Amint arra Gergácz Zoltán az Agro Naplónak adott interjújában rávilágított, idén november 25-ig a Kányai Mezőgazdasági Zrt. területén lévő mérőállomáson 430 mm csapadékot mértek. Ehhez képest a mindenki által történelminek mondott aszállyal sújtott évben, 2022-ben ugyaneddig a napig 470 mm csapadék hullott a területükön, ami egyértelműen rávilágít, hogy a helyzet három éve szintén súlyos volt ugyan, de nem a legrosszabb. Akkor ráadásul az előző téli csapadékból még voltak tartalékok a talajban, mostanra viszont már az sincs. Mint mondta, szintén elgondolkodtató a három nyári hónap – június, július és augusztus – csapadékösszege is, ami 2025-ben 80,7 mm, 2022-ben pedig 131,8 mm volt náluk, sőt beszédes az is, hogy a 2025. október 31-i állapot szerint 1 méter mélyen 153 mm csapadék hiányzik a területükön.
E számok ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy míg 2021-ben még 2000 hektáron vetettek kukoricát, addig idén már csak 860 hektáron, a következő szezonban pedig még ezt is tovább fogják csökkenteni. Gergácz Zoltán hozzátette: és mindez a sokak által csapadékosnak gondolt Somogy vármegyében történik, nem pedig az Alföldön, nem a Homokhátság közepén.
A másik, ami kiemelendő, hogy folyamatosan megy le itt nálunk is a talajvízszint, folyamatosan száradnak ki a kutak, források, vízfolyások. Csak egy jellemző adat: van egy 120 méter mély fúrt kutunk, amiben szeptember-október táján 8 liter/percre esett vissza a vízhozam. Ha otthon a mosdót megnyitják, az gyakorlatilag ugyanennyit tud. Nemhogy öntözni, permetezni sem volt. A permetezőket nem tudtuk egész nap használni, mert nem tudtuk vízzel tölteni őket. Emellett a vadak is folyamatosan vizet keresnek, ezért megnőtt a vadkárunk is. Vízmérnökök segítségével már dolgozunk is azon, hogy olyan kutat fúrjunk, ami legalább a permetezők vízszükségletét kielégíti.
Gergácz Zoltán az Agro Naplónak arról is beszélt, hogy bár a vízhiány beárnyékolta az egész 2025-ös évet, az őszi vetésű növényekben nagyon jó terméseik voltak. Az árpa termésátlaga például az ő vidékükön 6–6,5 tonna körül szokott lenni, idén viszont 8,5 tonna/hektár lett. Hozzátette: idén tizennyolc növényt arattak.
Nagyon jól sikerült a repce, de nagyon jól sikerültek a vetőmagborsóink, sőt úgy általában minden, ami vetőmag, az jó volt. Jó volt a len, az olajlen is. Korán vetjük, korán betakarítjuk, tehát az is viszonylag jól tolerálja azt a nyári aszályos időszakot. Viszont azért az idei évhez hozzátartozik még egy dolog: 34 éve vagyok a pályán, de most láttam először megfagyott levelű aestivum búzát, 2025 április közepén
– hangsúlyozta Gergácz Zoltán, majd hozzátette: az idei év egyik fontos tanulsága számukra tehát az volt, hogy a termények diverzifikációjával érdemes foglalkozni, persze előre végiggondolva, hogy mit hova lehet eladni. A magasabb diverzitás ugyanis egyfelől a talajnak is jót tesz, de ezzel a hozzáállással a termelési kockázat is csökkenthető.
A tizennyolcból mindig lesz kettő, amelyik elmegy a piaci problémák miatt, egy-kettő pedig elmehet amiatt, mert megfagy vagy nem jól kapja az esőt. Mindig vannak növényegészségügyi gondok is, amire nem feltétlenül van megoldás, ilyen volt például a napraforgó peronoszpóra vagy a makrofomina. De minél szélesebb a skála, annál jobban szétteríthetjük az ilyen kockázatokat is és így a pénzügyi eredmény is biztosabb.
Gergácz Zoltán hozzátette: egyre inkább azt látja, hogy a takarónövények alkalmazása előnyt jelent a szántóföldi növénytermesztésben, hiszen segít csökkenteni az egyre intenzívebb kipárolgást, és segít áthidalni a rövidebb, csapadékmentes időszakokat. Véd a defláció és erózió ellen, az élő gyökerek segítik a talaj mikrobiom szaporodását.
Idén azonban a kukorica esetében – a szemkitelítődés időszakában – már olyan hosszúra nyúltak ezek a száraz, csapadékmentes időszakok, hogy ott sajnos már ez sem segített.
A szakember azt is gyakran hangoztatja, hogy a szántást el kell kerülni. Lehet, hogy a szántást követő egy-két évben magasabb hozamot lehet tapasztalni, utána viszont a szerves anyagok gyorsan kiürülnek a talajból, ami előbb-utóbb biztosan visszaüt. Mint mondta, egy szakmai előadáson elhangzottak szerint 1 százalék humuszanyag-tartalom 40–70 liter víz megkötésére képes négyzetméterenként, ami szintén alátámasztja, hogy a talajok szervesanyag-tartalmának javítása kulcsfontosságú szempont a termelésben.
Az idén ősszel már direktvető géppel a gabonákat és a repcét 25 és 50 cm sortávolságra, szemenként vetve, csökkentett vetőmagmennyiséggel tudtuk elvetni, no-till művelésben.
Szeretnék eljutni oda, hogy minél kevesebbet kelljen vassal a földhöz nyúlni. Viszont ha szerves trágyát kiviszek, azt kénytelen vagyok beforgatni, 17–18, esetenként 20–22 centiméterre. Szántani viszont akkor sem szántok, csak kultivátort használok. Idén viszont elkezdtünk kísérletezni azzal, hogy a szerves trágyát kijuttatás előtt először komposztáljuk.
Mint azt Gergácz Zoltán elmondta, ezzel a szerves trágya átesik egy 6–8 hetes érési fázison, miközben folyamatosan forgatják, azaz oxigénnel dús környezetben, aerob körülmények között tartják. A hőmérséklete ezáltal két vagy három héten át 50 °C fölött marad, ami a gyommagokat például már tönkreteszi.
A komposzt kijuttatásának első előnye tehát az, hogy ezzel a gyommagokat már nem juttatom ki. A másik előny pedig az, hogy fermentációs folyamaton végigmenő anyagból hektáronként 4–5 tonna is elegendő, amit 6–8 centis sekély mélységben kell csak beledolgozni a talajba, mélyebb átpörgetésre nincsen szükség. Ugyanaz a mennyiségű szerves trágya tehát nem 600 hektárra elég, hanem 2000 hektárra, ráadásul az egész egy mikrobiombombává válik, azaz utána valószínűleg nem lesz szükség semmiféle talajoltásra, és nem kell a nitrátkimosódástól tartani.
Fentiek alapján úgy tűnik, hogy a szántóföldi növénytermesztés nem sprint, hanem egy folyamatos alkalmazkodásból álló maraton. A kányai tapasztalatok is jól mutatják, hogy a kísérletezés, az újítás és a nyitott szemlélet sokszor épp annyira fontos, mint a kedvező időjárás. Ha pedig valami biztos a következő szezonban, az az, hogy a változásra való felkészülés továbbra is a legjobb befektetés marad. (x)
