A Szövetségi Mezőgazdasági Központ (BZL) adatai szerint az augusztus 28-án zárult gazdasági évben 253 bejegyzett vállalat összesen 22,5 millió tonna keveréktakarmányt gyártott Németországban. Ez az előző évi 260 vállalathoz és 22,2 millió tonnához képest egyaránt változást jelent, ugyanis kevesebb piaci szereplő ért el magasabb össztermelést, így az egy vállalatra jutó átlagos kibocsátás 85 496 tonnáról közel 89 ezer tonnára emelkedett.
A legnagyobb kategória, a sertéstakarmány gyártása ugyanakkor tovább csökkent: a 8,3 millió tonnás kibocsátás mintegy 100 ezer tonnával marad el az előző évi szinttől. Ez a sertéstartó gazdaságok számának folyamatos visszaesését tükrözi. Ezzel szemben a szarvasmarha-takarmány termelése 3%-kal nőtt, elérve a 6,7 millió tonnát, a baromfitakarmányé pedig 6,5-ről 6,6 millió tonnára emelkedett.
Az alapanyag-felhasználás szerkezetében a gabona részaránya 48,2%-on stagnált, abszolút értékben azonban 10,7-ről 10,9 millió tonnára bővült. Az olajipari melléktermékek felhasználása szintén nőtt, hiszen közel 5,9 millió tonna olajos darát dolgoztak fel, ami 2,4%-os emelkedést jelent.
A Német Takarmányipari Szövetség (DVT) berlini éves konferenciáján Cord Schiplage elnök arra figyelmeztetett, hogy az ágazat egyes alapanyagok és takarmány-adalékanyagok terén erősen függ a nemzetközi ellátási láncoktól. Ez különösen a vitaminok és aminosavak esetében kritikus, ahol Európa kitettsége a harmadik országokkal - elsősorban Kínával - szemben jelentős. A szakember szerint a politikai döntéshozóknak ösztönözniük kell az európai gyártást az ellátási zavarokra való felkészülés érdekében.
A fehérje-önellátás kérdésében a DVT óvatosságra intett. Az EU fehérjestratégiája 2035-re 25%-ról 35%-ra emelné a takarmányfehérje-önellátási szintet, a szövetség azonban túlzottnak tartja a gyors önellátás-növeléssel kapcsolatos várakozásokat, és a geopolitikai, illetve éghajlati bizonytalanságok figyelembevételét sürgeti. A DVT emellett logisztikai kockázatokra is felhívta a figyelmet, mivel az elhúzódó aszály miatti alacsony vízállás a nagy német folyókon korábban komoly hajózási korlátozásokat tett szükségessé, ami rávilágított a vízi, vasúti és közúti szállítás zökkenőmentes együttműködésének fontosságára. A szövetség más ágazati szervezetekkel közösen a szállítási és logisztikai infrastruktúra rövid távú megerősítésére szólította fel a szövetségi kormányt.












