Hosszú idő után idén fordult elő először, hogy a februári hókészlet a Kárpátokban és az Alpokban nulla milliméter volt, melynek köszönhetően Magyarországra is nagyon kevés víz érkezett. A vízmennyiség csökkenése mellett ugyanakkor mélyültek a folyómedrek és a párolgás aránya is nőtt a talajba való beszivárogtatáshoz képest – mondta el Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója a vízmegtartás nemzetstratégiai fontosságáról szóló sajtótájékoztatón.

Ezek az arányszámok jelentősen megváltoztak, de nyilván ennek függvényében változott a stratégiánk is.

Mint azt Láng István hozzátette: még ebben a ciklusban tizenhat olyan operatív program fog elindulni, amely kimondottan a vízpótlást, vízvisszatartást célozza és csak három olyan, ami az árvízhez kapcsolódik, miközben ez az arány épp fordítva volt az előző ciklusban.

Azt gondolom, hogy a vízgazdálkodásunk új irányt vett, azonban senki ne várja, hogy ez a folyamat gyors lesz. Gondoljunk bele, hogy 9 köbkilométer talajvíz hiányzik alólunk.

Mint azt a főigazgató kiemelte, e folyamat első ciklusában a talajnedvesség állapotának javítása lesz a meghatározó, amelyben jelentősen számítanak a gazdálkodókra is.

Mint arra Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára is emlékeztetett, az elmúlt hat gazdasági évből öt volt aszályos, és csak egy évben volt nagyjából kielégítő a lehullott csapadék mennyisége, ám annak eloszlása sem volt teljes mértékben az agrárgazdasággal és a növények fenológiai, valamint ökológiai igényével összeegyeztethető. Mindez azt is jelenti, hogy hat gazdasági évből, hat termelési ciklusból ötben veszélyeztetve volt a hozam és a gazdák jövedelme, sőt az ökoszisztémák állapota is.

Az elmúlt öt-hat év átlagát némileg meghaladó őszi gabona betakarítás után azt mondhatjuk, hogy az ország kenyere a következő betakarításig biztosított, ugyanakkor a gazdák jövedelme az már kérdéses

– hangsúlyozta az államtitkár, majd hozzátette: az is bizonytalan, hogy a növényfajok mennyire fogják bírni a versenyt a klímaváltozással, a vízhiánnyal, a felmelegedéssel, valamint azzal, hogy néha úgy érezzük, mintha két Nap sütne egyszerre ránk. Mindez együtt a tavaszi faggyal, a különböző kórokozókkal, az új kártevők megjelenésével és egyéb más problémákkal olyan, mintha egy armageddon felé közelítene Európa és benne a Kárpát-medence. Ez pedig a vízügyi ágazat szakembereitől is igényli a szemléletváltást.

Ma Magyarországon olyan gazdálkodást folytatunk, hogy összességében a talajba kerülő nedvességnek közel 50 százalékát elpazaroljuk. Tehát hiába esik átlagban 500 mm csapadék, olyan, mintha csak 250 mm lenne, mert annyival gazdálkodunk, 250 mm pedig elillan a légkörben. Az első feladat tehát az, hogy tudatosítsuk mindenkiben, hogy technológiai oldalon kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy a vízveszteséget, a párolgási veszteséget csökkentsük forgatás nélküli, szántás nélküli műveléssel, talajfelszíni borítással

– mutatott rá Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora, majd hozzátette: még ő is úgy tanulta és úgy is tanította hosszú éveken keresztül, hogy a gabonafélék betakarítása után azonnal el kell végezni a tarlóhántást. Mai klímaviszonyok között azonban ez már nem érvényes, helyette hosszú, magas tarlót kell hagyni, a tarlóhántást pedig aszályos időszakban el kell hagyni, hiszen azzal csak a vízveszteség erősödik tovább.

Mint elhangzott, vízmegtartásra az Agrárminisztérium már az elmúlt években is komoly figyelmet fordított, szeptemberben pedig több olyan pályázat is megnyílik, amelyben a vízmegtartást, a tájban való víztárolást és az öntözést kívánják segíteni.