A konferencia középpontjában a kecsege állt, amely a Dunában egykor benépesítő 6 őshonos tokfaj közül az utolsó, amely még önfenntartó állományokkal rendelkezik a magyarországi Duna- és Tisza-szakaszokon. A tokfélék a legveszélyeztetettebb halak közé tartoznak, a globálisan előforduló 26 fajuk veszélyeztetett, vagy a kipusztulás határán álló kritikusan veszélyeztetett besorolású, ezért fennmaradásuk nemcsak hazai, hanem nemzetközi természetvédelmi prioritás is - olvasható a Széchenyi Egyetem közleményében.

A kecsege védelme szorosan kapcsolódik az európai természetvédelmi keretekhez. A faj szerepel az Európa Tanács égisze alatt létrejött Berni Egyezmény Állandó Bizottsága által végrehajtásra elfogadott, a tokfélék védelmére vonatkozó Páneurópai Cselekvési Tervben. E törekvésekhez kapcsolódik a Széchenyi-egyetem részvételével elindult „MonStur in the Danube” Interreg-projekt, amely egy határokon átnyúló tokhal-monitorozó rendszer kialakítását célozza a Duna vízgyűjtő területén. A budapesti tanácskozás ennek a nemzetközi folyamatnak a hazai mérföldköve volt.

A szakmai egyeztetés során megfogalmazódott, hogy minimálisan szükséges a vándorlási útvonalak feltárása, a kulcsfontosságú élőhelyek térképezése, az állománybecslés módszertani egységesítése, valamint a telepített és természetes szaporulatból származó egyedek elkülönítése. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kecsege fontos indikátorfaj: az önfenntartó populációk jelenléte visszajelzést ad a folyók jó ökológiai állapotáról, és hosszú távon gazdaságilag is fenntarthatóbb megoldást jelenthet a horgászati célú halgazdálkodás számára. A rendezvény az első lépés volt a Felső- és Közép-Duna országainak közös, határokon átnyúló akcióterve felé. A 2027-ben esedékes nemzetközi egyeztetésen a magyarországi, a szlovákiai, az ausztriai és a bajorországi szakmai fórumok eredményeit együttesen értékelik, és ezek alapján készül el az őshonos tokfélék védelmét szolgáló közös megvalósítási stratégia.