnak, a vesszők elvékonyodnak, gumiszerűvé válnak, gyakran szomorúfűzre emlékeztető, csüngő formát vesznek fel.

A fürtök nem fejlődnek megfelelően, a bogyók aszottak, rossz ízűek, alacsony cukor- és magas savtartalmúak. Az amerikai eredetű szőlőfajták gyakran tünetmentesek, így a megbetegedés rejtve maradhat. Hozzátették, hogy kórokozó önálló terjedésre nem képes, elsősorban az amerikai szőlőkabóca terjeszti. Ennek egyedei főképp a hajtások felső levelein jelenhetnek meg, a fertőzőképesség kialakulásához 7-8 napon át tartó táplálkozásra van szükségük.

A kifejlett rovar 5-6 milliméteres, világosbarna-narancssárga színű, feji részének teteje enyhén csúcsos, annak elülső élén fekete csíkmintázat látható. Mivel más fajokkal könnyen összetéveszthetők, beazonosításukhoz laboratóriumi vizsgálat javasolt. A közlemény szerint a betegség már 15 borvidéket érint, gazdasági kárai súlyosak, a szőlőtermesztést komolyan veszélyezteti.