A halak megújuló és mobil természeti erőforrásnak számítanak, és az akvakultúrás tenyésztéstől eltekintve a jog szerint általában csak akkor kerülnek valaki tulajdonába, ha már kifogták őket. Így a halállományokat továbbra is olyan közös erőforrásnak tekintik, amellyel közösen kell gazdálkodni. Ez számos olyan politikához vezetett, amelyek uniós szinten és tágabb értelemben a tengeri medencék szintjén szabályozzák a halászat mennyiségét, valamint a halfogás során alkalmazható halászati technikák és halászeszközök típusait. Az EU jelenlegi közös halászati politikájának (KHP) célja a közös erőforrások környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható felhasználása, beleértve az akvakultúra-termelést is. A közös halászati politika az unió halászflottáinak irányítására és a halállományok megőrzésére vonatkozó szabályok összessége. A közös erőforrás kezelését célzó szabályozás valamennyi uniós halászflottának egyenlő hozzáférést biztosít az uniós vizekhez és halászterületekhez, és lehetővé teszi a halászok számára a tisztességes versenyt.
Spanyolország a legnagyobb halász
Az Európai Unión belül Spanyolország vezeti a tengeri halfogási rangsort, élősúlyban 698 ezer tonnával, amely a teljes uniós fogás több mint egyötödét (21%) teszi ki. Ezt követi Dánia 496 ezer tonnával, ami 15%-nak felel meg, a harmadik pedig Franciaország 470 ezer tonnával, ami a fogások 14%-át adja. Ez a három ország együttesen produkálja az unió halfogásának felét adja.
Az Atlanti-óceán északkeleti része kiemelkedő jelentőségű az uniós halászat szempontjából, itt történik a teljes fogás mintegy 72%-a. Ezen a területen a legfontosabb fajok a hering, a kék puha tőkehal, a spratt (sprotni) és a makréla. Dánia flottája különösen aktív ebben a régióban, az itt fogott halak 21%-át ők adják. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger az EU teljes fogásának közel 10%-át adja. Itt főként szardíniát és szardellát halásznak. Itt Olaszország vezeti a sort 37%-os részesedéssel, majd Görögország, Horvátország és Spanyolország következnek.
Az Indiai-óceán nyugati részén az uniós halászflotta elsősorban tonhalra specializálódott. A fogások 94%-át különböző tonhalfajták teszik ki, főként bonitó és sárgaúszójú tonhal. Ezen a területen Spanyolország dominanciája szembetűnő, a fogások kétharmadát ők adják. Az Atlanti-óceán középső keleti részén, amely az EU teljes fogásának 6%-át teszi ki, a fattyúmakréla és a bonitó tonhal a leggyakoribb zsákmány. Itt is Spanyolország vezet, de Franciaország és Hollandia is jelentős szereplők. A fennmaradó három tengeri terület (délnyugat-atlanti, délkelet-atlanti és északnyugat-atlanti) együttesen az EU teljes fogásának 6%-át adja. Ezeken a területeken olyan fajokat fognak, mint a szürke tőkehal, a tintahal, a kékcápa és a vörös álsügér. Spanyolország és Portugália volt az a két ország, amelyek az uniós fogási statisztikák által lefedett hét halászati terület mindegyikén tevékenykedtek.
Egyre csökken az EU flottája és a fogások száma is
A flottakapacitás csökkentése alapvető eszköz a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának eléréséhez a KHP keretében. Az EU halászflottája az 1990-es évek eleje óta folyamatosan csökken: 2023-ban az uniós tagállamokban működő hajók száma 70 408 volt. A 2013 és 2023 közötti időszakban az uniós flottában a hajók száma becslések szerint 13%-kal csökkent. A hajók számában mérve az EU legnagyobb flottája, az összes hajó 17,4%-a Olaszországban volt, ezt követte Görögország 17,2%-kal és Spanyolország 12,1%-kal.
Az uniós halászati ágazat eredménye 2023-ban a becslések szerint 3,3 millió tonna volt élősúlyban. Ezzel folytatódott a halfogásban 2018 óta tartó csökkenő tendencia is. A halfogás magában foglalja a halakat, puhatestűeket, rákféléket és egyéb vízi állatokat, maradékokat és vízi növényeket, amelyeket minden céllal, minden típusú és osztályú hajó, halászeszköz és halász által fogtak, és amelyeket az EU statisztikai rendeleteinek hatálya alá tartozó hét tengeri területen fogtak. A fogások kiterjednek a nyílt tengeri, a nyílt tengeri, a part menti és a brakkvízi területeken történő halászatra. Az akvakultúra-termelés és az édesvízi fogások nem tartoznak ide.
Itt a sokatmondó jelentés: ilyen halakkal vannak tele a boltok az EU-ban
Az EU teljes fogása 2023-ban a becslések szerint 3,3 millió tonna élőtömegű volt. Ez új mélypontot jelent, amely jóval a 2017-ben és 2018-ban becsült 4,6 millió tonna alatt van, és sokkal-sokkal alacsonyabb, mint a 2001-ben kifogott 5,9 millió tonna.
Spanyolország, Franciaország és Dánia halászflottái az uniós országok által 2023-ban kifogott vízi szervezetek teljes mennyiségének mintegy felét adták. A fogási szintek Spanyolországban 7,2%-kal, Franciaországban 9,0%-kal és Hollandiában 10,8%-kal csökkentek 2022 és 2023 között. A tavalyi fogási eredmények számos más országban is alacsonyabbak voltak a 2022-eseknél: Németországban 14,6 ezer tonnával, Olaszországban 12 ezer tonnával, Horvátországban 7,2 ezer tonnával és Görögországban 3,5 ezer tonnával. Ezekkel ellentétben Dániában növekedés volt tapasztalható 7,9%-kal, azaz 36,2 ezer tonnával több halat fogtak ki tavaly, mint 2022-ben. Dánián kívül Litvániában (+11,8 ezer tonna) és Svédországban (+3,5 ezer tonna) is jelentősen magasabb volt a fogásmennyiség.
