2024-ben Európában az állatállománylétszámok a főbb állattenyésztési ágazatokban csökkenést mutattak, ezzel tovább folytatódott az elmúlt években megfigyelt negatív tendenciát. A sertések száma például megközelítőleg 132 millióra csökkent, ami 0,5%-os csökkenést jelent az előző évhez képest. A csökkenés még jelentősebb volt a szarvasmarhák esetében, amelyek létszáma 2,8%-kal, megközelítőleg 72 millió állatra csökkent. A juhok létszáma is visszaesett 1,7%-kal, 57 millióra egyedre, míg a kecskéké 1,6%-kal csökkent, így létszámuk az unióban megközelítőleg 10 millió egyedet tesz ki jelenleg. Ezek a számok nem átmeneti létszámingadozásokat mutatnak, hanem egy állandósulni látszó tendenciát, amely minden főbb állatfajt érint, függetlenül a földrajzi területtől, ami egy mélyebb, strukturális változásra utal - írja a NAK.
Nincs mese: egyre fontosabbak lesznek ezek a szakemberek az állattartásban
Az Eurostat szerint az európai állatállománylétszámok a 2014 és 2024 közötti tíz éves időszak alatt jelentősen csökkentek. A sertések létszáma 8,1%-kal, a szarvasmarháké 8,7%-kal, a juhoké 9,4%-kal, a kecskéké pedig szembetűnően magas arányban, 16,3%-kal csökkent. Más szóval, ma Európában több millió állattal kevesebb él, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ez a változás azonban nem véletlenszerű. Az állatállománylétszámok csökkenése több, egymással összefüggésben lévő és egymásra ható tényező eredménye, bele értve a környezeti és szabályozási nyomást, a fogyasztói szokások változását, a termelési költségek emelkedését és az újabb és újabb mezőgazdasági válságokat. Az európai állattenyésztők növekvő költségekkel, bonyolult szabályozásokkal és egyre erősödő globális versennyel küzdenek.
EU-s gazdaságok száma: 37%-os csökkenés az elmúlt tizenöt évben
A csökkenés egyik oka az, hogy Európa ökológiai átállást hajt végre, többek között a mezőgazdasági szektorban is. Az olyan szakpolitikák, mint a Zöld Megállapodás, a „Termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére irányuló törekvések sok gazdaságot arra késztettek, hogy leépítsék gazdálkodásukat vagy teljesen felszámolják tevékenységüket. Ennek eredményeként gazdaságok ezrei - különösen a kis, családi vállalkozások - kényszerültek bezárni.
Nincs mese: egyre fontosabbak lesznek ezek a szakemberek az állattartásban
Az Európai Unióban a gazdaságok száma jelentősen csökkent 2005 és 2020 között, több mint 14 millióról körülbelül 9,1 millióra. Ez mintegy 5,3 millió gazdaság elvesztését jelenti, vagyis 37%-os csökkenést az elmúlt tizenöt évben. Ez a drámai csökkenés minden típusú gazdaságban megfigyelhető, beleértve a vegyes, az állattenyésztésre szakosodott és a növénytermesztésre szakosodott gazdaságokat is, azonban különösen a vegyes gazdaságokat és az állattenyésztő gazdaságokat érintette a csökkenés.
A gazdaságok számának csökkenése nem jelent nagyobb fenntarthatóságot, de biztosan az élelmezésbiztonság csökkenésével jár.
A gazdaságok számának csökkenése azonban nem javítja a fenntarthatóságot és az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok számának csökkenése több szempontból is kontraproduktív következményekkel járhat. Először is fennáll az élelmiszertermelés kiszervezésének kockázata: még ha Európában kevesebb állatot is tenyésztenek, nevelnek fel, az állati eredetű élelmiszerek iránti kereslet nem szűnik meg, csak máshová helyeződik át. Ez azt jelenti, hogy végül több húst fogunk importálni olyan országokból, ahol az állategészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírások jelentősen alacsonyabb színvonalon állnak. Ez nemcsak aláássa Európa fenntarthatóbb élelmiszertermelésre történő átállásra irányuló törekvéseit, hanem a hosszabb szállítási távolságok és a kevésbé szabályozott gazdálkodási gyakorlatok miatt növeli az általános környezeti hatást is - olvasható a NAK oldalán.
Nem kell itthon ez a húsféle, pedig van bőven: inkább külföldre viszik a javát
Másodsorban, az állattenyésztés túlzott visszaszorítása kockázatot jelent az élelmezésbiztonságra nézve is. Az élelmezésbiztonság stabil és megbízható termelést jelent és ha az élelmiszer-szuverenitásra is összpontosítunk, ez azt jelenti, hogy az élelmiszer-ellátást helyben kell biztosítani. Az importtól való egyre nagyobb függőség azt jelenti, hogy kitesszük magunkat a geopolitikai válságok, az ingadozó és kiszámíthatatlan piaci változások kedvezőtlen hatásainak és annak a kockázatnak, hogy helyi erőforrásokkal kevésbé tudjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit - írják.
