Legyen Ön is Extra Early Bird | Agrárszektor 2025 konferencia
Szerezze meg jegyét most még Extra Early Bird áron a december 3-4. között megrendezésre kerülő siófoki Agrárszektor 2025 konferenciára, az év egyik legrangosabb agrárszakmai eseményére.
A konferencia értékelést ad az agrárium helyzetéről, egyúttal pedig felvázolja az ágazat előtt álló rövid- és hosszú távú fejlesztési és kitörési lehetőségeket, illetve bemutatja a vállalkozások üzleti döntéseihez szükséges mértékadó prognózisokat.
A szakmai konferencia 1402 oldalas kiadványában megjelent publikációkból és a gyakorlati bemutatókból egyaránt az derült ki, hogy a jelenlévő szakemberek érdeklődése lényegében két fő területre összpontosult: az aszályra és az automatizációra – mutatott rá lapunknak adott interjújában Milics Gábor.
A rendezvényen az egyik legtöbbet tárgyalt kérdés az volt, hogy lehet-e fenntartható a jelenlegi, megváltozott talajtani és klimatikus viszonyok között az öntözés nélküli szántóföldi növénytermesztés vagy érdemes lenne inkább felhagyni bizonyos kultúrák termesztésével és átállni mediterrán növények termesztésére. Bár a konferencia Spanyolországban zajlott, ez a kérdés Magyarország szempontjából is ugyanolyan releváns, azaz nálunk is komolyan el kell gondolkodni azon, hogy vet-e valaki kukoricát az Alföldön, ha nincs öntözési lehetősége
– emelte ki a szakember. Mint mondta, az előadások másik része az automatizáció és robotizáció témáját, azon belül pedig elsősorban azokhoz a munkaigényes folyamatokhoz kötődő fejlesztéseket járta körül, amelyek a betakarítás környékére tehetőek.
Nincs elég munkás: az agrárium újabb területét hódíthatják meg a robotok
A robotokat egyre inkább aszerint próbálják fejleszteni, hogy egyrészt minél inkább át tudják venni a kézi munkaerő szerepét, másrészt a szenzortechnológia révén erősen támogatni tudják a növényvédelmet. Magyarul: képesek legyenek a haszonnövényt és a nem haszonnövényt egymástól a lehető legpontosabban elkülöníteni és ezek alapján a szükséges kezeléseket is azonnal el tudják végezni, méghozzá kizárólag ott, ahol arra szükség van. Ha szigorúan vesszük, akkor nagyon nagy újdonság ezekben nincsen, hiszen ezeken már hosszú évek óta dolgozunk, újítások és finomhangolások azonban mindig vannak
– hangsúlyozta Milics Gábor, majd hozzátette: míg korábban néhány szakaszra osztottak bizonyos folyamatokat, addig most már a beavatkozás akár néhány centiméteres távolságban elhelyezkedő szenzorok alapján nagy pontossággal elvégezhető.
Az egyre összetettebb fejlesztések természetesen megemelik az eszközök árát is, így felmerül a kérdés, hogy lesz-e ezekre fizetőképes kereslet, vagy érdemesebb bizonyos feladatokra továbbra is kézi munkaerőt alkalmazni. A szakmai bemutatókon láttak például almaszedő, málnaszedő és szőlőszedő robotot is, a robotkarokkal tehát már eléggé sok mindent szépen meg lehet oldani.
A kérdés azonban Milics Gábor szerint sokkal inkább az, hogy ezeknek az eszközöknek az alkalmazása kifizetődő-e vagy sem?
