Az iráni Ramsar városában 1971-ben ezen a napon írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Ez a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike, s az egyik legdinamikusabban fejlődő szerveződés is, mára 172 ország csatlakozott hozzá. Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományok védelmét célozta, ám a tapasztalatok rávilágítottak, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, a teljes ökológiai rendszert kell megőrizni a fajok megtartásához. Ennek egyik legfontosabb eleme a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelme. A világon eddig több mint 2500 úgynevezett ramsari területet jelöltek ki, összesen 2,5 millió négyzetkilométer kiterjedéssel, ami az Európai Unió szárazföldi területe 60%-ának felel meg.

Magyarország 1979-es csatlakozása óta 29 vizes élőhelyet jelölt a jegyzékre, mintegy 260 668 hektár kiterjedéssel. Ezek lefedik a Kárpát-medence szinte valamennyi jellegzetes vizes élőhelytípusát, állóvizeket, folyókat, tavakat, szikes tavakat, víztározókat, mocsarakat, nedves réteket, sőt a barlangok vízi ökoszisztémáit is. Utóbbi kategória magyar javaslatra került be a világegyezménybe.

A magyarországi vizes élőhelyek a legértékesebb, legfajgazdagabb és legsérülékenyebb területek közé tartoznak. Ezért a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program folytatásában rendelkezésre álló 42 milliárd forintos keretből az élőhely-rekonstrukció a legfontosabb, amely a projektek kétharmadát teszi ki, és ezen belül a vizes élőhelyek helyreállítása utóbbinak is a kétharmada. Hazánk mindig élen járt a vizes élőhelyek védelmében:

• Tata városa például az első körben, 2019-ben nyerte el az úgynevezett Ramsari város címet, amellyel a vizes élőhelyeit példamutatóan kezelő városok munkáját ismerik el.
• A Kiskunságban több mint tíz év előkészítés és kivitelezés után újraegyesítették a Böddi-szék csatornával kettévágott medrét, mely Európában ritka és különösen értékes vizes élőhely, a Kárpát-medence egyik legnagyobb jelentőségű időszakos szikes tava.
• A projekt során 4 kilométer hosszú, 16 állomásból álló Sóballa tanösvényt, valamint új madármegfigyelő tornyokat alakítottak ki. A fejlesztések révén a központi meder és az öblözetek ismét összekapcsolódtak, ezáltal az egységes tómeder felülete 180 hektárról 400 hektárra bővült.
• Összességében 800 hektáron indult meg a szikes gyepek helyreállítása változatos élővilággal.

Az idei év jelszava tökéletesen illeszkedik a magyar hagyományokhoz, kiemelt szerepe van a hagyományos tudásnak, hiszen a természetvédelmi kezelés jelentős mértékben támaszkodik azokra az ismeretekre, amelyeket elődeink gyűjtöttek és nemzedékeken át adtak és csiszoltak tovább. Kiváló példa erre a pásztorkodó állattartás, amelyhez elengedhetetlen annak ismerete, hogy milyen állatfajjal, illetve fajtával, mennyi jószággal, milyen adottságú legelőn, mennyi ideig, mikor lehet legeltetni úgy, hogy ne romoljon le a legelő állapota és a következő generációk is használhassák azt. A Hortobágyon számos jó példát találunk a hagyományápolásra, elég, ha a Szent György-napi kihajtási ünnepre és kézművesvásárra vagy a hídi vásárokra gondolunk. Az UNESCO hazánkban két nemzeti parki területet, a Fertőt és a Hortobágyot is világörökséggé nyilvánította a kultúrtáj kategóriában, az ember és a természet harmonikus együttélésének világszinten kiemelkedő példáinak elismeréseként. A Hortobágy a világ hét olyan világörökségi helyszínének egyike, ahol éppen a pusztai és vizes élőhelyek hagyományos gazdálkodása, a pásztorkodás adta a világörökségi címet.