Miért jó, ha a kiskertben nem ásunk?

Az ásásmentes kertművelés számos előnnyel járhat a kiskerttulajdonosok számára: kiemelten a talaj szerkezetének a megőrzését célozza ez a módszer. A talajnak a tápanyagtartalma és víztartó képessége is fontos, ám ehhez jó talajszerkezet is szükséges. Egy leromlott szerkezetű talajnak a vízháztartása is csökken és a tápanyag megtartó képessége is romlik. Amikor azt látjuk, hogy egy traktoros talajműveléskor a munkagép mögött óriási a porfelhő, az nem jó jel ilyen szempontból. A talaj egy komplex, rétegzett rendszer, ahol a különböző mélységekben eltérő mikroorganizmusok és élőlények élnek. Az ásás és forgatás felborítja ezt a természetes rétegződést, károsítva a talaj szerkezetét és a benne élő hasznos organizmusok (pl. gombák, baktériumok, földigiliszták) élőhelyét. Az ásásmentes módszerrel a talaj természetes pórusossága megmarad, ami elősegíti a víz beszivárgását, a levegőzést és a gyökerek akadálytalan terjedését.

A talajforgatás elhagyása a talajban élő élőlényeknek kedvez. A talajban rengeteg mikroorganizmus él szimbiózisban a növényekkel, segítve a tápanyagok feltárását és a betegségekkel szembeni ellenállásukra is hatással vannak. Az ásás tönkreteszi ezeket a finom hálózatokat, csökkentve a talaj biológiai aktivitását és termékenységét. Az ásásmentes kertben a talajélet zavartalanul fejlődhet, ami erősebb és egészségesebb növényeket eredményez.

Az ásás gyakran a mélyebben levő (évekre elfekvő) gyommagvakat is a felszínre hozza, így azok ideális feltételeket találnak a csírázáshoz. Az ásásmentes módszerrel a talaj felső rétege érintetlen marad, így kevesebb új gyom jelenik meg. A jó talajszerkezetnek köszönhetően a talajban lévő szerves anyagok jobban képesek megtartani a vizet, ezzel csökkentve az öntözés szükséges mennyiségét. Nem igaz, hogy az ásásmentes kertet a lusta kertészek találták ki, akik nem szerettek ásni. Bár az ásás tényleg egy meglehetősen megerőltető tevékenység.

A kapálás előnye és hátránya az ásásmentes kertben

A kapálás az ásáshoz viszonyítva egy sekély talajművelési eljárás, amelynek célja elsősorban a gyomok eltávolítása és a talaj felső rétegének lazítása. Az ásásmentes kertben a kapálásnak lehetnek előnyei és hátrányai is. Legfőbb előny, hogy a kapálás hatékony módszer lehet a fiatal, épp csírázó gyomok eltávolítására, mielőtt azok megerősödnének és elszaporodnának. A sekély kapálás kevésbé bolygatja a talajt, mint az ásás, így kevesebb új gyommag kerül a felszínre. A kapálás enyhén lazíthatja a talaj felső rétegét, ami javíthatja a levegőzést és a víz beszivárgását a mulcsréteg alatt. A felszíni, sekély kapálás megtöri a talaj hajszálcsövességét. Amikor a csapadék, vagy az öntözővíz leszivárog a talajba egy kis csőszerű utat alakít ki ennek során. Ha később száraz időszak jön, akkor ezeken a „talajcsöveken” intenzívebb lesz a kipárolgás, ami a talaj nedvességtartalmának a csökkenéséhez vezet.

Ha sekély kapálással megtörjük a talaj felső rétegén ezeket a parányi talajcsöveket, akkor lassul ezekből a víz kipárolgása, ami a talaj vízkészletére jó hatású. Maga a takart, mulcsozott talaj is akadályozza az elpárolgás miatti vízvesztését a talajnak.

Ennyit a kapálás előnyeiről, de hátrányai is vannak. Bár a kapálás kevésbé invazív, mint az ásás, mégis megzavarhatja a talaj felső rétegében élő mikroorganizmusokat. A kapálás során megsérül a talajtakaró mulcsréteg, amely fontos szerepet játszik a gyomok elnyomásában, a nedvességmegtartásban és a talaj hőmérsékletének szabályozásában. Ha a talaj laza és a gyomosodás nem jelentős, a kapálás felesleges beavatkozás lehet, amely nem hoz jelentős előnyt, viszont minimálisan károsíthatja a talajéletet. A kapálás utáni fedetlen talajrészek nem előnyösek. Ahol sem növény, sem mulcstakarás nincs a talajon, ott az könnyebben kiszárad, erózió áldozatául eshet (a szél elhord belőle, a víz magával viszi, ha a területnek lejtése van) és a fedetlen talajon hamarosan gyomok jelennek meg. A fedetlen talaj nem előnyös, a természetben sincs ilyen, mert egy természetes növénytársulásra sem jellemző, hogy legyen olyan felület, ahol nincs semmi.

