A hetven éve működő, mintegy száz kilométer hosszú csatorna a Tiszántúl vízgazdálkodásának ütőere. Kiemelt szerepet tölt be a mezőgazdasági öntözésben, a halastavak vízpótlásában és az ivóvízellátásban is, hiszen Debrecen felszíni ivóvizének jelentős része innen származik. Az egyre gyakoribb aszályok és a folyamatosan növekvő vízigények miatt azonban a létesítmény átfogó műszaki korszerűsítése mára halaszthatatlanná vált. A KEHOP Plusz program keretében megvalósuló, a csatorna első bögéjét érintő beruházás részleteit november 10-én mutatták be. A munkálatok során elvégzik a szükséges mederkotrást, megerősítik a rézsűket és a töltéseket, továbbá felújítják a vízszabályozó műtárgyakat. A beavatkozás elsődleges célja a csatorna vízszállító képességének és üzembiztonságának helyreállítása.

A fejlesztés ugyanakkor már túlmutat a puszta víztovábbításon, és fókuszba helyezi a táji vízmegtartást, amely kulcsfontosságú az Alföld vízhiányának enyhítésében. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával együttműködve a jövőben két szikes tó vízpótlását is biztosítják, emellett négy új helyszínen alakítanak ki vízkivezetéseket. Ezek összesen 216 hektáron teszik lehetővé az időszakos vízborítást, ami elengedhetetlen a helyi vizes élőhelyek fenntartásához.

A kivitelezés során szigorúan érvényesítik a természetvédelmi szempontokat. A mederkotrást szakaszosan, a hüllők, kétéltűek és halak szaporodási, illetve vermelési időszakán kívül végzik el, hogy a legkevésbé zavarják az élővilágot. A tervek szerint 2029. november 30-ra elkészülő rekonstrukció fontos lépést jelent a hazai vízgazdálkodási szemléletváltásban. A beruházás jól példázza, hogy a jövő vízbiztonsága már nem csupán a vízkészletek gyors és hatékony továbbításán múlik, hanem azon is, hogy a vizet képesek legyünk a tájban tartani és ökológiai célokra hasznosítani.