Hangsúlyozzák, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésekor célszerű lenne az előzőeknél sokkal konkrétabban meghatározni az egyes víztestek funkcióját és kezelési eljárását. Minden egyes biogeográfiai és ökorégióra vonatkozóan javasolják külön-külön, határokon átnyúlóan kijelölni a biológiai sokféleség fenntartása érdekében megőrizni, illetve restaurálni kívánt területeket. Véleményük szerint ezt a célt globális és kontinentális léptékű kormányzati összefogással, határozott cselekvési tervekkel lehet megvalósítani - írja az ELKH közleményében.

Lépéseket sürgetnek a magyar agráriumban: ezen sok minden múlhat

A szemlélet- és gyakorlatváltás elengedhetetlen a vízgazdálkodásban Magyarországon.

A kutatók kiemelik, hogy a regionális, illetve lokális léptékben gazdálkodó, alulról jövő természetvédelmi szervezetek szerepe is kiemelten fontos egy-egy víztest természeti értékeinek megőrzésében, a biológiai sokféleség fenntartásában, hiszen gyakran e szervezetek áldozatos munkája jelenti a természetvédelmi értékek védelmét. Azonban ezek a tevékenységek a legtöbb esetben koordinálatlanul történnek, ökorégió-léptékű hatékonyságuk nehezen mérhető, és korántsem biztos, hogy hosszú távon elegendőek a sokféleség megőrzését szem előtt tartó fenntarthatósági célok - például a biológiai sokféleségről szóló Convention on Biological Diversity 2019-es egyezmény - eléréséhez.