A talajélet

A talajélet

agrarszektor.hu
Már a talaj képződése is elképzelhetetlen biológiai aktivitás nélkül és ez a talaj korának előrehaladtával sem változik. A talaj élővilága, az edafon rendkívül fontos talajalkotó. El nem választható egységet alkot az élettelen résszel, ha megszűnik a talajélet, megszűnik a termőtalaj is.

HOLNAP JÖN AZ AGROFUTURE 2024 KONFERENCIA 

Fenntarthatóság és innováció az agráriumban

Az AgroFuture 2024 konferencián előad Feldman Zsolt, Hadászi László, Nemes Imre, Petri Bernadett és Vajda Péter is! Még nem késő regisztrálni!

Egy maroknyi talaj többmilliárd élőlényt tartalmaz, mégis a talaj szervesanyag-tartalmának csak kis része az élő szerves anyag. A talajalkotók fele szilárd fázis, ami megközelítőleg 45%-nyi ásványi szemcsét és 5%-nyi szerves anyagot jelent. Ezt a szerves anyagot, ha részletesebben megnézzük, akkor azt látjuk, hogy jelentős része humusz, elhalt növényi és állati rész, valamint mindenféle szerves vegyületek és csupán 10%-a élő szervezet. Ha az élő szervezetekre fókuszálunk, akkor elmondható, hogy jelentős része növényi gyökér, gomba és baktérium. Természetesen van alacsonyabb és magasabb szervezettségi szintű növényi és állati élet is a talajban.

Érdemes méret alapján csoportosítani őket: A makro- és mezoszervezetek alapvető szerepe a talaj szerkezetének, vízháztartásának javítása, a talaj levegőztetése, összekeverése - gondoljunk csak a talajlakó állatok járataira, vagy a gyökerek talajlazító hatására. A makrofauna feladata az elhalt szerves anyag feldarabolása, valamint a tápláléklánc szabályozása. A mikroszervezetek csaknem minden építő és lebontó folyamatban részt vesznek. Az elhalt szerves anyag átalakítása, a tápanyagok körforgása, az energia áramlása nem játszódna le nélkülük. Megkötik és átalakítják a légköri nitrogént, mely nélkülük felvehetetlen lenne a növényeknek. Segítik a szervetlen ásványos alkotókból felszabadítani a fontos tápanyagokat. Lebontják az elhalt szerves anyagot, ezáltal újrahasznosíthatóvá válnak a korábban megkötött tápelemek. Szerepük óriási, nélkülük elképzelhetetlen lenne a magasabb rendű életformák fennmaradása.

És tényleg olyan sokan vannak?

A természetes állapotú talajokban igen. Ráadásul nagyon sokfélék is. A növényi gyökerek mennyisége körülbelül 10 t/ha, a gombafonalaké 2–5 t/ha, míg baktériumokból 1–2 tonnát találunk hektáronként, ez nagyjából 3–4 millió baktériumot jelent egyetlen gramm talajban. Ezzel szemben a művelés alá vont, taposott, bolygatott, túl sokat levegőztetett talajok biológiai sokszínűsége erősen lecsökkent.

Miért probléma a diverzitás csökkenése?

Akár azt is gondolhatnánk, hogy nem olyan nagy probléma ez, hiszen ma már nagyon fejlett és változatos műtrágyázási lehetőségek vannak, így a növények igényeit ki tudjuk elégíteni. Ez sajnos csak egy részigazság. A fő gond nem a növények tápanyagellátása, hanem a talajélet drasztikus lecsökkenése.

Az edafon és a talaj mikrobiomja - ahogy már korábban is szó volt róla - nélkülözhetetlen a talaj szerkezetének, porozitásának, víz- és levegőháztartásának, lazultságának, vízfelvevő képességének, kémiai viszonyainak, lebontó és felépítő folyamatainak zavartalan működésében. Ezen túl fontos a szerepe a növények egészséges fejlődésében, a szennyező anyagok megkötésében és ártalmatlan anyagokká alakításában, a szén-dioxid megkötésében.

A talajaggregátumok ragasztóanyagai a szerves anyagok, gombafonalak, nyákok, váladékok, ürülékszemcsék stb. Azonban az egyik legfontosabb ragasztóanyag akkor termelődik, ha a gombafonalak és a növényi gyökerek együttesen vannak jelen. Ehhez kellenek a gyökérváladékok szacharidjai és a gombák fehérjéi. Az így képződő anyag összeragasztja a talajszemcséket, elősegíti a talajmorzsák kialakulását. Erre a hatásra rásegítenek a gombafonalak, -telepek és szerves anyagok. Azonban ezek lazább kapcsolatot biztosítanak, ha eltűnik a „ragasztó”, akkor a makroaggregátumok (talajmorzsák) szétesnek és csak a mikroaggregátumok maradnak.

