Filléres trükk a kertbe: ezt jó, ha tudod, sokan már így ültetnek zöldségeket

Filléres trükk a kertbe: ezt jó, ha tudod, sokan már így ültetnek zöldségeket

Nagy Z. Róbert
A tenyészidő és a növekedési foknap, vagy más néven hőösszeg megmutatja, hogy mikorra számíthatunk betakarításra. Például magról vetett zöldségek esetén a vetéstől számítva hány nap múlva ehetjük. Ez azért fontos a kiskertben, mert így az idővel gazdálkodhatunk, és ha jól számolunk elkerüljük a dömping időszakokat. Mindig teremni fog valami, de soha sem annyi, hogy ne tudjunk mit kezdeni vele.

HOLNAP JÖN AZ AGROFUTURE 2024 KONFERENCIA 

Fenntarthatóság és innováció az agráriumban

Az AgroFuture 2024 konferencián előad Feldman Zsolt, Hadászi László, Nemes Imre, Petri Bernadett és Vajda Péter is! Még nem késő regisztrálni!

Vetéstől a szedésig

A növények tenyészideje az az időtartam, ami alatt a növény teljes életciklusa zajlik, a magvetéstől a termésérésig - magról vetettek esetén. Kertészeti szempontból ezt addig a stádiumig számoljuk, amíg a növény gazdaságilag hasznos részét megtermeli számunkra. Hónapos reteknél ez egy hónap, hiszen a vetéstől nagyjából ennyi idő telik el amíg a gyökérgumója fogyasztható lesz, ám ekkor még messze van a növény a virágzástól. De például, ha sütőtököt vetünk, akkor lényeges, hogy virágozzon, termést hozzon és azt be is érlelje a növény. Annak meg eddig tart a tenyészideje.

A tenyészidőszak periódusa lehet rövid, mint a rukkola, vagy tépősaláták esetében, amelynek tenyészideje mindössze néhány hét. A tenyészidőszak hossza nem csak a zöldségfajokra, hanem azon belül a fajtákra is jellemző. Például káposztából is vannak rövid tenyészidejűek és hosszú tenyészidejűek. A rövid tenyészidejűek általában kisebb fejeket hoznak, melyek friss fogyasztásra alkalmasak, cserébe hamarabb jutunk hozzá munkánk eredményéhez. A hosszú tenyészidejűeket jóval tovább kell gondoznunk, ám nagyobb méretű fejeket eredményeznek és általában ezek a télire jól tárolható fajták.

Segít a növényi sorrend tervezésében

A tenyészidő ismerete azért lényeges egy konyhakertben is, mert ha a helyünk korlátozott, akkor egymás után más-más növényeket kell tegyünk ugyanoda a jobb helykihasználás érdekében. Másik eshetőség, hogy helyünk van bőven, de akkor pedig munkaszervezés szempontjából jobb, ha nem hagyjuk a már lekerült vetemény helyét üresen, hiszen így-is úgy-is gyommentesen kell tartani azt, akkor már inkább úgy tegyük, hogy valami termésre számítunk onnan. Kezdhetünk egy kora tavaszi, hidegtűrő tépősalátával, ha azt leszedtük belefér az időbe ugyanarra a területre vetni a hónapos retket. Annak a tenyészideje nagyjából 30 nap, így, ha április közepén vetjük, akkor május közepén felszedhetjük, és mehet a helyére a paprika, vagy paradicsom palánta, ami az első fagyokig terem, hiszen hosszú tenyészidejű, ám kiültetni csak a talajmenti fagyok elmúltával szabad.

A tenyészidő befolyásoló tényezője többek között a növényfajta, az éghajlati viszonyok, a talaj minősége és az ápolás intenzitása. Az éghajlat különösen meghatározó lehet, mivel a növényeknek megfelelő hőmérsékletre és fényviszonyokra van szükségük a megfelelő fejlődéshez. A tenyészidő általában, ha melegebb van akkor rövidebbé válik, ha hűvösebb akkor hosszabb lesz. Ha öntözünk, akkor gyorsabban fejlődik a növény, ha nem akkor lassabban, tehát a vízellátottság is változtathat a tenyészidő hosszán. A gyomos területen élő állomány tenyészideje is hosszabb lesz, mint a gyommentes területen élőknek. Összességében a növények tenyészideje az a meghatározó időtartam, amely alatt a növény gazdasági szempontból lényeges teljes életciklusa lezajlik.