A vastag mulcsréteg helyettesíti a mechanikai talajművelést

Az ásásmentes kertben a gyomok elleni védekezés elsősorban a mulcsozáson alapul. A vastag szerves mulcsréteg (pl. szalma, faapríték, levél) hatékonyan elnyomja a gyomokat, megtartja a nedvességet és később lebomlása során táplálja a talajt. Ahogy lebomlik lassan, mindig újabb mulcsréteggel kell pótolni a talaj felszínét. Ám a bomlás során a takaróképességét elveszíti a mulcs, cserébe jó szerkezetű, laza és tápanyagban gazdag talajfelszín jön létre. Ha mégis megjelennek gyomok, azokat kézzel érdemes eltávolítani, a talaj minél kisebb bolygatásával. A kapálást csak indokolt esetben, a fiatal gyomok sekély eltávolítására érdemes alkalmazni, óvatosan, a mulcsréteg megóvásával. Az ásásmentes kertművelés egy fenntarthatóbb és a talaj természetes folyamatait tiszteletben tartó kertművelési rendszer.

Vannak kivételek

Bár az ásásmentes kertművelés számos előnnyel jár, vannak olyan növények és körülmények, ahol a hagyományos talajművelés, beleértve az ásást, előnyösebb lehet bizonyos esetekben. Ha a talaj nagyon kemény és tömörödött, az ásás segíthet a kezdeti lazításban és a vízelvezetés javításában. De csak a kezdetekkor, amikor művelni kezdjük a korábban elhanyagolt kertrészt. Ilyenkor egy egyszeri, mélyebb ásás vagy talajlazítás megfontolandó lehet, mielőtt áttérnénk az ásásmentes művelésre. Amennyiben a területet évelő, mélyen gyökerező gyomok (pl. tarackbúza, mezei acat) borítják, az ásás és a gyökerek kézi eltávolítása lehet a leggyorsabb mód a gyommentesítésre. Bár a gyökérzöldségek általában jól érzik magukat a laza, ásásmentes talajban, a nagyon kötött, tömörödött talaj akadályozhatja a gyökerek szabályos fejlődését, különösen a kezdeti szakaszban. A gyökérzöldségek gyökere görbe, vagy elágazó lesz, ami a konyhai előkészítés szempontjából nem jó.

Ilyenkor a vetés előtti sekély talajlazítás (pl. rotációs kapával) segítheti a magok csírázását és a fiatal gyökerek növekedését. Azonban a teljes talajforgatás nem ajánlott. A legtöbb gyökérzöldség (pl. sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla) nagyon jól fejlődik az ásásmentes kertben, amennyiben a talaj laza és jó szerkezetű. De ehhez legalább 4-5 évnyi mulcsozás szükséges, mert ennyi idő alatt már a lebomlott mulcs is alakít a talaj szerkezetén. Az ásásmentes művelés idővel laza, morzsalékos talajt eredményez, amely ideális a gyökerek akadálytalan növekedéséhez és a szabályos formájához.

Gyökérzöldségek az ásásmentes kertben

Ha a talaj kezdetben tömörödött, érdemes lehet a vetés helyét sekélyen fellazítani egy gereblyével vagy kis kézi kultivátorral. A lényeg, hogy ne forgassuk fel a mélyebb rétegeket. A vetés után vékony réteg mulcsot (pl. finomra aprított szalma, komposzt) teríthetünk a talajra, ami segít a nedvesség megőrzésében és a gyomok elnyomásában. A túl vastag mulcs a fiatal növények fejlődését akadályozhatja. Ilyenkor a kelés után ahogy növekednek a növények úgy inkább több menetben oldjuk meg a mulcsozást.

Az ásásmentes kert elve a legtöbb növény esetében jól működik és számos előnnyel jár. Vannak azonban olyan speciális helyzetek (nagyon tömörödött talaj, erős gyomosodás), ahol a kezdeti talajművelés segíthet. A lényeg ilyankor a fokozatos áttérés az ásásmentes módszerre, a talaj folyamatos javítása szerves anyagokkal és a talajélet támogatása.