Az előbbieket követően, idén júniusban az Európai Bizottság állást foglalt, miszerint 2023-ig tervezik kidolgozni azon jogszabályokat, melyek várhatóan 2027 végével megtiltanák valamennyi baromfi- és nyúlféle ketrecben tartását. Utóbbiak közül leginkább az árutojás termelésben elterjedt a ketreces tartásmód (nem véletlenül), jelen blogbejegyzésünkben röviden ennek egyes hatásait igyekszünk bemutatni.

Forrás: EUROSTAT alapján Takarékbank Agrárcentrum szerkesztés

2020 év végén az EU-ban a tojótyúkoknak közel fele termelt ketrecben, 33 %-a mélyalmos/volier tartástechnolgóiában, fennmaradó állomány pedig ökológiai vagy szabadtartásban. A magyar tojótyúkoknak közel háromnegyedét ketreces tartástechnológiában tarták a gazdálkodók. Fontos kiemelni, hogy a bemutatott példa egy 2020-as állapot, a korábbi években jóval magasabb volt a ketrecben termelők aránya, azonban a már említett civil kezdeményezés, illetve közvélemény hatására számos ország átfogóan növelte az alternatív tartásrendszerek arányát.

Viszont az EU-ban a 2020 év végi adatok szerint, közel 180 milliót számlál az a tojótyúk állomány, amelyik feljavított ketrecben van tartva. Egy átlagos, 25 tyúk/m2 telepítési sűrűséggel számolva 7,2 millió m2-nyi nevelőfelületet kell úgy átalakítani, hogy megfeleljen az új szabályozásnak. Továbbá meg kell jegyezni azt is, hogy a telepítési sűrűség még többszintes mélyalmos technológiában alacsonyabb, tehát ugyanezt a 180 millió tyúkot 20-25 %-kal nagyobb nevelő felületre tudnánk áthelyezni a ketrecekből. Említenünk kell azt is, hogy a "nemketreces" tartásmódokban valamelyest rosszabb a takarmányfelhasználás aránya, illetve az éves tojáshozam is. Összeségében tehát nagyobb nevelőfelületen, több takarmánnyal lehet csak előállítani ugyanazt a tojásmennyiséget, mint amit az elmúlt években tudtak az európai termelők.

Mindkét termelési rendszernek van előnye és hátránya is, emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni az állatjóléti szempontokat sem. Vannak ugyan kutatások, melyek statisztikai alapon igazolták, hogy a tojás minőségére nem feltétlenül van pozitív hatással az alternatív/mélyalmos tartásmód, illetve a szabadon mozgás miatt magasabb az elhullás is, nem beszélve arról, hogy a mélyalmos tartásban termelt tojás drágább is, tehát a fogyasztónak végsősoron meg kell fizetnie ennek a felárát, tehát a képződő jövedelemtömeg akár ugyanakkora is lehet a termelő oldalán.

Termelőként muszáj figyelemmel kísérni a szabályozási folyamatokat, s beruházásainkat a jövő igényeihez igazítani, ebben a Takarékbank Agrárcentrum szakértő munkatársai készséggel állnak rendelkezésükre!

Felhasznált irodalom: Molnár Sz. - Szőllösi L. Az étkezési tojástermelésben alkalmazott tartástechnológiák fenntarthatósági kérdései ECONOMICA (SZOLNOK) 12 : 1-2 pp. 27-35. , 9 p. (2021) 

Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum