Így jelez a növény, ha víz kell neki

A leginkább szembetűnő jelet a lankadt, petyhüdt levelek mutatják. Amikor egy növény „szomjas”, a levelei elkezdenek megereszkedni és elveszítik a feszességüket. A levelek széle felkunkorodhat vagy sárgulni kezdhet. Ez a folyamat a növény vízfelvételi problémájára utal, ami jó esetben öntözéssel még orvosolható. A vízhiánynak ez a tünete bár még egy ideig visszafordítható, ennek ellenére a növény fejlődése ilyenkor már nem zavartalan, tehát nem e jelek alapján érdemes az öntözést időzíteni. De jobban járunk - és a növény is-, ha nem várjuk meg azt, hogy a vízhiány miatt a növény tüneteket produkáljon, hanem már ezt megelőzően orvosoljuk a problémát. A talaj kiszáradásának megfigyelése egy nagyon megbízható módszer, amit érdemes ellenőrizni, és inkább ez alapján kezdjünk öntözni, mint a lankadó levelek láttán. Dugjuk az ujjunkat a talajba körülbelül 2-3 cm mélyen. Ha a talaj száraznak érződik, akkor öntözésre van szükség.

Ha nedves, akkor pedig valószínűleg ráér még az öntözés. A kiszáradt talaj színe általában világosabb, szürkés, vagy fakóbb, mint a nedves talajé. A nedves talaj sötétebb és gazdagabb színű. A humuszban gazdag és az agyagos talajok jobban tartják a nedvességet, míg a homokos talajok alig. Utóbbiakban hamar a mélyebb rétegekbe, akár a gyökérzóna alá leszivároghat a víz, illetve hamarabb kipárolog az a talajból a nedvesség nagy melegben.

Jobb a megelőző öntözés

A növények számára az optimális az, ha a talaj egyenletes nedvességtartalmú marad. A lankadás már a stressz jele, ami bár rövid távon nem feltétlenül okoz visszafordíthatatlan károkat, de a folyamatos vízhiány gyengítheti a növényt, ami fogékonyabbá teszi a betegségekre és kártevőkre. A legideálisabb az, ha rendszeres időközönként, például reggel vagy este öntözünk, és a talaj nedvességét rendszeresen ellenőrizzük. Át lehet esni a ló túlsó oldalára is. Ne öntözzük túl a növényt, mert a pangó víz előbb kiszorítja a levegőt a talajból, majd gyökérrothadást okozhat!

Milyen az ideális öntözővíz a növények számára?

Az öntözés a növénygondozás egyik legfontosabb eleme, hiszen a víz szállítja a tápanyagokat a gyökértől a levelek irányába, majd onnan az asszimilátumokat szét a növényben. A szállítási feladat mellett a víz adja a növény turgorát, azaz feszességét. Ha egy növény, például egy lágyszárú paprikapalánta vízhiányos lesz, akkor előbb a levelei lankadnak, majd az egész tő elfeküdhet. Innen nehéz lesz rendbe hozni, hiszen a vízszállító rendszer is elhajlik benne tehát még problémásabb újra kiegyenesednie. Öntözni tehát kell, de nem mindegy mivel. A megfelelő minőségű víz kulcsfontosságú a növények egészséges fejlődéséhez. A csapvíz, az esővíz, a kútvíz vagy a speciálisan kezelt víz mind eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

A víz pH-értéke, azaz kémhatása

A víz kémhatása, azaz a pH-értéke, az egyik legmeghatározóbb tényező. A pH-skála 0-tól 14-ig terjed, ahol a 7 a semleges, az alatti értékek a savas, a felettiek pedig a lúgos tartományt jelentik. A legtöbb növény számára a semleges vagy enyhén savas pH-érték (6,0-7,0) a legideálisabb. Ez azért fontos, mert a talaj pH-ja befolyásolja a tápanyagok felvehetőségét. Savas talajban bizonyos tápanyagok, például a vas vagy a mangán, jobban hozzáférhetővé válnak a növények számára. Ezzel szemben a lúgos talajban a foszfor, a vas és a cink felvétele nehezebbé válik. Ha a víz pH-értéke túl magas (lúgos), hosszú távon megváltoztathatja a talaj kémhatását, ami relatív tápanyaghiányhoz vezethet. Ez azt jelenti, hogy ha az adott tápanyagok jelen is vannak a talajban, azok mégsem lesznek felvehetők a növény számára.

A víz keménysége

A víz keménységét a benne oldott kalcium és magnézium mennyisége határozza meg. A túl kemény víz problémákat okozhat a növényeknél. A kalcium felhalmozódhat a talajban és a növény gyökereinél, gátolva más tápanyagok felvételét. Ez a jelenség különösen a szobanövényeknél gyakori, ahol a talajcsere ritkábban történik meg. Az orchideák, a páfrányok és a savanyú talajt kedvelő növények, mint a rododendronok vagy az azáleák, kifejezetten érzékenyek a kemény vízre. Ezzel szemben a „lágy víz" (például a desztillált víz, vagy a forralt víz) sem ideális, mivel nem tartalmazza a növények számára szükséges ásványi anyagokat. A legjobb kompromisszum a közepesen kemény víz használata, vagy a kemény víz esővízzel történő keverése.

A víz hőmérséklete

A víz hőmérséklete is kritikus fontosságú. A túl hideg víz sokkhatást okozhat a növények gyökereinél, lelassítva az anyagcserét és a növekedést. Ideális esetben az öntözővíz hőmérséklete a környező levegő hőmérsékletével megközelítőleg egyező legyen. Ha hideg csapvizet használunk, érdemes legalább egy napig állni hagyni, hogy felvegye a környezet hőmérsékletét, és a benne lévő klór is elpárologjon. Kertészetekben is jellemző, hogy a föld alól kiemelt hideg víz előbb egy öntöző tóba kerül ahol felmelegszik, és onnan történik később az öntözés.

A klór és a klóramin

A klór és a klóramin a csapvíz fertőtlenítésére használt anyagok. Bár az emberi fogyasztásra szánt vízben biztonságosak, a növények számára ártalmasak lehetnek, különösen a klóramin, amely nehezebben párolog el. A klór elpárologtatására elegendő a vizet egy nyitott edényben állni hagyni 24 órán át. A klóraminnal szemben azonban ez a módszer nem hatékony. Ebben az esetben a legjobb megoldás az esővíz gyűjtése vagy a vízszűrők használata, amelyek képesek eltávolítani a klórt és a klóramint. A klóramin hosszabb ideig megmarad a vízben alaposabban és biztonságosabban fertőtlenítve azt, tehát ez csapvízben jó a korokozómentesség biztosítására, de növények öltözése esetén már kevésbé hasznos. Az ideális öntözővíz tehát nem feltétlenül az, ami a csapból folyik.

A legjobb, ha esővizet gyűjtünk, hiszen annak pH-értéke általában enyhén savas, ásványi anyag tartalma alacsony és mentes a klórtól. Ha ez nem lehetséges, a csapvizet érdemes állottan, a környezetével megegyező hőmérsékletre felmelegítve használni.