Kelly és Ed Seaton kétszáz törzskönyvezett holstein-fríz tehenet tart Északnyugat-Angliában. A több mint száz éve tejgazdálkodással foglalkozó család idén biztosan veszteséggel zárja az évet. Egy liter tej előállítása mintegy 40 pennybe kerül számukra, a helyi feldolgozó viszont mindössze 30,5 pennyt fizet érte. Ennek következtében a gazdaság havi bevétele nagyjából 20 ezer fonttal csökkent a szeptemberi szinthez képest. A brit tejágazatban a feldolgozók, például a sajt- és joghurtgyártók kapacitását jelentősen meghaladja a kínálat. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói kereslet sem tudott lépést tartani a termeléssel - írta meg a Reuters.

A Mezőgazdasági és Kertészeti Fejlesztési Testület (AHDB) adatai szerint az Egyesült Királyságban 2019 óta mintegy 20 százalékkal, hétezer körülire csökkent a tejtermelők száma. A tejelőtehén-állomány idén januárban 1,6 millió egyedre apadt, ami egy évtizedes mélypontot jelent. Az állatok azonban mégis több tejet adnak. Ennek oka, hogy a tavalyi aszály miatt a gazdák a legeltetés helyett intenzívebb istállózó takarmányozásra tértek át, ami magasabb fajlagos tejhozamot eredményezett. A probléma nem kizárólag brit jelenség. Az Egyesült Államokban és Európa-szerte is megugrott a termelés a gyengébb 2025-ös év után. Francois-Xavier Huard, a francia tejipari szövetség (FNIL) vezetője a tejkínálat "globális szökőárjáról" beszélt. Olaszország már januárban arra kérte az Európai Bizottságot, hogy támogassa a termeléscsökkentést és a magántárolást, de Brüsszel egyelőre nem lépett az ügyben.

A válság súlyosságát jól illusztrálja Paul Tompkins esete is, aki ötszáz tehenet tart az észak-angliai York völgyében. A gazda idén mintegy 600 ezer font veszteségre számít, miután az előző két évet még nyereséggel zárta. Elmondása szerint aki nem rendelkezik valamelyik nagy szupermarketlánccal kötött, a termelési költségeket követő felvásárlási szerződéssel, az szinte biztosan ráfizet a termelésre. Tompkins, aki egyben a Nemzeti Gazdaszövetség alelnöke is, hangsúlyozta, hogy a kormányzat többet tehetett volna az ágazatért. A szektorra ugyanis a magasabb munkaerőköltségek és az örökösödési adó változásai is hatalmas nyomást gyakorolnak. Emellett az iráni háború nyomán megugrott üzemanyag-, energia- és műtrágyaárak is tovább rontják a jövedelmezőséget.

Paradox módon a tejárak összeomlása éppen akkor következett be, amikor a tejtermékek iránti kereslet hosszú távú növekedés előtt áll. A növekvő és gazdagodó világnépesség egyre inkább megfizethető fehérjeforrást lát a tejtermékekben. Emellett olyan országok is folyamatosan veszik át a nyugati típusú étkezési szokásokat, mint például Kína. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) előrejelzése szerint a friss tejtermékek egy főre jutó globális fogyasztása 2033-ig 11 százalékkal nőhet. A brit gazdaszövetség arra figyelmeztet, hogy egy nyereséges és válságálló tejágazat nélkül az ország élelmezésbiztonsága is veszélybe kerülhet. Ez már csak azért is kritikus kérdés, mert a szektor az Egyesült Királyság agrárteljesítményének ötödét adja, és évente több mint hatmilliárd fontot termel.