Világszinten egyre égetőbb probléma a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése, egyes régiókban az eltűnése. Kína némely területein például a gazdálkodók már kézzel termékenyítik meg haszonnövényeiket, és közszájon forognak "jóslatok", hogy a beporzók eltűnésével az emberi civilizációnknak is vége. Tudósok évtizedek óta szállítják az egyre elkeserítőbb kutatási eredményeket, mindenki egyetért abban, hogy valamit tenni kell, de átfogó beavatkozás mindeddig nem történt. Ezen változtathat az unió által támogatott, 7,5 millió eurós projekt, melyben 14 európai ország és Kína 25 intézményének kutatói, civil szervezetei, ipari és szakpolitikai szakértői vesznek részt. Ez az EU Horizon 2020 Safeguard projekt. Amiben más, talán több, mint az eddigi hasonló kutatások, hogy itt az elvárt eredmény egy olyan javaslatcsomag kidolgozása, amely rendszerszintű, komplex és gyakorlati megoldást nyújt a problémára. 

Ritkulnak a specialisták

- mondta a 24.hu-nak Dr. Báldi András ökológus, az MTA doktora, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, az interdiszciplináris európai projekt magyarországi vezetője. A háziméhek számát bármilyen viszonylatban meg tudjuk adni, de még megközelítő becslés sincs arra, mely régiókban hány "kollégával" osztoznak a munkán. Annyi látszik tisztán, hogy mind a faj- mind az egyedszám drasztikusan csökken.

Fennmarad az emberiség

A növények szaporodásának kulcsa, hogy a hímivarsejtek az egyik virágról a másik, nőivarú virágra kerüljenek, amit végezhet a szél, de az esetek többségében valamely állat közreműködésére van szükség. Ha nincsenek beporzók, a növények nagy része kipusztul, az ökoszisztéma a feje tetejére áll: Európában a vad növények 80, míg a termesztettek 84 százaléka igényli munkájukat a puszta fennmaradásához. A búza, a kukorica, a szőlő például a szélre bízza magát, de gyümölcsfáink, a paradicsom - elszakadva kontinensünktől pedig a kávé vagy a kakaó - kizárólag a beporzók segítségével élhet túl, és persze hosszan sorolhatnánk még a fontos gazdasági növényeket.

Utak mentén, parkok szélén

Báldi András tudósként úgy véli, meg lehetne oldani, hogy mindenki jól járjon, ehhez az egyik legfontosabb az élőhelyek visszaállítása, de nem feltétlenül az ember "kárára". A végtelen hosszúságú utak és vasutak szegélye például megfelelő kezeléssel remek lehetőségeket teremtene, mint ahogy a városi parkok is.

Nyolc százalékkal már boldog a természet

A nagy mezőgazdasági táblákban úgynevezett biodiverzitás-szigeteket lehetne létrehozni, olyan "foltokat", amelyekre visszaengednénk a természetet. A modellt nemrég Angliában vizsgálták, és működik. A farm nyolc százalékán alakították ki a természetes élőhelyet a gyengébb minőségű, nehéz terepen fekvő, túlzottan vízjárta, egy szóval egyébként is "macerás helyeken". A természet gyorsan átvette az uralmat, és úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokkal meg is hálálta: a bőséges beporzásnak és a kevesebb kártevőnek köszönhetően a gazdálkodónak egy penny vesztesége sem volt. Emellett vadvirágos, csalitos részeken az apróvad is búvóhelyet talált, ami ugyancsak nem elhanyagolható, Európa szántókhoz kötődő madár- és emlősfajait is jócskán visszaszorította élőhelyeik elvesztése. Az EU Horizon 2020 Safeguard projektben az ilyen és ehhez hasonló megoldások és sok egyéb új kutatási eredmény áll majd össze gyakorlatorientált, átfogó keretrendszerré. A tervek szerint 2025-re.