Farkas Alexandra • 2025. december 22. 06:01
Idén sem érkezett túl sok jó hír a hazai szántóföldi növénytermesztés eredményei és jövedelmezősége kapcsán. Miközben a szélsőséges csapadékeloszlás már nemcsak az Alföldön, hanem az ország más tájain is komoly akadályokat gördít a termelők elé, a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota is folyamatosan romlik. Nem csoda, hogy a gazdák egyre inkább kétségbeesve próbálják megfejteni, hogy vajon milyen vetésszerkezet és melyik hibrid hozhatja a legbiztosabb termést a következő szezonban. A gond csak az, hogy ezekre a kérdésekre általában csak utólag lehet igazán biztosat mondani.
Az idei időjárás ismét keményen próbára tette a magyar mezőgazdaságot és alapjaiban határozta meg a szántóföldi növénytermesztés körülményeit. Bár ahhoz már egészen hozzászoktunk, hogy a korábban menetrendszerűen érkező négy évszak immár a múlté, az még ebben az új keretben is ritkaságnak számít, hogy a februári hókészlet a Kárpátokban és az Alpokban is nulla milliméter volt, melynek köszönhetően Magyarországra is nagyon kevés víz érkezett. Hozott meglepetést a tavaszi fagy is: akadt olyan lapunknak nyilatkozó szakember, aki több mint 30 éve van a pályán, megfagyott levelű aestivum búzát azonban még ő is csak idén április közepén látott először életében.
És bár a nyár folyamán többször megjelentek a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékot hozó szupercellák és légzuhatagok, a víz nagy része ilyenkor gyorsan elfolyt, így a magyar talajokból hiányzó 100-200 mm csapadék helyenként szinte egész évben makacsul "tartotta magát".
Az ország kenyere biztosított, a gazdák jövedelme már kérdéses
Ahhoz képest, hogy az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedése mellett a szakértők egyre gyakrabban beszélnek téli aszályról is, kimondottan pozitív fejlemény, hogy az elmúlt években (még) rendre megfelelő mennyiségű víz állt rendelkezésre ahhoz, hogy az őszi vetésű kultúrák átlagos vagy átlag feletti terméssel tudjanak zárni. Így volt ez most is, így az esők előtt betakarított búza esetében – ha a termés mennyisége nem is érte el a kívánt szintet –, a minőség sok esetben kiváló lett.
A kukoricáról ugyanez már nem mondható el. Bár a 2022-es történelmi aszály előtt még sok magyar termelőnél ez volt "pénzes növény", az elmúlt években a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás miatt egyre többen élnek meg sorozatos kudarcokat vele. Mindezek miatt az idei évben olyan túlzó becslések is felreppentek, melyek szerint a kultúra magyarországi vetésterülete a valamikori csúcsot jelentő 1,2 millió hektárról akár a felére is visszaeshet. Ez pedig egyúttal azt is jelentené, hogy Magyarország szinte biztosan import helyzetbe kényszerülne egy olyan növény esetében, amelyet évtizedek óta exportra is termel.
Bár a fenti becslések túlzónak bizonyultak, tény, hogy a kukorica vetésterülete a várakozásoknak megfelelően valóban csökkent, mintegy 800 ezer hektárra, a termésmennyiség pedig 29 százalékkal lett kevesebb az idei évben. A számok mögött ugyanakkor azt is fontos látni, hogy a kukoricát érintő termelési gondok már korántsem csak az Alföldön jelentkeztek, hanem többek között a közbeszédben még csapadékosabbnak vélt Somogy és Fejér vármegyékben is. A várthoz képest elmaradó kukoricatermés miatt ráadásul Lengyelország felől az import is elindult, ami tovább rontotta a hangulatot és piacromboló hatással járt.
Ezeket látva az Alapvetés podcast Portfolio Agrárszektor 2025 konferencián rögzített különkiadásában az is elhangzott, hogy az M3 autópályától délre már nem lehet gazdaságosan kukoricát termeszteni, ez pedig a következő években újabb gazdákat kényszeríthet drasztikus váltásra.
