Európában három, a denevérekre mint gazdákra specializálódott kullancsfajt ismer a tudomány. A Koch által 1844-ben leírt úgynevezett hosszúlábú denevérkullancsot (Ixodes vespertilionis), a Neumann által 1906-ban leírt rövidlábú denevérkullancsot (Ixodes simplex) és egy további hosszúlábú fajt, az Ixodes ariadnae-t, amelyet Hornok Sándor írt le 2014-ben a pilisi Ariadne-barlangrendszerben a világon elsőként gyűjtött példányok alapján. E három kullancsfaj más-más denevércsoportot részesít előnyben gazdaként. A hosszúlábú denevérkullancs a patkósorrú denevéreket (Rhinolophidae), a rövidlábú denevérkullancs a Miniopteridae család képviselőit, az Ixodes ariadnae pedig a simaorrú denevéreket (Vespertilionidae). 

Hornok Sándor szervezésében és a japán Ai Takano meghatározó részvételével már 2014-2015 között végeztek kutatást végeztek, amelynek során igazolták, hogy e három, Európában honos denevérkullancsfaj genetikailag igen eltérő rokonai Kelet-Ázsiában is előfordulnak.

Több évbe telt azonban, míg a kutatóknak sikerült ezekből az ismeretlen fajokból részletes morfológiai vizsgálatra alkalmas nőstény példányokat gyűjteni, és így az általuk - egyébként evolúciós szempontból régóta - képviselt fajt el tudták nevezni, és le tudták írni újként. Így az európai I. vespertilionis közeli japán rokona az I. nipponrhinolophi Hornok & Takano, sp. nov. nevet kapta, amely Japánra és a faj legkedveltebb gazdakörére utal. Az európai I. simplex japán testvérfaja az I. fuliginosus Hornok & Takano, sp. nov. tipikus gazdájáról, a keleti hosszúszárnyú denevérről (Miniopterus fuliginosus) kapta a nevét. A harmadik új kullancsfajt, az európai I. ariadnae közeli rokonát pedig a nemrég elhunyt, nemzetközileg elismert japán kullancsszakértőről, Dr. Hiromi Fujitáról nevezte el I. fujitai Hornok & Takano, sp. nov.-nak a magyar vezető kutató.

Ebből is látszik, hogy a tudomány számára ismeretlen vagy eddig tévesen más fajjal azonosított új kullancsfajok még olyan intenzíven kutatott országokban is létezhetnek, mint amilyen Japán.

Bár Kelet-Ázsiában ritkák a denevérkullancsok, a kutatók mostantól arra törekednek, hogy megismerjék az új fajok minden fejlődési alakjának morfológiáját, valamint a földrajzi elterjedtségüket és gazdáik teljesebb körét.