Az Izrael melletti vizek a Földközi-tenger legmelegebb részei. A terület régóta honos lakói eddig képesek voltak alkalmazkodni ehhez, de láthatóan alkalmazkodóképességük határára jutottak. A klímaváltozás következtében a partmenti vizek gyorsan és erőteljesen felmelegedtek az elmúlt évtizedekben, ezzel pedig nem tudták tartani a lépést az élőlények, olvasható a Paolo G. Albano, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport közleményében.

A szakértők vizsgálatukban a csigákat és kagylókat magukba foglaló tengeri puhatestűek csoportjára koncentráltak. A jelenlegi állapotot összehasonlították a tengerfenéken talált maradványok alapján rekonstruált történelmi helyzettel. A legnagyobb különbséget a sekély vizekben lévő élőhelyeknél találták. Az ottani üledékben a fajok mintegy 95%-ának nem találták élő példányát. A kutatók szerint ez annak a jele, hogy ezek az állatok csak néhány évtizede ritkultak meg vagy éppen tűntek el. Paolo G. Albano szerint az is egyértelmű jele a faji sokszínűség összeomlásának, hogy a fellelt állatok közül sok nem éri el azt a méretet, amely a szaporodásához szükséges.

Egészen más a helyzet a trópusi körülményekkel bíró Vörös-tengerből a Szuezi-csatornán át a 19. században bevándorolt új fajok esetében. A Földközi-tenger ezen térségben szinte teljesen hiányoznak a honos fajok, miközben mindenütt trópusi fajokat láthatnak a búvárok. A sekély vizekkel ellentétben az árapály-tartományokban élő állatok jobban alkalmazkodtak a magasabb hőmérsékletekhez. A mélytengeri területeken sem szembetűnő a változás, mivel a hőmérséklet emelkedése ott kevésbé erőteljes.