Az olyan szénhidrátok iránti vonzalmunk, mint a kenyér és a tészta, egy kutatás szerint ősi DNS-re vezethető vissza.

Az emberek jóval azelőtt kifejleszthették azt a képességet, hogy "elkezdték megemészteni ezeket az ételeket a szájban", hogy elkezdtek volna gazdálkodni, valószínűleg még a neandervölgyiektől való elszakadásunk előtt.

Egy ideje már ismert, hogy az emberek több példányban hordoznak egy olyan gént, amely lehetővé teszi, hogy az összetett szénhidrátokban - köztük az olyan ételekben, mint a burgonya, a rizs, valamint bizonyos gyümölcsök és zöldségek - lévő keményítő a szájban kezdjen el lebomlani. A duplikáció olyan mutáció, amely egy gén egy vagy több példányát eredményezi.

A kutatás felfedezte, hogy a keményítőbontó nyálért felelős gén több mint 800 000 évvel ezelőtt duplikálódhatott először, megalapozva ezzel azt a genetikai változást, amely napjaink táplálkozását befolyásolja.

Ez az első lépés az ilyen ételek megemésztésében, és minél több másolata van az embereknek ezekből a génekből, annál jobban bontják le a szénhidrátokat.

A kutatóknak azonban eddig nehéz volt pontosan meghatározni, hogy mikor és hogyan nőtt ezeknek a géneknek a száma. A Buffalói Egyetem (UB) és az amerikai Jackson Laboratórium (JAX) által vezetett új tanulmány felfedezte, hogy a nyálamiláz gén (AMY1) néven ismert gén duplikációja nemcsak a keményítőtartalmú ételekhez való emberi alkalmazkodást alakíthatta ki, hanem már több mint 800 000 évvel ezelőtt, jóval a földművelés megjelenése előtt is bekövetkezhetett.

A kutatók izgalmas felfedezéssel álltak elő az amiláz enzimről, amely nem csak a keményítő glükózzá alakításában betöltött szerepére világít rá - a kenyér ellenállhatatlan ízének kulcsa is.

Omer Gokcumen, az UB College of Arts and Sciences munkatársa kifejtette: "Az elképzelés szerint minél több amiláz génünk van, annál több amilázt tudunk termelni, és annál több keményítőt tudunk hatékonyan megemészteni".

68 ősi ember, köztük egy 45 000 éves szibériai minta genetikai feltérképezésébe mélyedve kiderült, hogy a vadászó-gyűjtögetők már jóval a mezőgazdasági forradalom előtt birtokolták a keményítőemésztéssel kapcsolatos gének többszörösét.

A tanulmány szerint ezek a génváltozatok jóval azelőtt elterjedtek Eurázsiában, hogy az emberek elkezdték volna a növénytermesztést és a keményítőfogyasztást. Érdekes módon ezek az eredmények nem korlátozódnak a Homo sapiensre - a neandervölgyiek és a denisovaiak is osztoznak ebben a genetikai narratívában, ami sokkal mélyebb múltra utal. Kwondo Kim, a tanulmány egyik vezető munkatársa megjegyezte:

Ez arra utal, hogy az AMY1 gén több mint 800 000 évvel ezelőtt duplikálódhatott először, jóval azelőtt, hogy az emberek elváltak volna a neandervölgyiektől, és sokkal régebbre, mint korábban gondolták.