2021. május 16. vasárnap Mózes, Botond

Hírek - Növény

Egyre több gazda termeszti ezt a búzafajtát Magyarországon: ezért ilyen népszerű

Bár vagy 10 ezer éve ismert kenyérgabonánk, az alakor búza hazai változata még koránt sincs kész, hiszen újkori története alig 20 éves múltra tekint vissza. Jelenleg mindössze 10-12 magyar termelő foglalkozik vele. Nagy László Ócsán él, mezőgazdászként saját földjén kezdett kísérletezni ezzel az ősi búzafajtával. Nem mellesleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park alkalmazottja, ahol régi szőlőfajta-gyűjteménnyel és magyar gyümölcsfajták termesztésével is foglalkoznak, illetve vegyszermentes, hagyományos gyepgazdálkodást folytatnak.
 
 

Háztáji gazdaságában Nagy László 8 éve akkor kezdett el foglalkozni az alakorral, amikor a családjában megjelent a daganatos betegség. Maga is refluxszal és ízületi gyulladással küszködött, az alakor fogyasztása nagyban hozzájárult a betegségből való felgyógyuláshoz. Szemléletes példával így magyarázta az Agrárszektornak, mi a különbség, ha az ember hagyományos bolti lisztet vagy alakorból készültet fogyaszt:

Vegyünk 10 szem búzát! Ötven évvel ezelőtt egy szem búzában lévő tápanyag elegendő volt az emberi szervezetnek. Most 10 szemet kell megennünk ahhoz, hogy ugyanannyi tápanyaghoz juthassunk. Közben 10-szer annyi ballasztanyagot is beviszünk a szervezetünkbe, amire nincs szükségünk. Testünk küzd a felesleggel, ami betegségek kialakulását okozhatja.

Mi is az alakor?

Korunk újra felfedezet ősbúzája. A diploid, pelyvás alakor (Triticum monococcum subsp. monococcum) a világ, és egyben a Kárpát-medence legrégebbi kultúrbúzája. A Közel-Kelet „termékeny félhold” területén vették háziasításba a Kr.e. 8. évezredben, majd az aratónépesség kultúráival került hazánk területére a Kr.e. 6. évezredben. Mintegy négyezer éven át a Kárpát-medence egyik meghatározó gabonája volt, amint azt az ásatásokon talált alakorszemek és cséplési maradványok bizonyítják. A római kortól kezdve a ma általánosan termesztett nagyobb hozamú, de jóval magasabb agrikultúrát és gondoskodást igénylő, csupasz, és emiatt könnyen csépelhető, közönséges, másnéven vetési búza fokozatosan kiszorította. Az alakor gyűjtőnév - magyarázta Nagy László - azért lett a hazai változatnak „bözödi” a neve, mert 15-20 évvel ezelőtt Dr. Gyulai Ferenc archeobotanikus professzor Erdélyben, az elárasztott Bözödújfalu térségében talált rá. Ott még termesztették. Igazából már nem is a magjáért termesztették, azért maradt fenn, mert szalmáját használták, abból készítették a szalmakalapot. Nagyon erős és rugalmas, hosszú és sima, szép sárga színű, és jól tárolható. Nagy László elmondása szerint itthon is élnek olyan szalmafonó népművészek, akik pont ezért vágtak bele a háztáji alakor újbóli termesztésébe.

Európában egyébként ma is számos helyen termesztenek alakort. Még vitatott, hogy a magyar „bözödit” egyáltalán tájfajtának vagy változatnak hívjuk. Ugyanis ugyanazt a szaporító anyagot Magyarországon 3 helyen is elvetették – a Dunántúli-dombvidéken, az Alföldön, és a Zemplénben, de egyáltalán nem ugyanazt a termést hozta. Bár genetikailag ugyanaz, az alakor rendkívül gyorsan tud alkalmazkodni a környezetéhez, ez az egyik legkiválóbb tulajdonsága.

Az alakor búza a Kárpát-medencében a 19 századig tömegáru volt, de az iparosodással az úgynevezett kopaszbúzák szinte teljesen kiszorították. Ezt könnyebb volt csépelni, nem kellett hántolni, nagyobb termésátlagot hozott. Az alakor legközelebb a II. világháború után került újra elő: a Veszprémi Egyetemen készült is egy tanulmány arról, hogy az alakor az a búzafajta, amit nagyon gyorsan vissza lehetne hozni a háború sújtotta magyar mezőgazdaságba. Hiszen egy csodás beltartalmú növény, nagyon könnyen termeszthető, kis háztáji gazdaságokban, önellátásra abszolút alkalmas:

Az irány a mezőgazdaságban másként alakult. A magyar nemesítésű fajtákat először az orosz búzák szorították ki. Eltűntek a bánáti a „Tisza-vidéki”; a „Bánkúti” és a „Fleischmann” búzafajtáink. A következő nagy változás a rendszerváltás után következett, amikor is a nyugat-európai piac lett a meghatározó. Bejöttek a nyugati búzafajták, amelyek a magyar földben vegyszer és gombaölő nélkül nem életképesek. Ez a fajta intenzív mezőgazdaság kizsigereli a földet. A tömegtermelés mára hatalmas károkat okozott, mind a búza minőségében, mind a tápanyagértékében. Nem véletlen, hogy annyi allergiás és gluténérzékeny ember lett az utóbbi évtizedekben. 

