A beszéd egyik központi eleme az agrárpiacok jelenlegi állapota volt. Lázár János ugyan építési és közlekedési miniszter, aki a helyszínen egyértelművé tette: nem miniszteri minőségében, hanem a Ménesbirtokot felügyelő alapítvány kuratóriumi elnökeként szólt a közönséghez. Rámutatott: a túltermelés és a túlkínálat jelentős felvásárlási csökkenést eredményez, ami egyszerre rontja a termelési és értékesítési feltételeket.

Ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozásból fakadó kockázatok tovább növelik a bizonytalanságot, különösen a jövedelmezőség és a tervezhetőség szempontjából.

Az élelmiszer, mint szuverenitási kérdés

A politikus hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-önrendelkezés nem pusztán agrárszakmai, hanem nemzetstratégiai kérdés. Értelmezése szerint az élelmiszerellátás az ország szuverenitásának egyik tartópillére. Egy olyan állam, amely nem képes saját magát végtermék szintjén – a kiskereskedelmi polcokra kerülő élelmiszerekkel – ellátni, kiszolgáltatottá és zsarolhatóvá válhat. Példaként a Covid-időszakot említette, utalva arra, hogy az áruforgalom esetleges korlátozása rövid időn belül ellátási zavarokat idézhetett volna elő.

Emellett a háborús konfliktusok termékláncokra gyakorolt hatását is kiemelte, amelyek tartós árkilengéseket és kereskedelmi feszültségeket okoznak.

Indul a fiataloknak szóló program

Lázár János szerint az agrárium problémái önmagukban szakpolitikai eszközökkel nem kezelhetők. Úgy fogalmazott: az ágazat akkor kaphat új pályát, ha az agrárpolitika társadalompolitikai keretbe kerül. Ennek része, hogy az élelmiszeripart – a vetőmagtól a feldolgozáson át a kiskereskedelemig – stratégiai ágazatként kezelje az állam.

A miniszter külön hangsúlyt fektetett a fiatal generációk megtartására. Kiemelte: választ kell adni arra, miért maradjon a mezőgazdaságban az a fiatal, aki agrárszakképzésből érkezik, családi gazdaságot örököl vagy agrárvállalkozásban dolgozik. A versenyképes jövedelmek és kiszámítható életpálya nélkül a szektor munkaerő-elszívással szembesül.

A beszédben elhangzott, hogy Békés megye lakossága 15 év alatt mintegy 60 ezer fővel csökkent. A miniszter ezt a vidéki térségek elnéptelenedésének súlyos jelzéseként értékelte, és felvetette: társadalmi érdek-e a fiatalok tömeges urbanizációja, vagy inkább a vidék megerősítése kívánatos.

Lázár János több iparfejlesztési példát is említett, amelyek szerinte bizonyítják, hogy célzott állami beavatkozással új gazdasági ökoszisztémák hozhatók létre. Hozzátette:

hasonló agráriumra és élelmiszerfeldolgozásra épülő fejlesztésekre van szükség, amelyek megállítják az elvándorlást Békés megyéből is. Ennek érdekében a fiatalok számára főldműves telepesi programot terveznek indítani, hogy a saját tulajdonú gazdaságukban boldoguljanak a következő generáció tagjai.

A miniszter szerint az agrárium és az élelmiszeripar előtt álló kihívások rendszerszintű válaszokat igényelnek. A piaci nyomás, az éghajlati kockázatok és a demográfiai trendek együttes kezelése csak akkor lehet eredményes, ha az ágazat nemzetstratégiai prioritássá válik, és a támogatási, fejlesztési, valamint társadalompolitikai eszközök összehangoltan érvényesülnek.