Bár a tavaszi fagykárok némileg csökkentették a gyümölcstermesztés munkaerőigényét, az idei, 2026-os szezon ismét rámutatott az ágazat legsúlyosabb problémájára. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke szerint az iparosodó térségek – mint például Debrecen –, a turizmusra építő Balaton környéke, valamint Nyugat-Magyarország és a fővárosi agglomeráció teljesen elszívják a potenciális munkavállalókat az agrárium elől.

A szektor mintegy százezer embernek ad munkát, de az állandó és idénymunkára egyaránt egyre nehezebb munkaerőt találni.

A megmaradt hazai dolgozók jelentős része alacsonyan képzett, esetükben nagy a fluktuáció, miközben a bérigényük folyamatosan nő. Mivel a betakarítási időszak sokszor csupán néhány hetet tesz ki, hatalmas adminisztrációs és anyagi terhet jelent erre a rövid időre legális hazai munkaerőt toborozni.

Az ágazat az elmúlt évtizedben kényszerűségből próbált alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A termelők az élőmunka-igényes frisspiaci termesztés felől elmozdultak a gépesíthető, feldolgozóipari alapanyagok termesztése felé, miközben a kézi munkaerőre utalt kultúrák jelentős része egyszerűen elsorvadt.

A FruitVeB elnöke rámutatott, hogy hiába emelnék akár a kétszeresére is a béreket, a fizikai munka nehézsége miatt ez sem vonzana érdemben több magyar dolgozót a földekre.

Ami a konkrét összegeket illeti, a fizetések jelentős földrajzi eltéréseket mutatnak. Míg az északkeleti országrészben nettó 12–14 ezer forint körül alakul a napibér, addig a középső és nyugati régiókban – az elmúlt évhez, 2025-höz hasonlóan – már nettó 15–18 ezer forintot vihetnek haza az idénymunkások. Egy 1800–2000 forintos órabér a járulékokkal együtt mintegy 2700–3000 forintos óránkénti költséget jelent a termelőknek. A bérezést a munka jellege is befolyásolja, így a nagyobb szakértelmet igénylő feladatok, mint a metszés vagy a hűtőházi áru-előkészítés, valamivel jobban fizetnek, a legkiemelkedőbb jövedelmet pedig a teljesítménybéres szedéssel lehet elérni.

A sérülékenyebb gyümölcsöknél és zöldségeknél azonban marad az órabér, hogy a mennyiségi hajsza ne menjen a minőség rovására.

Bár a zöldség-gyümölcs ágazatban dolgozók 90 százaléka még magyar, a munkaerőhiány miatt elkerülhetetlenné vált a külföldiek bevonása. A korábban jellemző ukrán és román vendégmunkások nagyrészt továbbálltak a magasabb béreket kínáló Nyugat-Európába.

Mivel a hazai munkaerőpiacról összességében több százezer ember hiányzik, a termelők egyre inkább ázsiai – például fülöp-szigeteki, indiai, mianmari és thaiföldi – munkavállalókkal kénytelenek pótolni a kieső kezeket.

Ők adják jelenleg az ágazat dolgozóinak 3-4 százalékát, míg az EU-ból érkezők aránya 6-7 százalék. Dr. Apáti Ferenc hangsúlyozta, hogy jelenleg a távol-keleti munkaerő az egyetlen megbízható forrás, amely még biztosítja a kertészetek versenyképes működését, így az alkalmazásuk esetleges betiltása alapjaiban rengetné meg a magyar élelmiszergazdaságot.