A klímaváltozás hazánk időjárását sajnos kedvezőtlenül módosította. A csapadék összességében nem lett kevesebb, de az eloszlása sokkal rosszabb. Télen és ősszel több eső esik, tavasszal és nyáron kevesebb mint szokott. Emiatt újra kell gondolni a legeltetési időszakot és a téli takarmányozási stratégiát. A tartalékképzésre ma már nem az óvatosság miatt, hanem a túlélés érdekében van szükség - írja az állattenyésztők.hu.

Nagy változás jöhet Európában: egyre több ilyen hús lehet a boltokban a jövőben?

A műhús egy új piaci szegmens, egy új lehetőség, amit az utóbbi években meglovagoltak, fejlesztettek, nagyon sokat költöttek rá.

Fontos előre gondolkozni

Már a nyár elején lehetett látni, hogy nagy bajban lesz az, aki nem gondolkozik előre. A jelentős vízhiány, az egyre fokozódó forróság egyértelmű jele volt a közelgő áremelkedésnek és a silányabb minőségnek. Végső soron egyértelművé vált, amit sokan ki is használtak, hogy eljön majd az idő, amikor bármi áron is hajlandóak lesznek a gazdák takarmányt vásárolni, csak ne kelljen állományt csökkenteni. A kérdés csak az volt, lesz-e a piacon elegendő tartósított takarmány? Az ősszel érkező eső életet mentett tavaly, sokan ennek köszönhetően tudják átvészelni most ezt a rendkívüli telet.

Egyértelmű, hogy a legolcsóbb takarmányozási mód a legeltetés. Ám, ha nincs vagy gyenge vagy kisült a legelő, akkor egyéb, alternatív megoldásokat kell találni a szűkös időkben. Érdemes beosztani a legelőket, pásztoroló vagy szakaszos legeltetésben gondolkozni. Sajnos ennek a legnagyobb akadálya, hogy alig akad pásztor. A szakaszoló legeltetésnél, amennyiben jól van a szakaszok mérete meghatározva, akkor pszichikai nyomás nehezedik az állatokra és nem állnak neki válogatni, keresgélni, hanem igyekeznek mihamarabb megtölteni a bendőjüket és lerágnak mindent.

Egyre több fiatal gazda foglalkozik ezzel az állattal: nagyot lehet velük szakítani

A szakértők szerint újra megerősödhet a magyar juhágazat, ha sikerrel jár a generációváltás.

Ez a módszer több kerítésépítéssel, nagyobb munkaerőszükséglettel jár, ezért mérlegelni kell, hogy megéri-e a többlet munka és ráfordítás. Arra is érdemes gondolni, hogy hiába osztjuk fel a legelőt, ha nem ér oda időben a jószág, elöregszik a fű. Ezért ilyen esetben célszerű tartósítani a le nem legelt füvet, még akkor is, ha ez költségesebb, mint a legeltetés. Így viszont több szénánk lesz, ami az ínséges időkben különösen jól tud jönni, másrészt, ha a lekaszált fű esőt kap, újra tud sarjadni. Tavaly is ez történt, amikor az őszi esők után kizöldültek a legelők. Amikor már látszódott, hogy gond lesz a takarmányellátással, többen mindent lerágattak, ami megközelíthető volt a gulyával.

Télen, ha kisebb területre szorul be az állomány, akkor oda kell figyelni a taposási kár elkerülésére. Vannak olyan területek, ahol még január közepén is kint tartották például a tenyészbikákat, de állományszinten legkésőbb december közepén a behajtással lezárták az évet. A hosszú legeltetési szezonnál mindenképpen számolni kell a szénakiegészítéssel.