Július elsején lépett hatályba "A vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény" legutóbbi módosítása - írja az Infostart. Eszerint július elsejét követően

a vadászatra jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni. A vadászható állat által okozott kárért a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Nem minősül a vadászatra jogosulttal szemben felróható magatartásnak, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben. A vadászati törvény módosítása azt is kimondja, hogy a gyorsforgalmi utakat úgy kell üzemeltetni, hogy azokra a vad ne jusson fel. Immár nem elég egy autópályán kihelyezni a vadveszélyre figyelmeztető táblákat. Olyan magas és erős kerítést kell építeni a pálya mellett, hogy a vadak ne juthassanak a pályára. 

Noha voltak olyan értelmezések, hogy ezentúl szinte minden esetben az autót vezető lesz a hibás vadgázolás esetén, de a kozlekedesbiztonsag.kti.hu cikke szerint a lényegét tekintve a korábbi bírói gyakorlatot szövegezték át törvénnyé. Kovács Kázmér közlekedési ügyekre specializálódott ügyvéd, a Magyar Autóklub Jogi Bizottságának elnöke a törvénymódosítás kapcsán nem számít jelentős változásra a joggyakorlatban, mert eddig sem nagyon volt példa arra, hogy a szabályosan közlekedő autós érvényesíteni tudta volna kárigényét a területileg illetékes vadásztársasággal szemben.

Erre kizárólag akkor lett volna lehetősége, ha bizonyítani tudja, hogy a vadásztársaságnak felróható cselekedetek vagy körülmények miatt futott ki a vad a közútra. Ilyen felróható cselekmény vagy körülmény például a vadászat, ha közvetlenül az út közelében zajlik vagy ha abba az irányba hajtják a vadat. Ha az út közvetlen közelében alakítottak ki etető-itató helyet a vadak számára, vagy ha a vadásztársaság annak ellenére nem kérte a rendőrség és a közútkezelő intézkedését, hogy az adott szakaszon korábban gyakoriak voltak a vadelütések.

Az évek óta fennálló töretlen bírói gyakorlat szerint a vadgazdálkodás és gépjármű-üzembetartás is veszélyes üzemnek minősül. Két veszélyes üzem konfliktusa esetén pedig a felek a felróhatóságuk arányában kötelesek egymásnak kártérítést fizetni. Ha a történtekért egyik fél felelőssége sem állapítható meg, mindkét (vagy több) érintett a maga kárát köteles viselni. Ez a gyakorlatban eddig azt jelentette, hogy a területileg illetékes vadásztársaság tudomásul vette a balesetet szenvedett vad pusztulását, az elszenvedett vadkárt, az autós pedig fizette az autóban keletkezett károkat.

Kovács Kázmér attól nem tart, hogy a jövőben a vadásztársaságok az autósokra próbálnák majd hárítani a vadkárt, azaz kifizettetnék velük az elgázolt állat értékét, ami esetenként pár tízezer forinttól akár milliós összegre is rúghat. Eddig is kizárólag olyan estekben szánták rá magukat a társaságok ilyen lépésre, ha a sofőr bizonyíthatóan gyorsabban hajtott a megengedettnél vagy más olyan szabályszegést követett el, ami ok-okozati összefüggésbe volt hozható a vadelütéssel.