A talajok művelése, taposása, forgatása, levegőztetése felborítja a mikrobiom kényes egyensúlyát, sok oxigént juttat a talajba, ami lecsökkenti a gombák mennyiségét, viszont felszaporítja a baktériumokat. A baktériumok elkezdik lebontani a cukrokat - köztük a ragasztóanyagokat is, a kevés gombafonal ezt már nem tudja ellensúlyozni, a talajszerkezet pedig romlásnak indul. Az aggregátumok szétesnek, a porozitás lecsökken, a talaj porosodik. A lecsökkent porozitás miatt a talaj nehezebben tudja felvenni a vizet és a mélyebb rétegekbe vezetni, így a talaj vízszolgáltató képessége is romlik. Ehhez a folyamathoz vegyük hozzá a globális klímaváltozást és hazánk aszályhajlamát. Egy leromlott szerkezetű talaj - hiába van remekül műtrágyázva - nem tudja kellően ellensúlyozni az időjárás okozta szélsőséges hatásokat. A növény stresszhelyzetbe kerül, termelése csökken. De ez még mindig túlélhető.

Termőtalaj nélkül pedig nincs élelmiszer-termelés. Nem jó minőségű, hanem semmilyen. Jó hír azonban, hogy a talaj képes regenerálódni, csak esélyt kell adni rá. Megfelelő talajhasználat mellett javul a talajélet, ezáltal pedig minden egyéb folyamat is kedvezőbben alakul. Vagyis a modern növénytermesztés fókuszába az értő és okszerű talajművelést kell helyezni.

Hogyan növeljük talajaink biodiverzitását?

A talajbiomot táplálni kell szerves anyaggal, gyökérváladékokkal - erről már volt szó korábban. Ezekre az élőlényekre pontosan ugyanaz igaz, mint az összes többire: akkor tud megfelelő ütemben növekedni, „dolgozni” és szaporodni, ha az életfeltételei biztosítottak, a számára szükséges környezeti tényezők optimálisak és a fontos tápanyagok rendelkezésre állnak.

Vagyis adjunk nekik szerves anyagot, vizet, kellő mennyiségű, de nem túl sok oxigént és ne változtassuk meg környezetüket drasztikusan sem fizikai, sem kémiai eszközökkel. A gyakori talajszellőztetés, levegőztetés, forgatás és inputanyag-használat fizikailag és kémiailag is rontja az életfeltételeiket. A túlzott vízhiány vagy a magas hőmérséklet szintén nem kedvez nekik - a csupasz talajfelszín a nyári hőségben akár 40 oC fölé is emelkedhet, de 15 cm mélységben is jelentős, 30 oC-t meghaladó hőmérsékleteket mérhetünk.

A növénytermesztés során a fentebb felsorolt tényezők folyamatosan, drasztikusan csökkentik a mikrobák változatosságát. A kevésbé ellenállóak egyszerűen eltűnnek, az így felszabadult élettereket más fajok fogják elfoglalni, de a diverzitás csökkenése többnyire teret enged a növények számára nem kedvező kórokozóknak is. Amikor a leforgatott növényi maradványok 3-4 év múlva szinte változatlanul kerülnek a felszínre, akkor tudhatjuk, hogy komoly baj van: talajunk biológiai aktivitása jelentősen lecsökkent.

Ilyenkor érdemes mikrobiológiai készítményeket használni, melyek segíthetik a talajélet javulását. De fontos szem előtt tartanunk, hogy ezek is csak akkor lesznek hatásosak, ha biztosítjuk számukra a megfelelő életkörülményeket. Amennyiben nem változtatunk korábbi talajkárosító gyakorlatunkon, akkor ne várjunk csodát ezektől a készítményektől. Megfelelő, támogató talajhasználat mellett azonban több területen érezhetjük hatásukat: segítenek a tápanyagok feltáródásában és felvételében, nitrogént kötnek meg, illetve a kötött elemeket felvehetővé teszik. Hosszabb távon javítják a talajszerkezetet, ezáltal könnyebbé válik a művelés, javul a talaj klímakárenyhítő képessége.

Kiváltják a műtrágyákat?

Nem, de nem is ez a feladatuk! A talajba juttatott szerves anyagot lebontják, átalakítják, segítik a tápanyagok felvételét, a humuszképződést. Ezek a folyamatok segítenek abban, hogy kevesebb szerhasználat mellett is eredményesen termeljünk.

A cikk szerzője: Dr. Hupuczi Júlia

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
EZT OLVASTAD MÁR?