Tény, hogy a napraforgó jobban bírja, de nem kaktusz
Az aszály okozta termelési problémák ugyan a kukorica esetében jobban ismertek és hatványozottabban jelentkeznek, sajnos egyre inkább érintett a napraforgó is. Mindez azért érdekes, mert sok termelőnek részben éppen azért esett a választása a napraforgóra, mert az a nyári kultúrák között még mindig jobban bírja a csapadékszegényebb nyarat és a hőségnapokat.
Népszerűsége olyannyira megugrott, hogy az elmúlt évek legnagyobb előrelépését a napraforgószegmens érte el a szántóföldi növénytermesztésben, sőt sokak szerint még további tartalékok is vannak ebben a kultúrában.
Idén azonban már a napraforgónál sem alakult minden a vártnak megfelelően, hiszen a tavaszi vetést követő visszahűlés heterogén kelést eredményezett, ami a gyomirtást is megnehezítette, sőt a kritikus fejlődési szakaszokban sok helyen a csapadék is elmaradt. Azzal pedig már ez a kultúra is nehezen boldogul, ha egy adott tenyészidőszak során nem esik csak 10-20-30 milliméter csapadék. Ennek tudatában könnyen megérthetjük, miért fordulhatott elő idén az, hogy a napraforgó korábbi 3 tonnás hektáronkénti termésátlaga 2,3 tonnára csökkent. Hogy a jövőben hogy alakul majd a vetésterülete, az részben a nemesítők munkáján is múlik.
Váltanak a magyar gazdák
Fentiek fényében logikus következtetés, hogy ha az időjárás továbbra is ilyen hektikus marad, akkor az őszi kalászos kultúrák helyzete az előttünk álló vetési szezonokban egyre inkább felértékelődhet. Ha pedig ezekhez megfelelő átvételi ár is párosul, akkor jövedelemtermelő képességük nem fogja ugyan elérni a tavaszi vetésű hibridekét, a kiszámíthatóság miatt azonban ezek mégis jobb és biztosabb választásnak bizonyulhatnak a jövőben.
Ebből kiindulva már idén is több szakértő számított arra, hogy Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar vármegye rendkívüli aszálynak kitett részein még többen fognak elfordulni a kukoricától az őszi kalászosok felé, melynek következtében az őszi árpa és az őszi búza vetésterülete is nőni fog. Bár a várt növekedés végül – részben a vetőmaghiány miatt – elmaradt, kétségkívül folytatódott a magyarországi vetésterület átrendeződése, ami várhatóan a következő években is tart majd.
Új időszámítás kezdődött 2022-ben
2025 sorozatban a negyedik év volt, amit a magyar szántóföldi növénytermesztés a hullámvasúton töltött, a gazdák életét ráadásul az időjárási szélsőségek mellett a növekvő kártevőnyomás, a műtrágyaárak növekedése és a számtalan gazdaságpolitikai változás is tovább nehezítette. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy az elmúlt években egyre többször kerül elő a talajjavítás kiemelt jelentősége, annak elvégzése ugyanis jelentős különbséget jelenthet a terméseredmények tekintetében.
Ehhez kapcsolódik az a trend is, mely szerint a magyar piacokon érezhetően nő az alternatív tápanyag-utánpótlást szolgáló készítmények iránti kereslet, azok ugyanis kiterjesztik és hatékonyabbá teszik a tápanyagfelvételt, illetve javítják a növények immunrendszerét, ami az aszályban akár a túlélést is jelentheti. Ugyanígy egyre több termelő fókuszába kerül a vízmegtartást segítő és a párolgást korlátozó takarónövények használata is, amely egy-egy hosszabbra nyúló száraz időszakban szintén kulcsfontosságú segítséget jelenthet.
Egy-egy ilyen módszer persze önmagában nem feltétlenül csodaeszköz, rendszerbe illesztve és kombinálva ugyanakkor jelentős hatásuk van, így a növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodóknak érdemes foglalkozni velük. Az egészséges talajra ugyanis akkor is számíthatnak majd, ha semmi más nem alakul a tankönyvek szerint.