A japánkeserűfű fajok Magyaroszágon nem őshonos, inváziós fajoknak számítanak, amelyeket a szakirodalom “erőteljes, többnyire embernél nagyobb termetű, lágyszárú évelőként" ír le, amelyek bambuszos, cikkcakkos szárukról, valamint jellegzetes, ásó alakú levelükről könnyen megismerhetőek - írta meg az Infostart az azonnali.hu értesülései alapján. A japánkeserűfűt hazánkban eleinte még dísznövényként ültették, majd - a magas fehérjetartalma miatt - megpróbálták takarmánynövényként is hasznosítani. Azonban a növény gyakran elvadult, idővel pedig egyre több helyen honosodott meg.

Jelenleg a Kárpát-medence valamennyi országában elterjedt. Mivel a nedves közeget kedveli, ezért folyók és patakok közelében burjánzik leginkább. Magyarországon a szakértők feltételezései szerint a két háború között jelenhetett meg, de a tömeges invázióról - először a vízfolyások mellett - valószínűsíthetően csak az 1960-as évektől lehet beszélni.

Ami különösen bosszantóvá teszi a japánkeserűfüvet, hogy a gyökerei akár több méter mélyre is lehatolhatnak, közben pedig vízszintesen is terjeszkednek. A növény gyökérzete képes megrepeszteni az aszfaltot, a járdát, de akár az útjába kerülő téglafalakat is. A növény lényegében bárhol felbukkanhat, és olyan szívós, hogy akár a hajszálrepedésekben is megél.

Már igen korán, az első megjelenéskor fel kell ismerni, és az ellene való védekezés során az épületek esetében a vegyszeres kezelés is elfogadható. Ez sem garantálja a sikert, sokan éveket töltenek a növény elleni harccal, és vannak, akik inkább megpróbálják eladni az ingatlanjukat, gyakran elhallgatva az esetleges érdeklődők elől, hogy miért is mondanak le a kérdéses ingatlanról. A szakértők szerint már az első hajtások megjelenése után meg kell próbálni vegyszerrel kiirtani a növényt, de sok állomány még erre sem reagál.