Az Egyesült Királyság az EU közös agrárpolitikájának (KAP) keretében 2015-ben még 3,2 milliárd font támogatásban részesült, a kilépéssel azonban ez a forrás elapadt. A helyzet különösen nehéz az eladósodott, hagyományos gazdálkodást folytató birtokok számára

– mutat rá Johnny Wake, a Northamptonshire és Norfolk megyékben 2000 hektáron gazdálkodó Courteenhall-birtok ügyvezetője. Wake szerint a kulcs a diverzifikáció és a fenntarthatóság, ami őt a regeneratív mezőgazdaság egyik éllovasává tette. A modell lényege a szántással és vegyszerekkel károsított talajok helyreállítása, a biodiverzitás növelése, a precíziós gazdálkodás révén megvalósuló csökkentett vegyszerhasználat, valamint a szénkibocsátás nyomon követése.

Wake családja a 13. század óta gazdálkodik Dél-Northamptonshire-ben. Birtokuk 2023-ban elnyerte az Angol Királyi Mezőgazdasági Társaság rangos Bledisloe-aranydíját, idén pedig a Courteenhall-birtok megkapta a fenntarthatósági King's Award for Enterprise elismerést is, amelyre a díj hatvanéves történetében mindössze a második mezőgazdasági vállalkozásként bizonyult jogosultnak.

A KAP-ot felváltó angol környezeti tájgazdálkodási programokról (ELM) Wake vegyes véleményt fogalmaz meg. Szerinte az Egyesült Királyság a "közpénzt a közjóért" elven alapuló rendszerrel nemzetközileg is úttörőnek számított, a politikai határozatlanság és a folytonosság hiánya azonban aláásta a kezdeményezést. A tájrehabilitációs programok jelentős forrásait ma olyan szervezetek nyerik el, amelyek inkább a pályázatírásban jeleskednek, és nem feltétlenül a gyakorlati megvalósításban. Az egyéb programok esetében mind az egy földtulajdonosra jutó összeget, mind a teljes keretet maximálták, a szeptemberi pályázati időszak pedig kaotikusan alakult.

Wake rámutatott arra is, hogy az agrár-környezetvédelmi programokból senki sem gazdagodik meg úgy, mint a korábbi területalapú támogatásokból, hiszen a cél mindössze a természetvédelmi tevékenységekből fakadó kieső bevételek és veszteségek ellensúlyozása. Elméletben ugyan jobb lenne eredményalapú finanszírozást alkalmazni a tevékenységalapú helyett, ennek gyakorlati megvalósítása viszont rendkívül nehéz feladat elé állítja a döntéshozókat.

A legtöbb kormány tisztában van azzal, hogy a hagyományos agrártámogatási rendszerek a jelenlegi gazdasági környezetben már nehezen indokolhatók. A KAP a 2021 és 2027 közötti időszakban 387 milliárd eurót oszt szét, ami az uniós költségvetés több mint egynegyedét teszi ki. Az Európai Földtulajdonosok Szövetségének képviselői egy szeptemberi konferencián úgy vélekedtek, hogy a KAP rövid és középtávon ugyan megkerülhetetlen, hosszú távon viszont a társadalmi nyomás hatására olyan politikai fordulat várható, amely a regeneratív gazdálkodás támogatása felé mozdítja el a rendszert. Wake hangsúlyozza, hogy a regeneratív mezőgazdaságra való átállás időt, komoly anyagi és elkötelezett munkát igényel, az átrendeződés pedig nem lineáris folyamat, amit a támogatási rendszerek kialakításakor a kormányzatoknak is figyelembe kellene venniük.