Mi a kiállításon sokkal inkább a szántóföldi növénytermesztéshez kötődő fejlesztéseket, gépes megoldásokat néztük, és azt látjuk, hogy ezen a téren mindenképpen érdemes még elvégezni bizonyos finomhangolásokat. Amit viszont problémásnak látok, az az, hogy bár az informatika nagyon erősen jelen van már a szántóföldi növénytermesztés rendszerében, az informatikai rendszerek nem feltétlenül felhasználóbarát módon működnek. Sok helyen nincsenek meg azok az automatizált algoritmusok, amik ténylegesen kiszolgálnák a gazdálkodói igényeket. Emellett sokszor az az érzése támad a felhasználóknak, hogy az informatikusok gondolnak valamit, le is fejlesztik, az agronómussal viszont nem egyeztetnek. Így viszont nem az az eredmény, amire a gyakorlatban valóban szükség lenne. Nem véletlen, hogy sokan buknak is az ilyen fejlesztésekkel, hiszen olyan dolgokkal foglalkoznak, amire a gazdálkodóknak nincs igénye.
A robot az új vendégmunkás? Filippínók és robotok dolgoznak a magyarok helyett
Milics Gábor szerint a precíziós mezőgazdasági technológiák elterjedését az a tényező is akadályozza, hogy a gazdálkodók többsége még mindig nem hisz az adatok jelentőségében, és még mindig nem látják át, mit is nyújthatnak számukra ezek az információk. Pedig a téradatok segítségével pontosan megérthetnék, mi okozza náluk a táblán belüli különbségeket, és a mérésekre alapozott, célzott beavatkozások révén lényegesen jobb eredményeket érhetnének el.
A nemzeti szintű stratégiai gondolkodásnak valóban abba az irányba kell haladnia, hogy a mesterséges intelligencia szerepet kapjon az agráriumban – ez azonban a valóságban még nagyon messze van a hazai gazdálkodói gyakorlattól. Milics Gábor szerint a gazdák felé történő kommunikációban sokkal kisebb lépésekben kell előrehaladni, és türelmesen, fokozatosan kell megmutatni számukra, hogy a menedzsmentzónáknak és az adatalapú megoldásoknak valódi értelme és értéke van.
Az én olvasatomban két dolog lehetséges. Az egyik az, hogy ha valaki nem akarja ezt a technológiai lépést megtenni, és nem akar ráállni erre az útra, akkor egy idő után szükségszerűen fel kell hagynia a gazdálkodással. Sokkal előrébb leszünk akkor, ha rábízza a földterületét egy olyan cégre vagy vállalkozásra, aki a szükséges tudásanyag és géppark birtokában van és képes hatékonyan, a jelenlegi technológiai fejlődési szinten és megfelelő szakmai tudással felvértezve művelni a területét. Ha a beruházásra a gépek viszonylag magas bekerülési költsége miatt nincs lehetőség, akkor pedig kifizetődő lehet egy olyan bérgépes szolgáltatóval együtt dolgozni, aki a megfelelő munkaminőséget tudja biztosítani. Lehet, hogy ez kicsit többe fog kerülni, de a bevételi oldalon vissza fog jönni.
Mint azt a professzor hozzátette, előfordulhat olyan is, hogy egy kisebb gazdálkodó tisztában van ugyan az adatalapú működés jelentőségével, a szükséges eszközpark beruházási költsége azonban túl nagy terhet jelentene számára. Ilyen esetekben szóba jöhet egy szakmai szerveződéshez való csatlakozás, vagy akár a terület bérbeadása is – egy kis csavarral.
A konferencián például megismerkedtek egy amerikai kutatóval, aki jelenleg az Egyesült Királyságban dolgozik, miközben észak-amerikai földjét bérgazdálkodásra adja ki. A szigorú szerződéses feltételeknek azonban része az is, hogy mielőtt a területen bármi történne, neki tulajdonosként joga van a meghozott döntéseket áttekinteni, és ha kell, azokat felülírni. Ily módon elérheti, hogy a beavatkozások ne rutinból, hanem valós adatok és szakmai megfontolások alapján történjenek. Ez a példa is kiválóan mutatja, hogy a precíziós gazdálkodás nemcsak technológiai, hanem szemléletbeli kérdés is – és ezen a téren még komoly lépésekre és változásokra van szükség itthon.