Nagy László szerint intő jel, hogy termőföldjeink mintegy 70 százaléka mára terméketlen, kistúlzással szinte csak a növények támasztására szolgál. Egy kimutatás szerint talajainkból átlagosan 7-9 százaléknyi humusz hiányzik, ez nem tűnik nagy számnak, azonban – magyarázza - a humusz egy összefoglaló név, nagyon komplex élő anyag. Egy százaléknyi humusz visszaállításához 30 év tudatos talajregenerációra van szükség. Ebben a folyamatban segíthet az alakor, amit Dr. Gyulai Ferenc pár évtizeddel ezelőtt megtalált Bözödújfalun. A hozott magokból először saját birtokán vetett, elkezdte vizsgálgatni és kóstolgatni. Többször megfordult Kis-Ázsiában, ott tanulmányozta az alakor ottani feldolgozását. Ajándékozott belőle ismerőseinek, így, közvetett úton jutott 20 kiló vetőmaghoz Nagy László is.

Baráti társaság szerveződött az alakor köré

Ennek az eredeti, a mai értelemben még nem nemesített tételnek a gondozását, fajtafenntartó termesztését, feldolgozását és termékké alakítását vállalta fel aztán a 2015-ben alakult Bözödi Alakor Társaság. Jelenlegi tartamkísérleti vetésterületeik Tata, Héreg, Ócsa és Badacsony települések közelében találhatóak. A társaság, amennyire anyagi erejük engedi, folyamatosan végez az alakorral vizsgálatokat, vizsgálják a gabona beltartalmi értékét és tulajdonságait. Nagy László családjával először egynegyed hektáron kezdte el a termesztését, de nem volt egyszerű feladat, nem volt, ahol a magokat lehántolják és megőröljék. Jelenleg ott tartanak, hogy már közel 8 hektáron termelnek Ócsán, a hántolást is sikerült megoldaniuk, saját kis malmot is építettek, de a termés nagy részét egy nagyobb malomba viszik át, aztán visszavásárolják a lisztet:

Az értékesített búza mellett annyi alakor lisztünk van, ami elég a családban, a baráti körnek, és rendezvényeken kenyeret sütünk belőle. Ami kenyeret süt a nejem belőle, azzal embereket gyógyít, mert valóban, ennek a lisztnek gyógyhatása van!

Számtalan előnyös tulajdonsággal bír

Az alakor a legmostohább körülmények között, tápanyagszegény, gyomos talajon is megterem. Remek a gyomelnyomó képessége . Ellenáll a pusztító gombabetegségeknek, búzaüszögnek, gabonarozsdának, lisztharmatnak. Fagyálló, a szél nem dönti le könnyedén, nagy a szárszilárdsága. Vegyszermentesen termeszthető. A termés évről évre visszavethető.

Én játszom azzal, ha jövök-megyek, és van nálam mag, elszórom. Számtalan pozitív tapasztalatom van. Még a legsivárabb, homokos talajban is kinő, vadon is beérik, nem kell trágyázni. Tényleg nincs szükség vegyszerezésre, sem egyéb mesterséges emberi beavatkozásra, vadon, magától nő. 

Ideális gabona a modern "reformkonyhához"

Az alakor lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosavtartalma igen magas, szénhidráttartalma alacsony, ezért is ideális gabona a modern "reformkonyhához". A belőle készített étel könnyen emészthető. Erdélyben ősi lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle; az így sütött kenyér íze a Svájcban divatos "dióskenyérre" hasonlít.

Takarmánynövényként sem utolsó

Nagy László gazdaságában takarmánynövényként is kiválóan teljesít:

Etetem sertésekkel, baromfival és lóval is, mindegyiknél elképesztő a hatás. A hagyományos takarmányokkal szemben fele annyi mennyiséggel is azonos gyarapodás érhető el. A sertéseim nem zsírosodnak el. Viszik tőlem sportgalambászok, a madaraknál is teljesítménynövelésére használják. A lónak elég érzékeny az emésztése, de számukra is kiváló takarmány.”  

Vadak viszont nem legelik le

Óriási termesztési előnye lehet, hogy a vadak kalászosan nem bírják megenni. Nagy László tapasztalata szerint:

A nagyon vadveszélyes helyen, kísérleti céllal, vetettünk fél hektárnyit arra a területre, ahol a legnagyobb vadkár szokott lenni. A vaddisznó, a szarvas és az őzek nem ették meg. Gyaníthatóan azért, mert nagyon szúrós és erős a toklásza, a pelyván horgocskák vannak, hántolatlanul nem bírja lenyelni a vad, fuldoklik tőle. Látszott, hogy bele-belerágtak, aztán kiköpték.

Az előnyei mellett a hátránya

A növény kicsi kalásza miatt a terméshozama alacsony – termőhelytől függően 1,5-3,0 tonna/hektár- ezért Nagy László azt nem hiszi, hogy a mai termelési viszonyok között érdemes lenne nagyüzemileg az alakorral foglalkozni, ennek ellenére fantasztikus lehetőségeket lát benne. Mint mondta, elég 3000 négyzetméter föld, ha azt bevetjük alakorral, az már elegendő egy családnak, hogy egész évre meglegyen a lisztje. Nem kell sem műtrágyázni, sem permetezni, nem zsigereli ki a földet. Szerinte az egyre szárazabb nyarak és a kiszámíthatatlan időjárás valamint az ökológiai gazdálkodás terjedése is az alakor búza felé irányíthatja a gazdálkodók figyelmét.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu