Az EFSA állatjóléti ajánlásához kapcsolódó magyar vizsgálatról számolt be a szekció elején tartott előadásában Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke. Az ajánlás kisebb állatsűrűséget írna elő, a vizsgálat célja pedig az volt, hogy tisztázza azt, hogyan hat mindez a vágócsirkék szállítására. Az elnök feltette a kérdést:
Amikor állatjólétről beszélünk, mindig meg kell néznünk, hogy kinek a véleménye számít? Az állatjóléti mozgalmak, politikusok, fogyasztók, vagy a termelők véleménye? Ki kérdezte meg a csirkét?
Megkérdezték a csirkét
Az ismertetett vizsgálat kapcsán lényegében „megkérdezték a csirkét”, vagyis gyakorlati vizsgálatokat végeztek az EFSA és a hagyományos szállítás közötti különbségek feltárására. Az előírás értelmében 30 százalékkal csökken az állatok darabszáma a rekeszes módszerrel, ez ennyivel növeli a környezeti terhelését, a korszerűbb stork rendszer esetében 23 százalék a csökkenés.
Az új rendszerben azonban állatjóléti problémák is felvetődnek, növekszik az útihullák, valamint a végtagtörések és a bevérzések száma. A hagyományos szállításhoz képest az állatjóléti mutatók kétszer rosszabbak lesznek.
Csorbai Attila rámutatott: az új rendszer nem csak drágább, de nagyobb a környezetterhelése is, valamint komoly kérdés, hogy a jelenlegi nagysebességű vágóvonalakat ki lehet-e szolgálni az új szállítási előírások mellett. Leszögezte:
Ez minden szempontból rosszabb megoldás.
Ideológa és autokrácia
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés során elmondta: itt egy ideológiai alapú jogszabályalkotásról van szó, amely nem piaci alapú logika szerint zajlik. Igaz, az állatszállítási tervezethez rendkívül nagyszámú módosítás érkezett be, amely jelentősen eltolhatja az új rendszer életbe léptetését, ráadásul az új Európai Bizottság a szakma számára kedvezőbb hangvétellel kommunikál – fejtette ki Csorbai Attila. A járványok kapcsán elmondta:
A járványvédelem nem demokratikus, hanem autokratikus szakma, amely nem Facebook-lájkokat gyűjt, hanem a védekezést igyekszik megvalósítani.
Nagy problémának nevezte, hogy az érintett telepek ma sem tudják, hogy honnan érkezett a száj – és körömfájás, például mert nincs megfelelő kamerarendszer. Ezt üzemi szinten ki kellene küszöbölni a technológia és a járványvédelem segítségével.
Az állattartó felelőssége
Az elnök úgy vélte, hogy az állattartó telepeknek többet kellene tenniük a védekezés érdekében, és nem szabadna arra alapozni, hogy az állami kompenzáció megtéríti a károkat. Idővel fel kellene készülni arra, hogy alapvetően az állattartó felelőssége a védekezés.
Nagyon nehéz hónapokat jelentett a száj- és körömfájás időszaka minden érintett számára. Mivel régóta dolgozunk a madárinfluenza kapcsán fertőtlenítés terén, nem véletlen, hogy tőlünk kértek segítséget a szarvasmarha-tartás esetén is - mondta el a fórum során Jánosa Tibor, az AlphaVet Zrt. Anitech üzletág igazgatója.
A robotizáció a kockázatokat is csökkenti
A járványvédelem terén szerinte a legfontosabb probléma a humánerőforrás hiánya, ezért a telepi védekezésben az automatizáció és a robotizáció lehet a megoldás. A mesterséges intelligenciával vezérelt kamerarendszerek, az automata fertőtlenítők jelentik a választ azoknak, akik hosszútávon gondolkodnak az állattenyésztésben, hiszen csak így érhető el a hatékonyság és a versenyképesség. Jánosa Tibor úgy vélte:
Az lenne a cél, hogy embermentes sertés- és baromfitartó telepek legyenek a jövőben, ami minimalizálja a járványügyi kockázatot.
Erre a felvetésre reagált Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elnöke is, aki szerint az embermentes állattartó telep még messze van, ám az tény, hogy az adatok feldolgozása, a mesterséges intelligencia alkalmazása nagy lehetőségeket rejt még, mert ebben az állattenyésztés le van maradva. A szóban forgó uniós folyamatokkal kapcsolatban úgy vélte, a nyugat-európai állománycsökkenés lehetőséget jelent a magyar ágazatnak, hogy betöltse az űrt, ám ehhez az kell, hogy az ország a járványoktól mentes legyen.
A robot az új vendégmunkás? Filippínók és robotok dolgoznak a magyarok helyett
Lenne mit tenni
Kifejtette: a baromfi – és sertéstartó telepek tulajdonosai most értették meg, hogy mit jelent az, hogy náluk már működik a járványvédelem évek óta. A juh- és marhatelepeken ez még nem működik, ebben tehát fejlesztésekre lesz szükség. Szerinte az állattartók és a környező országok gazdálkodói is „nagy pofont” kaptak, ez tehát azt mutatja, hogy komolyan veszik a problémát. Hozzátette ugyanakkor:
Azt azonban még ma sem tudjuk, hogy a száj- és körömfájás honnan jött és ezért azt sem tudhatjuk, hogy mikor jelenik meg újra.
A járványok új genetikát kényszerítenek ki
A járványokkal kapcsolatban Búza László, a Topigs Norsvin Central Europe kereskedelmi igazgatója úgy beszélt, jelentős szerepe van a genetikai vizsgálatoknak, az ellenálló fajtáknak, illetve típusoknak, az új világ ilyen jellegű genetikai szelekciót tesz szükségessé.
Szerinte a jövő sertéstelepén is új generációnak kell majd dolgoznia, aki már nem az állattenyésztés szerelmese, nem erre akarja feltenni az életét. Ezért olyan állatok kellenek, amelyek stabilak, és el tudják látni az utódaikat is. Mint elmondta,
a huszonegyedik században nem lehet kőbaltával továbbhaladni a járványvédelem terén sem.
Példaként a műholdas geokerítést hozta, amely riaszt akkor, amikor valaki belép az állattartó telepre és meg is őrzi az adatait. Az új elvárásokkal kapcsolatban kijelentette: megfelelő tenyésztés mellett Skandináviában is, de más genetikai alapokon. Másik példája az angol sertésszektor átalakítása volt, ahol a fogyasztók megfizetik az állatjólétet, a külterjes sertéstartást.