A növekedési foknap - azaz a hőösszeg is nagy befolyással bír

Ez a mérőszám arra utal, hogy mennyi hőenergiára van szükség egy adott növény fejlődéséhez és termésének kialakulásához. A növények hőösszege az összes akkumulált hőmennyiséget jelenti, amit a növény felhasznál az életfolyamatai során ahhoz, hogy a számunkra gazdaságilag fontos életszakaszába érjen. Ez minden növénynél más: reteknél a gumóképzés, kukoricánál a teljes érés, káposztánál a fejesedés, karfiolnál és brokkolinál a bimbó megjelenése. Ez a hőmennyiség meghatározza, hogy egy adott növény milyen időtartam alatt fejlődik ki és „érik be”. A hőösszeget különböző módokon lehet kiszámítani. A leggyakoribb módszenél meghatározzuk azt a hőmérsékleti küszöbértéket, amelynél a növényi fejlődés megkezdődik. Amint ezt a küszöbértéet biztosítja az időjárás, a hőösszeg nőni kezd és a növény kezd fejlődni. A hőösszeg segítségével tehát pontosan követhetjük, hogy mennyi idő alatt fejlődik ki és érik be egy adott növény. Ez fontos információ a betakarítás tervezéshez. Logikusan, hogy ha egy paradicsom nyáron érni kezd, de egy hétre lehűl az idő, akkor kevesebb hőösszeget kap, ezzel együtt pár napot késik majd a beérése ahhoz képest, mintha melegebb lett volna. Ahogy újra felmelegszik az idő a növény megkapja a hiányzó hőösszeget, és kis késéssel, de beérleli a termését. A paradicsomok fajtától függően a tenyészidőszakukban 2200-2400 oC hőösszeget igényelnek.

A hőösszeg számításnak vannak fejlettebb, korrekciókkal ellátott módjai is. Ilyen például amikor a napi minimum-, és maximumhőmérséklet összegét megfelezzük, itt is levonjuk belőle a bázishőmérsékletet (az a hőfok ami alatt nem fejlődik a növény), majd ezt naponta összeadjuk, végig a vegetációs időszakban. Ez tovább pontosítható: amennyiben a minimumhőmérséklet a bázishőmérsékletet nem éri el, akkor azt a bázishőmérsékletre módosítjuk (hiszen a növénynek mindegy, hogy 3 vagy 8 oC van, egyiken sem fejlődik akkor, ha csak 10 fokon indul meg a fejlődése), valamint a napi maximum hőmérsékletet pedig 30 fokban maximalizáljuk. Utóbbinak oka, hogy ha 30 vagy 33 fok van, amiatt a 3 fok miatt már szintén nem fejlődik jobban a növény - sőt.

A tenyészidő jó iránymutatást ad a növény termesztési idejére vonatkozóan, ám ha a hőösszeget is figyeljük, akkor a betekarításhoz közeledve egyre pontosabban, egy-két héttel korábban már napra pontosan ki tudjuk számolni a betakarítás ideális időpontját. A korábban említett bázishőmérséklet tehát a fajra, fajtára jellemző érték, s azt a legalacsonyabb hőmérsékletet jelenti, amelyen a növény fejlődése megindul. Értéke búza és a legtöbb őszi kalászos esetében 1-2 °C, a gyökérzöldségek többségénél 2-4 °C, napraforgónál 4-5 °C, a burgonyánál 6-8 °C, míg a legtöbb csonthéjas gyümölcsfajunknál 7-10 °C, a kukoricánál a már említett 10 °C, a leginkább hőigényes dinnyefélék és a paprika, paradicsom esetében pedig 13-16 °C. Ebből látható, hogy a hőösszeg nem csak vetéstől az érésig, hanem évelők, vagy fák esetén a kihajtástól a termésig is értelmezhető mutatószám. A hőösszegeket természetesen nem nekünk kell méregetni és számolgatni. A különböző meteorológiai alkalmazásokban láthatjuk az előző napok adatait és előrejelzést is látunk a még előttünk álló napokban várható értékekről - csak használnunk kell ezeket.

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Fenntarthatóság és innováció az agráriumban - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
AgroFood 2024
Élelmiszeripari körkép - AGROBÉRLETTEL 50% kedvezménnyel!
EZT OLVASTAD MÁR?