2019. június 26. szerda János, Pál

Hírek - Agrárpénzek

Durva újkori gyarmatosítás: irdatlan afrikai földterületeket vesz Kína

Hatalmas földterületeket vásárol fel Kína Afrikában. Miközben az ázsiai nagyhatalom alacsony kamatú kölcsönöket nyújt és gazdálkodásra is tanítja a helybélieket, saját cégeinek komoly felvevőpiacot szerez. Félő, hogy az „önzetlen” segítség később majd túl nagy árnak bizonyul az afrikaiak számára.
 
 
Feliratkozom az Agrárszektor hírlevélre
 Elmúltam 16 éves
 Az adatvédelmi tájékoztatót elolvastam, megértettem, és hozzájárulok ahhoz, hogy megadott adataimat a szolgáltató mint adatkezelő a szabályzatban foglaltaknak megfelelően kezelje.

Kína a 2000–2014 közötti időszakban 30 milliárd dollárt fektetett be Afrikában. Az összeg egy gazdasági-politikai nagyhatalom lehetőségeihez képest elenyésző, és alighanem így érezték az ázsiai ország vezető is, hiszen Hszi Csin-ping elnök 2015 legvégén már 60 milliárd dollár fejlesztési pénzről tett ígéretet a fekete kontinens számára. Ebből körülbelül 5 milliárd kamatmentes kölcsön, afféle olcsó pénz, amelyből bőven jut a mezőgazdaság fejlesztésére is.

Egy nagyobb szeletet nemrég Nigéria kapott, április legelején jelentették be ugyanis, hogy Kína 4,5 milliárd dolláros kölcsönt nyújt a nyugat-afrikai országnak. Ez már kifejezetten az agrárium korszerűsítését célozza, ráadásul igen kedvező feltételek mellett, 20 éves időtartamra, évi 1 százalékos kamatra. Nigéria ebből a pénzből traktorokat, munkagépeket vásárolhat, és fejlesztheti az öntözést, infrastruktúrát. A szükséges eszközöket természetesen kínai cégektől kell majd beszereznie.

Kínát tehát az „adakozásoknál” nem feltétlenül a felebaráti szeretet vezérli, hanem így akar újabb piacokat szerezni a világszerte terjeszkedő hazai vállalkozásainak. Már nagyjából 2000 kínai cég tevékenykedik a kontinensen, de ennek csak egy töredéke foglalkozik mezőgazdasággal. Egyelőre nem létezik egyetlen „kínai modell”, vagyis a kommunista vezetés igyekszik ugyan rajta tartani a szemét az Afrikába áramló befektetéseken, viszont mindenki azzal foglalkozik, amiből éppen a legnagyobb hasznot reméli.

Hszi Csin-ping kínai (balra), és Jacob Zuma dél-afrikai elnök

Elemzők szerint Afrika nem fog Kína éléskamrájává válni, az ázsiaiak megjelenése elsősorban a fekete földrészben rejlő, máig kiaknázatlan hatalmas potenciálnak köszönhető. A FAO szerint az afrikai térség évi 30 milliárd dollárt költ alapgabonák importjára, miközben csupán feleennyi értékben exportál kávét, kakaót, gyapotot. Mielőtt tehát bárkinek az éléskamrája lehetne, mindenekelőtt a saját biztonságos ellátását kellene valahogyan megoldania.

Ráadásul a fejlett országokban (és a jólét fokozatos növekedésével ez Kínára is vonatkozik) a fogyasztás a gabonákról a fehérjék, húsok felé fordul, azok előállításához pedig még nagyobb termelékenységre és terméstöbbletre van szükség. Miközben 1 kg kenyérhez 70 dkg lisztre van szükség, 1 kg csirkehús előállításához 2 kg gabona kell, a sertéshúshoz 4 kg, a marhához pedig 7 kg, és akkor a vízről még nem is beszéltünk.

Ami az afrikai agráriumot illeti, máris rengeteg kínai dolgozik a növénytermesztésben és állattenyésztésben, valamint az élelmiszer-feldolgozásban és a vendéglátásban. Sokan arra számítanak, hogy nem az ipar vagy a szolgáltatás, hanem a mezőgazdaság lesz majd Afrika fejlődésének motorja a következő évtizedekben, így jó befektetésnek számít a szoros üzleti kapcsolatok kiépítése.

Mindenekelőtt viszont az afrikaiakat meg kell tanítani a korszerű gazdálkodásra. Bár a világ megművelhető földjeinek 60 százaléka itt található, a legtöbb ország ennek a negyedét sem hasznosítja. Ráadásul a termelés elmaradott eszközökkel, alacsony produktivitással folyik, így kis jövedelmezőséggel párosul. A kínaiak a helyzet javítása érdekében több tucat ATDC-nek nevezett mezőgazdasági technológiai bemutató központot működtetnek Afrikában. A helyi farmereket tanítják növénytermesztésre, állattenyésztésre, és általában hatékony gazdálkodásra.

A kínaiak nagyon büszkék arra, hogy miközben a nyugatiak „csak” pénzt adnak, ők tanítanak is. A „tanítványok” viszont egyelőre a gyors sikerekre fogékonyabbak, Ruandában például a gazdálkodók tekintélyes része foglalkozik gombatermesztéssel, hiszen az már akár 8 nap után betakarítható terméssel, vagyis látható haszonnal jár, miközben a kukoricára fél évet is várni kell. Az új fajok és technológiák elterjedése nem túl gyors, a Ruandában előállított évi 77 tonna gomba mennyisége is jócskán emelhető még.

A kínaiak erősödő jelenléte a helybéliek számára is jelentős haszonnal jár. Az elmúlt hatvan évben a legfontosabb munkaeszközünk a kapa volt, ezért a nők és a fiatalok számára nem volt vonzó a mezőgazdaság. De a mostani befektetések révén mindez meg fog változni – emelt ki egy fontos szempontot Abdulaziz Yari, a nigériai Zamfara állam kormányzója a 4,5 milliárd dolláros szerződés bejelentésekor. A segélyezés és az alacsony kamatú kölcsönök mellett a földvásárlás is szerepel a kínaiak palettáján, amely viszont már komoly aggodalmat kelt a világban.

Az angolul land grabbingnek (magyarul talán „földrablásnak”) nevezhető folyamat lényege, hogy idegen államok vagy cégek alacsony áron értékes termőterületekhez jutnak egy elmaradott országban. Az egyik ezzel foglalkozó honlap (stopafricalandgrab.com) szerint a probléma elsősorban Kongót, Eritreát és Etiópiát érinti, míg a legnagyobb „kizsákmányolóknak” Kína, India és Hollandia számítanak. A világon tapasztalható „rablás” 42 százaléka Afrikában zajlik, és mintegy 10 millió hektárnyi területet érint. Kína mindebből 1 millió hektárral részesedik, kérdés tehát, hogy a kontinens országai nem fizetnek-e túl nagy árat a nagyhatalmi segítségért.

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA

    A szakértő szemével

    Támogató:

    Agrárszektor Konferencia 2019

    Most extra kedvezményes áron >>

    Kelet-magyarországi Agrárfórum 2019

    Ingyenes rendezvény >>

    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu