Hubai Imre ismertette, hogy a magyar szőlő- és borkultúra ezeréves hagyományokra épül, és a hegyközségi rendszer - a szocializmus idejének kivételével - mindig is a borágazat természetes és hagyományos igazgatási kerete volt. A hegyközségekről szóló 2012-es törvény mérföldkőnek számít, amely átalakította a termelők érdekképviseleti és ellenőrzési rendszerét, lefektetve a professzionális hegybírói hálózat működésének alapjait.

Az államtitkár szerint a magyarországi szőlő- és bortermelés megmaradásának záloga az, hogy miként és mennyire tudnak együttműködni a szőlőültetvények megvédésében, a termelésben és az értékesítésben is a szőlészek és a borászok. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a 2014 óta meglévő szakmaközi jogosultságaival bizonyította, hogy képes összehangolni a szőlőtermelők és borászatok közös érdekeit, elősegítve a fenntartható jövedelemelosztást és az ágazat szervezettségét.

Hubai Imre rávilágított, a kormány rendezte a hegybírói fizetések szintjét, és ehhez igazította a szervezetrendszer korábban alacsony szintű állami támogatását is. A hegybírói kar stabil alapot jelent, amelyre a kormány az ágazat egyablakos ügyintézési rendszerét építeni tudja. Ebbe az irányba a következő lépés a teljes borászati adminisztrációt átalakító a 2020-as új bortörvénnyel történt. Az egyablakos ügyintézést ezzel további hatósági eljárásokra terjesztették ki, így a szőlőtermesztőknek és bortermelőknek egyre több ügyben csak a hegybíróval kell kapcsolatot tartaniuk.

Kitért arra is, hogy az adminisztráció csökkentéséhez elengedhetetlen a digitalizálás, az egységes borászati informatikai rendszer bevezetése. Ugyanakkor ehhez proaktív, segítő és pozitív hozzáállásra van szükség mind a HNT-től és minden hegybírótól egyaránt. A kisebb borászatok és kistermelők támogatása érdekében a HNT szolgáltatóként nyújthat segítséget a legújabb szabályok alkalmazásában, hozzájárulva az ágazat kiegyensúlyozott működéséhez.