Noha 1994 őszén már sikeresen kiemeltek a tóból egy szovjet Pe-2-es zuhanóbombázót, a meder további gépeket is rejthet. Légrádi Lajos, a zsámbéki Repülésrégészeti Kiállítás vezetője szerint a jelenlegi alacsony vízállás nem könnyíti meg a kutatást, a rossz látási viszonyok és a könnyen felkavarodó iszap ugyanis nehezíti a munkát. Abban azonban biztos, hogy maradtak még alkatrészek a mélyben, annak ellenére is, hogy a háborút követő években a lakosság és a hatóságok szinte mindent összegyűjtöttek a könnyen hozzáférhető helyszínekről. A fém akkoriban komoly értéknek számított, a lezuhant gépek alumíniumából verték például a korai, lyukas két- és ötfilléreseket is. Az ötvenes évekre így minden olyan roncsot eltávolítottak, amely kilógott a vízből.
Olyan dolog fog történni augusztusban, amire 27 éve nem volt példa
A felderítést nehezíti, hogy a vízbe nagy sebességgel becsapódó repülőgépek általában apró darabokra szakadtak szét. Légrádi Lajos korábban Szigliget térségében egy amerikai B–24 Liberator bombázó maradványai után kutatott. Oldalpásztázó szonárral találtak is roncsra utaló anomáliákat, ám a pontos azonosításhoz elengedhetetlen lenne egy magnetométeres vizsgálat.
A víz alatt töltött évtizedek és a balatoni élővilág a maradványok állapotát is jelentősen rontják. A fából készült elemek mostanra elkorhadtak, a fémek közül pedig a magnézium és az alumínium is korrodálódni kezdett. Különösen a vándorkagylók tesznek komoly kárt az alumíniumlemezekben, a vastag, oxigénmentes iszapréteg alá temetett darabok ugyanakkor hosszabb ideig konzerválódhatnak.
Még ha sikerül is lokalizálni a maradványokat, a kiemelést követő restaurálás, állagmegóvás és tárolás hatalmas költségeket emészt fel. A téma iránt érdeklődők azonban a szárazföldön is találkozhatnak a múlt darabjaival, hiszen augusztus 9-én Balatonalmádiban új repülésrégészeti kiállítás nyílik, amelyet Papp Attila régész szervez.
