A bükkfélék családjába tartozó szelídgesztenye a jégkorszak utolsó felmelegedési periódusát megelőző időszakban még nem élt a mi éghajlatunkon - tudta meg az Agrárszektor Dr. Markovics Tibortól. A botanikusok ezért is vitatták, hogy őshonos-e, vagy az ember telepítette. Azt tudjuk, hogy 10-12 ezer éve kezdődött el az a felmelegedési időszak, amikor a lombos fafajaink jelentős része a mai mediterráneumból visszatért. Ma úgy tekintik a botanikusok, hogy természetes úton terjedt el hazánkban, de az is biztos, hogy őseink szállították, hiszen finom tápláléknak számított, ráadásul jól eltartható. Erről tanúskodik az Alpokban megtalált jégkorszaki ember, Ötzi esete, akinél szintén gesztenyét is találtak.

A ligetes gesztenyések hazánkban úgy alakulhattak ki, hogy eredetileg nagyobb kiterjedésű erdőkben, más fafajok sokasága között éltek, az ember azonban az idők folyamán kivágta az egyéb fákat (épületfának vagy eltüzelte), a gesztenyét viszont értékes termése miatt megtartotta - mondta a szakember. Másrészt számtalan helyen azért is alakultak ki a szelídgesztenyés ligetek, mert az állatokat évszázadokig kint a szabadban legeltették. Ezek a ligetesek árnyékot és táplálékot adtak az állatoknak. Ahol nem volt szelídgesztenye, ott a kocsányos és kocsánytalan tölgynek volt hasonló szerepe, ott makkotatták a disznókat. Ahogy megszűnt az állatok legeltetése, egyre kevésbé lett szüksége az embernek a ligetes erdőterületekre, úgy szorultak vissza a szelídgesztenyések is - emelte ki az igazgató.

Fotó: MTI/Varga György

Hagyományosan a gesztenye természetes elterjedési határa a Duna környékén volt, a Dunától északra csak hébe-hóba fordult elő, oda már biztosan az ember vitte. Viszont a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl pár évtizeddel ezelőtt még telis-tele volt szelídgesztenyével. Dr. Markovics Tibor is emlékszik azokra az időkre, amikor, például a Kőszegi-hegységben még telepítették a szelídgesztenyét. Azért, hogy nagyobb legyen a termés, oltották is:

Kínából a XX. század elején került át először az USA-ba, majd onnan Olaszországba, ahonnan szép lassan megérkezett Magyarországra a kéregrák. A gesztenyéseket napjainkban is folyamatosan pusztítja ez a gombabetegség. Hazánkban a betegség leküzdésére, a járvány megállítására tett erőfeszítések azonban nem jártak túl nagy sikerrel. A kéregráknak a legjellegzetesebb tünetek a fák ágain, törzsén figyelhetők meg. Kívülről a vékony kérgű részeken a kéreg vöröses elszíneződése tűnik szembe, majd később a kéreg felrepedezik és leválik. Ha a kéregelhalás körkörössé válik, akkor a felette lévő ágrészek is elhalnak. A fertőzést követően néhány év alatt az idősebb fák elpusztulnak. A gomba terjedésben a konídiumoknak van nagyobb szerepük, amelyek tömegesen képződnek a beteg vagy már elhalt fák, ágak kérgében egész évben, fagypont felett télen is. A spórákat a szél, rovarok, esővíz, madarak terjesztik. A gombás megbetegedést a szakemberek próbálják visszaszorítani, van rá pár módszer, amivel egy-egy fát mentesíteni lehet.

- közölte a szakember. Ellenálló fajta a már nálunk is kapható kínai gesztenye (Castanea mollissima), amely toleránsnak bizonyult a kéregrákkal szemben. Markovics Tibor, ha saját kertünkbe szeretnénk szelídgesztenyét ültetni, ezt javasolja.

Fotó: MTI/Varga György

A ligetes gesztenyések végleg a múlté

Markovics Tibor szerint az egykori, nagy kiterjedésű ligetes gesztenyések már soha nem térhetnek vissza. Nem csupán a kéregrák miatt, hanem azért sem, mert a hagyományos legelőkre sincs már szükség. Legfeljebb a nemzeti parkok tartanak fel ilyen területeket. Hangsúlyozta, nem ez az egyetlen fafajunk, amelyik ilyen problémákkal küzd, a szilfák voltak ugyanis az elsők, amelyek Európában tömegesen pusztultak. A csipkéspoloska a tölgyek fennmaradását veszélyezteti. A szakember szerint ezek a betegségek nem véletlenül jelennek meg, a globalizációval a növények betegségei is pillanatokat alatt szétterjednek a világban.

 - jegyezte meg a szakember.

Kőszeg környékén még mindig lehet gesztenyézni

Velem és Cák környékét a nagyszemű gesztenye őshazájának is nevezik. A gesztenye mindig is kedvelte a Kőszegi-hegység klímáját, a gyengén savanyú talajt, így, míg a kéregrák meg nem jelent, és tömeges pusztulást nem okozott, minden adva volt a bőséges terméshez. A kéregrák ellenére Kőszeg környékén mind a mai napig jelentős mennyiségben találni szelídgesztenyét. Jó hír ráadásul, hogy errefelé kifejezetten gazdag és szép az idei termés. Így aki az őszi szünetben arrafelé kirándul, még bőségesen találhat gyűjteni valót. Egyébként hasonlóan a gombához, a túrázó a szelídgesztenyét is szabadon, kedvére felszedheti. Persze nem kereskedelmi tételben, de saját fogyasztásra igen.