Fejlődés helyett csak küszködik a haltermelés Magyarországon

Fejlődés helyett csak küszködik a haltermelés Magyarországon

Intézményi szinten alulértékeltek a halastavak Magyarországon, de Közép-Európában is. A halászati ágazatban továbbra sincsenek területalapú támogatások, az uniós forrásoknak pedig csak egy kis hányada fordítható az ágazat támogatására. Az érdekérvényesítő képesség hiánya pedig azzal jár, hogy az ágazat a fenntartható fejlődés helyett lassú haldoklásra van ítélve - mondta el az Agrárszektornak a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője. Lévai Ferenc beszélt arról is, mekkora területen folyik tógazdasági haltermelés Magyarországon, melyik halfajtát termelik a legtöbben, illetve azt is elárulta, hogy mennyire önfenntartóak a hazai természetes vizek.

Rangos agrárdíjak az Agrárszektor Konferencián!

A Portfolio Csoport az idén 12. alkalommal rendezi meg siófoki Agrárszektor Konferenciáját, amely az ágazat egyik legnagyobb és legjelentősebb szakmai eseményének számít. A december 4-5-i kétnapos rendezvényen immár 10. alkalommal adjuk át 9 kategóriában rangos agrárdíjainkat, amelyekre az ágazat bármely kiemelkedő szakmai munkát végző szereplője pályázhat, illetve nevezhető.

Nevezzen szeptember 15-ig!

Magyarországon a halászat alatt a tógazdasági haltermelést és az intenzív medencés haltenyésztést kell érteni.

– mondta el az Agrárszektornak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője. Az akvakultúra termálvizekben történő termelést jelent, afrikai harcsát, tokot és süllőt állítanak így elő, körülbelül 4,5-5 ezer tonnányit, ami konyhakészen kerül a piacra. A szakember kérdésünkre beszélt arról is, hogy a halászati ágazat által előállított 22-24 ezer tonnából mintegy 15 ezer tonna kerül minden évben a piacra. Az ágazat jellegzetessége ugyanis, hogy 2,5-3 év alatt állítja elő a megfelelő méretű, 2-3 kilogrammos halakat.

Lévai Ferenc szerint azonban nem ez a halászati ágazat legnagyobb erénye, hanem a természetvédelem során játszott szerepe, különös tekintettel az ökoszisztéma megőrzésére. Ez ugyanis napjainkra kezd felértékelődni.

Hiába mondják ugyanis, hogy Magyarország vizekben bő, ezek jelentős része átfolyik az országon, a klímaváltozás pedig a folyók vízjárására is erős hatással van. A szakember beszélt arról is, hogy már nincs meg az a klasszikus időjárás, ami akár csak 10 vagy 15 évvel ezelőtt megszokott volt, amikor a nyár ugyan szárazabb, de a többi három évszakban vannak hosszabb, áztató csapadékot hozó időszakok, az utóbbi évekre inkább a hatalmas esőzések voltak jellemzőek, amelyek – egyebek mellett – villámárvizeket is okoztak.

A MA-HAL szóvivője elmondta, hogy a halastavak, amelyek a korábbi vizes élőhelyek maradványait őrzik, intézményi szinten alul vannak értékelve.

A halászati ágazatban továbbra sincs területalapú támogatás, és az uniós támogatások mindössze 15%-a fordítható ilyen célokra, az egyéb káreseményekre, mint például szárazság, haldöglés, gátszadás, árvíz, nincs se biztosítás, se másféle kompenzáció. Lévai Ferenc kiemelte, hogy tavaly a halastavak mintegy 30%-a szárazon maradt, de erre nem volt semmiféle támogatás, ahogy arra se, ha az állatállomány átvándorolt a vizesebb területekre.

A probléma gyökere ott van, hogy Közép-Európában az édesvízi halászati ágazat nem tudja kellőképpen érvényesíteni az érdekeit az Európai Unióban. Emiatt egy lassú lemorzsolódás figyelhető meg: az idősebbek kihalnak, a halastavak pedig átkerülnek más művelődési ágba, ahol többféle támogatás is a rendelkezésükre áll. Az ágazat viszont így a fenntartható fejlődés helyett lassú haldoklásra van ítélve

– jelentette ki Lévai Ferenc.

Arra a kérdésre, hogy milyen halfajtákat termelnek a tógazdaságok, a szakember elmondta, hogy itt, Európa közepén alapvetően a pontyos tógazdaságok jellemzőek. Az éghajlat ezen halfaj termelésének kedvez, ráadásul a közép-európai fogyasztók is a pontyot szokták meg, így számukra ez „a hal”.

A MA-HAL szóvivője beszélt arról is, hogy Magyarországon a horgásztársadalom 700-800 ezer főt tesz ki, akik 160 ezer hektárnyi természetes vízen művelik a tevékenységüket. A természetes vizek azonban nem önfenntartóak, ezt a képességüket már rég elvesztették az árterek hiánya, a folyókról való leválasztás és más körülmények következtében. Éppen ezért a horgászattal hasznosított vizekbe évente mintegy 4,5-5 ezer tonnányi halat kell telepíteni, főleg pontyot, illetve keszegféléket.

A magyarországi teljes haltermelésnek mintegy 30-40%-a kerül az étkezési piacra, és körülbelül ugyanennyi jut a horgásztavi piacra. A maradékot exportálják, ami jelentheti a külföldi étkezési piacot, de a környező országok horgásztavait is

– árulta el Lévai Ferenc.

A szakember kérdésünkre azt is elmondta, hogy a magyar tógazdaságok mintegy 60%-ában a halászati ágazat teljes vertikumát művelik, tehát az anyahal, az ivadék és a piaci hal előállítást is. A tógazdaságokban az állomány 10%-a egynyaras hal, 15-20%-a kétnyaras, a többit pedig a piacra termelik.

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
Sustainable World 2024
Egy konferencia a jövő vállalatainak
Fókuszban a KKV versenyképesség - Herceghalom
Ingyenes KKV rendezvény Herceghalmon
EZT OLVASTAD MÁR?