A lábunk alatt egy olyan kiterjedt, láthatatlan világ rejtőzik, amelynek mérete szinte felfoghatatlan. A mikorrhizagombák rendkívül vékony, a hajszálnál sokszorosan vékonyabb fonalakból álló hálózatokat alkotnak a talajban. Ha ezeket a fonalakat egymás után fektetnénk, teljes hosszuk elérné a 110 billiárd kilométert, ami a Föld és a Nap közötti távolság mintegy 730 milliószorosa.
A lábunk alatt akár több száz méternyi gombafonal is lehet
- mondta Justin Stewart evolúcióökológus, az SPUN kutatója.
Ezt tervezik több ezer hektár magyar földdel: itt a magyarázat arra, miért
Stewart vezető szerzője annak a Science folyóiratban megjelent tanulmánynak, amelynek adataira támaszkodva elkészült a mikorrhizagombák első globális térképe. Ezek a gombák szimbiózisban élnek a növényekkel, hálózataik nemcsak a növények fejlődésében játszanak fontos szerepet, hanem a teljes ökoszisztémák működését is segítik. Toby Kiers, a SPUN ügyvezető igazgatója szerint ezek a rendszerek a Föld egyik keringési hálózatához hasonlíthatók. A növények és a gombák „együttműködése” mintegy 450 millió évre nyúlik vissza, és meghatározó szerepe volt abban is, hogy a növények a vízi környezetből a szárazföldön is képesek lettek megtelepedni.
A mikorrhizagombák jelentősége a klímavédelem szempontjából is kiemelkedő. A becslések szerint a növények évente mintegy 13 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő szenet juttatnak a talajba ezeken a gombákon keresztül. Ez a fosszilis energiahordozók elégetéséből származó éves globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül egyharmadának felel meg. Amikor a gombafonalak elpusztulnak a talaj mélyén, maradványaik ásványi anyagokhoz kötődhetnek, így a szén akár több száz vagy több ezer évig is a talajban maradhat. A kutatók szerint a gombák ebben a folyamatban egyfajta szivacsként működnek, amely hosszú időre megőrzi a szenet a föld alatt.
A mikorrhizagombáknak két fő csoportját különböztetik meg. Az arbuszkuláris mikorrhizagombák számos mezőgazdasági növénnyel élnek együtt, köztük a búzával, a kávéval és a borszőlővel, míg az ektomikorrhizagombák elsősorban fákkal, például fenyőkkel és tölgyekkel alkotnak szoros kapcsolatot. Mindezek ellenére a leggazdagabb gombás biodiverzitású területek több mint 90 százaléka a SPUN 2025-ös, a Nature folyóiratban közölt tanulmánya szerint a védett területeken kívül található. Ennek egyik oka, hogy a természetvédelmi területek kijelölésekor eddig szinte sehol nem vették figyelembe kifejezetten a talajban élő gombaközösségek igényeit.
Kongatják a vészharangot a szakértők: óriási csapás érte a gombászokat
Az új térkép ezen változtathat: a kutatók azonosíthatják a föld alatti biodiverzitás legfontosabb gócpontjait, amelyek védelme hozzájárulhat az ökoszisztémák hosszú távú fennmaradásához. Az adatok szerint az arbuszkuláris mikorrhizagombák különösen a mediterrán térségben alkotnak fajgazdag közösségeket, míg az ektomikorrhizagombák fontos gócpontjai Közép- és Északkelet-Európában találhatók. A legnagyobb veszélyt az élőhelyek átalakítása jelenti: a természetes gyepek felszámolása és mezőgazdasági vagy más emberi célú hasznosítása jelentős károkat okozhat ezekben a rendszerekben. Bár az Európai Unió talajmegfigyelési jogszabálya már említést tesz a gombákról, védelmük és megfigyelésük részletes szabályai továbbra sem kellően kidolgozottak.
A kutatók ugyanakkor bizakodóak. Egyes laboratóriumi kísérletek szerint a sérült arbuszkuláris gombafonalak akár 24 órán belül is képesek regenerálódni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a természetes gombaközösségek teljes sokfélesége ugyanolyan gyorsan helyreáll: a gyorsan terjedő fajok hamar visszatérhetnek, az őshonos, érzékeny közösségek regenerálódása viszont sokkal tovább tarthat. Maarja Öpik észt mikológus szerint ha változik az időjárás, aszály vagy hőmérsékleti szélsőség jelentkezik, a sokféle fajból álló közösségben nagyobb eséllyel akad olyan, amely képes alkalmazkodni a körülményekhez. A kutatók korábbi bányaterületeken végzett helyreállítási munkái azt is megmutatták, hogy az őshonos növények és gombák visszatelepítése különösen eredményes lehet a károsodott élőhelyek újjáélesztésében.
Súlyos csapás jöhet: alig maradtak magyar gombatermesztők
A legértékesebb gombás élőhelyek megóvása tehát nem csupán a föld alatti élővilág védelméről szól, hanem a mezőgazdaság, a klímavédelem és a természetes ökoszisztémák jövőjéről is. Toby Kiers ezeket a területeket élő könyvtárakhoz hasonlítja, amelyek tudást és lehetőséget kínálhatnak Európa károsodott ökoszisztémáinak helyreállításához. Justin Stewart szerint pedig van ok a reményre: ahogyan a nemzetközi összefogás és a szabályozás hozzájárult az ózonréteg regenerálódásához, úgy a talaj élővilágának védelme terén is jelentős eredményeket lehetne elérni. Ehhez azonban először fel kell ismernünk, hogy a föld alatt húzódó, láthatatlan hálózatok éppúgy a bolygó életfenntartó rendszereinek részei, mint az erdők, a folyók és a tengerek.
