Az elmúlt években egyre többször fordult elő, hogy egy-két hét leforgása alatt három különböző évszakra jellemző időjárási helyzeteket tapasztalunk. Az is jól látszik, hogy a hazánkra jutó csapadék összmennyisége jelentősen ugyan nem változott meg, a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlásban, inkább egy-két erős ciklonhoz kötődően hullik le. Ezzel egyidőben rendszeressé váltak az elhúzódó aszályok is, melynek következményeként hazánkban tavaly szeptember elejére országos szinten elérte a 390 ezer hektárt az aszálykárra bejelentett területek nagysága.

A helyzet persze nemcsak Magyarországon ölt aggasztó méreteket. Chilében például az elmúlt ezer év leghosszabb, tizenöt éven át tartó aszálya kis híján kiszárította az ország vízkészleteit, ami még az ország létfontosságú bányászati termelésére is jelentős hatást gyakorolt. Jól emlékszünk arra is, hogy milyen súlyos következményekkel járt a 2022 nyarán tapasztalt történelmi aszály, amikor a drámai terméskiesés mellett erdőtüzek pusztítottak Olaszországban, Franciaországban, Szlovéniában és Romániában, a Pó és Rajna folyókon pedig korlátozni kellett a hajózást. Ekkor Európa-szerte súlyos gondok voltak a vízellátással is, így Olaszországban például a lakosság fele vízkorlátozással szembesült, míg Franciaországban több mint 100 települést teherautókkal láttak el ivóvízzel.

A rangos Science folyóiratban közzétett új tanulmány ehhez kötődően nem sok jóval kecsegtet: úgy tűnik ugyanis, hogy az aszályokkal a jövőben is egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideig kell majd együtt élnünk.

Liangzhi Chen és kollégái a globális meteorológiai adatok, valamint az 1980 és 2018 közötti időszak aszályainak elemzése alapján jutottak ezekre a következtetésekre. A rendelkezésre álló adatok alapján kiszámították a csapadék és a párolgás anomáliáit, valamint részletesen elemezték ezeknek a természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatásait is, méghozzá a bolygó jól tanulmányozott és kevésbé hozzáférhető régióiban egyaránt. Speciális többlépcsős elemzési módszerük tehát azt is lehetővé tette, hogy ne csak a jól dokumentált, kiemelt figyelmet kapó aszályokat vegyék figyelembe, hanem olyan trópusi vagy Andok-béli területek száraz időszakait is, ahonnan kevés közvetlen megfigyelési adat áll rendelkezésre – írta meg a ScienceDaily.

Riasztó jóslat érkezett: tartós szárazság jöhet, baj lehet a vizekkel

Drasztikusan csökkent bolygónk édesvízkészlete, ami súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve.

Mint azt Francesca Pellicciotti, az Institute of Science and Technology Austria professzora az eredmények kapcsán hangsúlyozta, 1980 óta az aszály sújtotta területek minden évben átlagosan további 50 ezer négyzetkilométerrel terjeszkedtek, ami nagyjából Szlovákia területének felel meg. Mindez pedig hatalmas károkat okoz a természetes ökoszisztémában, a mezőgazdaságban és az energiatermelésben is.

A kutatás azt is feltárta, hogy míg az aszály az elmúlt negyven évben a mérsékelt égövi gyepeket érintette a legnagyobb mértékben, a boreális és trópusi erdők eddig hatékonyabban ellenálltak a szárazságnak. Az eredmények alapján – nem meglepő módon – az Amerikai Egyesült Államok nyugati részét, Délkelet-Ausztráliát, valamint Közép- és Kelet-Mongóliát lehet említeni az aszállyal leginkább sújtott forrófoltok között, a kutatók speciális elemzési módszere révén azonban fény derült olyan elhúzódó aszályra is, amely például a kongói esőerdőt sújtotta 2010 és 2018 között.

Francesca Pellicciotti professzor azt reméli, hogy az új eredmények segítenek megváltoztatni az aszályokkal kapcsolatos felfogást és azt, hogy hogyan kell felkészülni rájuk. A kapcsolódó stratégiák ugyanis az aszályokat nagyrészt éves vagy szezonális eseményeknek tekintik, ami szöges ellentétben áll a súlyos, több évre elhúzódó aszályokkal, amelyekkel a jövőben egyre inkább szembesülni fog az emberiség.